„Meleg” Európa

Az Európai Parlament Kereszténydemokrata frakciója (EPP-ED) 27 kép a büszkeségről címmel kiállítást szervezett a parlament főépületének főemeletén, amelyben egy-egy fényképpel az unió egyes tagországaiban zajló úgynevezett melegfelvonulásokat mutatta be. A július 15. és 17. között megrendezett kiállításon az egyes fényképeket rövid kommentárok kísérték, amelyek értékelték az adott országban a felvonulások körülményeit. A kiállítást megtekintők arról értesülhettek, hogy míg az unió nyugati felében a felvonulások népünnepélyként zajlanak le, az elmaradottabb keleti részeken a „meleg büszkeség” kifejezése szélsőséges szervezetek ellenállásába ütközik, akik ordibálással és tojás, esetleg kövek, Molotov-koktélok dobálásával fejezik ki intoleranciájukat a felvonulók iránt. Néhány új uniós tagállam esetében csak egy üres képkeret lógott a falon, jelezvén, hogy ott még nem volt ilyen felvonulás.
A képeket az ILGA-Europe (International Lesbian and Gay Association), a Nemzetközi Meleg és Leszbikus Szövetség 1996-ban alapított európai regionális szervezete bocsátotta a Kereszténydemokrata frakció rendelkezésére. Az ILGA-Europe egy több mint kétszáz tagszervezettel rendelkező civil ernyőszervezet, amely tagja az Európa Tanácsnak, és anyagi támogatást kap az Európai Bizottságtól. A szervezet célja egy olyan világ létrehozása, amelyben szexuális irányultságtól, nemi identitástól vagy nemi önkifejezéstől függetlenül mindenki egyenlőségben és megkülönböztetéstől mentesen élhet. A szervezet szerint tevékenységükre azért van szükség, mert az LMBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű) embereknek még mindig megkülönböztetéssel kell szembenézniük olyan területeken, mint például a foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás, nyugellátás, társadalombiztosítás és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés.
A „szexuális másság” okait jelenleg még homály fedi, de gondolhatjuk, hogy nem szokásról van szó, hanem genetikai meghatározottságról. Ezen belül is úgynevezett kisgénes hatásról, mert a szigorúan heteroszexuális és szigorúan homoszexuális beállítottság között számos átmenet van (biszexualitás). Ám ha ez így van, akkor az LMBT-emberek joggal követelik egyenlő elbírálásukat, hiszen senki sem tehet arról, hogy milyen genetikai adottságokkal született. Csakhogy más szexuális rendellenességeknek (mutogatás, pedofília, kéjgyilkosság) szintén genetikus háttere lehet, és kérdés, hogy hol kell meghúzni a határt a tolerálható és az elfogadhatatlan szexuális viselkedés között. Óvatosan kell hát kezelni ezt a témát.
Az is kérdés, hogy a jogokért a társadalom nagyobbik felét megbotránkoztató módon kell-e küzdeni, például fél- vagy majdnem meztelenül szexuális aktust imitálva, mint ahogy az számos ilyen felvonuláson történik, és a 2007-es budapesti felvonuláson is történt? Nem arról van-e szó, hogy ez az utóbbi két évtizedben elterjedt szokás egyik szimptómája a nyugati keresztény társadalom már vagy száz éve Oswald Spengler által is előre jelzett hanyatlásának (A nyugat alkonya), miközben az értékeihez ragaszkodó iszlám világ akadálytalanul tör előre?