Vegyes vágott

November 30.
Sok-sok éven át a délvidéki magyarokat tízezerszám irtó jugoszláv partizán elvtársakkal ünnepelhettem a születésnapomat. A személyi számomban és persze a személyi igazolványomban, de még a keresztlevelemen is ez áll. Úgyszólván minden életrajzomban így szerepel.
Hanem aztán egyszer jóslásra adtam a fejem. Ha valakinek, akkor a látónak tisztában kell lennie az aszcendensével, születésének csillagállásával. Kit kérdezzek meg? Hát persze, hogy az édesanyámat, aki rögtön el is mondta, hogy reggel négykor születtem, tehát 30-án hajnalban. De miért írtak be 29-ére?, kérdém. Talán nem volt meg az aznapi terv, mondotta anyácskám.
Hát így. Azóta utánanéztem, kikkel is születtem egy napon, Szent András napján. Válogatós fajta vagyok:
Philip Sidney költő, 1554, Andreas Werkmeister zeneszerző, 1645, Jonathan Swift író, 1667, Árva Bethlen Kata írónő, 1700, Oliver Winchester puskaműves, 1810, Theodor Mommsen Nobel-díjas német író, 1817, Mark Twain író, 1835, Kiss József költő, 1843, Vaszary János festőművész, 1867, Winston Churchill politikus, Nobel-díjas író, 1874, Heim Pál gyermekgyógyász, 1875, Márffy Ödön festőművész, 1878, Albrecht von Kesselring hadseregtábornok, 1885, Darvas Szilárd költő, humorista, 1909, Roger Glover basszgitáros, Deep Purple, 1945, David Mamet drámaíró, 1947, és ha a magyar Wikipédiát nézed, könnyen a nevedre akadhatsz – ugorgyung, velem egy napon született Arthur Lee Washington gyilkos, az FBI által legjobban keresett bűnöző, 1949, Billy Idol énekes, 1955 és persze Gary Lineker focista, 1960.
Hogy kik haltak meg ezen a napon, az is szép névsor volna, de most hagyjuk.
Az operáról röviden
Tiszta és vasalt, lehetőleg sötét öltözetben ajánlatos megjelenni. Ha Richard Wagner van kiírva, akkor már késő. Ha valamelyik „i”-re végződő nevű, vagyis olasz a szerző, jobb kedvvel megyünk haza. A rövid tartalmakat librettónak hívják, ha azt megszerezzük, fél győzelem. Legalább halvány dunsztunk lesz, miről szólnak – miket mondok –, énekelnek a szereplők. Olyat csak a sanghaji operában láttam-hallottam (félreértés ne essék: kínai operáról beszélek), hogy a szöveget a színpad két szélére vetítették.
Fontos megjegyezni, hogy az operában végig énekelnek. Duma nincs. Ha valaki abbahagyja az éneklést, azonnal tapsolni kell. Ha nem akarunk tapsolni, olyanokat kell mondani a nőre, hogy „hát nem egy Maria Callas”, a férfira, hogy „nem egy Pavarotti”. Haladóknak: Ez a vibrato egy kicsit széles volt, nem gondolod?
Az operák alaptörténete a következő (tudom, mert kisgyermekkoromban végigolvastam az operák könyvét, mint egy novellaantológiát): Két kövér ember szerelmes egymásba. Az első felvonásban még minden tuti penge, ász, állat, frankó, hogy azt ne mondjam, zsírkirály. Ámde a második felvonásban jönnek a cikis, égő szituk. Hányás, lepra, ergya fazonok állnak a szerető kövérek közé, úgymint egy másik arc, a szülők; avagy háború, halálos betegség, félreértés. Ezeket a nehézségeket a két kövérnek le kéne győznie. A harmadikban a tüdejüket is kiéneklik, de az erő nem velük van. Röviden mind a kettő vagy az egyik benga nagy állat meghal. Őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha egyikük sem hal meg, vígoperáról beszélünk. Ebben az esetben a nézők halnak bele az unalomba.
