Bronzzal koronázta meg pályafutását

Egy medál vízen, egy szárazon: Cseh László ezüstje után tegnap Mincza-Nébald Ildikó bronzérmet nyert női párbajtőrben. Ha a sors igazságtalanságát kárhoztatjuk, amiért elveszítette az elődöntőt, akkor megfelelő kárpótlásnak tekinthetjük a 3-8-as hátrányból a kínai Li Na ellen visszahozott asszót a harmadik helyért. Mincza ezzel a többi vívónak, de talán az egész magyar csapatnak megmutatta: mindenhonnan van visszaút.

Tegnap többféle értelemben is elérkezett az utolsó esély. Az olimpia egyéni vívóversenyeinek zárószáma zajlott, és a magyarok legjobb eredménye addig egy negyedik helyezés volt, Boczkó Gábor révén. Másrészt Mincza-Nébald Ildikó novemberben tölti be 39. életévét, ezért Londonnak már feltehetően nem rugaszkodik neki.
Úgyhogy most vagy soha alapon vághatott neki a küzdelemnek, és ez az ő esetében nemcsak a jövőre, hanem a múltra vonatkoztatva is igaz. Mert ha valaki egy évtizede körkérdésben tudakolta volna, 2004-re vajon melyik női párbajtőrözőnk lesz kétszeres olimpiai