Az operák legnagyobb része (mint már az elején pofán szövegeltük a ’zolvasót) nem magyar (inkább olasz, német, francia). Szinkron egy szál se. A szereplők mozdulataiból kell kikapni a lényeget. Ha a mellükön-hasukon összefogják a kezüket, mint Lagzi Lajcsi, akkor szerelmesek. Ha a plafont bámulják, boldogok. Ha a padlót, szomorúak. Ha pedig a kardjukhoz kapkodnak, vívni akarnak valakivel Donna Tonnáért. Egy másik zsírzsákkal, akit Nagy Alföld alakít. Az, amelyik gonoszul néz, és vastagra van sminkelve a szemöldöke, az a széltoló a huzatgyárban, a görény csávó. A kövér nyuszikát és Tank Arankát onnan lehet megkülönböztetni, hogy a jó nyuszinak jobban ki van a melle.
Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet. Ettől fájdul meg az ember feje. Ezért tapsolnak a bunkók olyan lelkesen, ha bekómált, nem azért, mert úgy visított. Az ilyet szopránnak hívják. Egy szoprán és egy terrorista között az a különbség, hogy az utóbbival lehet tárgyalni.
Mivel az operák túlnyomó többségét régen írták, a szövegíró csóka nem kap zsozsót, de nem is jön ki a végén bukfencet vetni.
Ja, és a zenészek nem azért bazseválnak egy árokban, mert égnek a szar számok miatt, hanem hogy látsszanak az énekesek.
Fontos: ne aggódjunk! Itt senkit se ölnek meg annyira, hogy egy tízperces nagyáriát még ne szorítson ki magából. Amíg énekelnek, addig nincs vége. És ők énekelnek, énekelnek… és énekelnek.
Vendégszöveg: Tücsitől
Az alant lévő szöveget egy férfiú írta, aki elvált, de van egy aranyos kisfia. Foglalkozására nézve bróker. Azért nevezzük becenevén, hogy csak azok tudják azonosítani, akik ismerik. Vagyis a szigetlakók. A mű címe rögtön a lényegbe vág:
Miért iszom?
Rettentően szomjas vagyok.
Ez nem az a fajta érzés, mint amikor tomboló kánikulában az ember gondolatban habzsolja a vizet, és amikor valóban egy kúthoz ér, csillapíthatatlanul nyeli a vastag kortyokat, hanem egy másik fajta.
Olyan, amilyet sokan ismernek azok, akik gyakran isszák le magukat.
Nem ismered még? Leírom neked.
Hat óra tizenkét perc van, azt hiszem, keddi nap. Kb. egy órája forgolódom a hálózsákomon, nemrég vettem észre, hogy bele sem bújtam, mikor ledőltem.
Szóval, ahogy mondom, kb. hatvan perce pislogott fel az a kis láng a másnapos fejemben.
(Néha komolyan csodálkozom, hogy van kedve egyáltalán felgyulladni, bár az is lehet, hogy nem magától teszi, hanem felsőbb utasításra.)
Ahogy szokott lenni, legkellemesebb reggeli szórakozásommal indult a mai nap is. Próbáltam összerakni a tegnap esti mozaikot. Szépen sorjában, mint mindig.
Régebben ez mindjárt szégyenérzettel társult, de kb. akkortól, amióta az utcán élek, inkább megmosolyogtat. Vagy legalábbis derűre ad okot számomra, hogy előbb-utóbb csak beugrik valamilyen vicces kép tegnapról, ami a delírium szőtte reggeli hálóban megmutatkozik.
Hoppá, meg is van az első. Tegnap már megint találkoztam azzal az őrült bankárral, aki nem is bolond, csak egyszerűen szédületes tempót diktál, amikor ittas, és igazi nagy dumás pali.
Képzelj el egy mackós, harminc év körüli srácot – az öltözete semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után – igazi bankárnak való bőrtáskával, mellényben, tökéletesen kötött nyakkendővel, amint dobozos sörrel a kezében kiabálva meséli a verekedős, csajozós élményekből szőtt fiatalkori tapasztalatait. Az aluljáróban…
Persze nem premier pláne, hanem a kisbolt mögötti asztalnál, mert itt nem láthatja meg senki olyan, akivel nappal éli a – másik – életét.
No, tegnap megint ő volt az estém csúcsa. No, nemcsak azért, mert végig szponzorálta a kiadós sörözésünket röviditallal és cigarettával, hanem mert egyszerűen úgy adja elő a külvárosi, tejlevesen nevelkedett proli mivoltját, mintha nem négy kilót keresne havonta.
Egy nagyszívű, humoros, őszinte srác. Nem láttam még hozzá hasonlót.
Szóval szomjazom, és ilyenkor két lehetőség kínálkozik.
Embert csinálok magamból, iszom vizet a nyilvános vécében, fogat mosok, megreggelizem a padon, és kimegyek a Moszkvára melót keresni mára, mint Lali bácsiék, vagy…
Vagy elég félembert csinálni magamból, és víz helyett iszom sört, aztán még egy párat, és akkor legközelebb megint csak este szembesülök a katasztrofális helyzetemmel és kilátástalan jövőmmel.
Megint eszembe jut a bankár, mosolygok magamban, és már tudom is, hogy a második variáció mellett fogok dönteni.
Van kétezer-háromszázam. Fasza!
Állatságok
Cicaházirend
1. NEM ÉTEL a fogkrém, a szobanövények, tisztítószerek, vécépapír, a gazdik otthoni munkái, fényképek, cipők, zoknik, pulóverek, a rekamié, elektromos eszközök, a telefon-számítógép stb. vezetéke, vázában lévő virágok, a gumihal, amellyel a gazdáim játszanak velem, a mami nagylábujja, nagy legyek, emberi ételek (banán, pizza, tea stb.). 2. NEM UGROK RÁ a konyhai mosogató mellé kitett tányérokra, az asztalra, a fűtőtestre, a kerti pecsenyesütőre, a tévére, éjszaka az ágyra. 3. NEM ÉLESÍTEM A KÖRMÖM az ágyon, a szőnyegen, a függönyön, a tapétán, tévéképernyőn, számítógép-monitoron, a gazdi lábán. 4. NEM PISILEK, PUKIZOK stb. a parkettára, a szőnyegre, az ágyra, a tiszta ruhákra, alvó emberre, adóbevallásra, mózeskosárra, ebédlőasztalra, cipőkre, a fürdőkádba, a papi fényképalbumára. 5. ELISMEREM, HOGY JOGUK VAN A LÉTEZÉSHEZ a kisbabáknak, a házi növényeknek, játék mackóknak, öveknek, a fürdőszobai szőnyegnek, a vécéülőke borzas borításának. 6. NEM ÁGY a kályha vagy fűtőtest, mosogató, a kristályváza, zongorahúrok, a zoknitartó, régi rádió belseje, az autó, elektronikus orgona, számítógép billentyűzete.
(macskakaparás helye)

Kutyuliházirend
1. NEM ÉTEL: pókok, növények, lampionok, a macskadoboz tartalma, mosószerek, szemüveg, linóleum, könyvek, harisnyák, a kutyaház teteje, borotva, kövek, legók, használt pelenkák (se az újak), alsó- és egyéb ruházat, hitelkártyák, CD-k, DVD-k, bármilyen műanyag. 2. ELISMEREM, HOGY JOGUK VAN A LÉTEZÉSHEZ az emberi cipőknek, a macskáknak, az akváriumnak, a tévé távirányítójának, kisebb emberszabásúaknak, esetleg más kutyáknak. 3. NEM RÁGOM SZÉT/MEG az emberek otthoni munkaanyagát, feljegyzéseket, a mosószer kartondobozát, a bútorok lábait, kerti szerszámok nyeleit, a garázsajtót (bármely más ajtót), a kicsi emberek cucliját, a szőnyeget. 4. NEM UGATOM MEG a műanyag zacskókat a földön, a szelet, a mennydörgést, a fűnyírót, a szélfútta függönyt, öt percnél tovább az új jövevényeket, a labdát, amelyet én tettem egy elérhetetlen helyre, egy ruhaneműt, amely a sötét szobában úgy néz ki, mintha valaki ott aludna, az autórádiót, az üzenetrögzítőt, elásott rágócsontot.
(mancs helye)
De hát akkor mit tegyen az ember, ha háziállat?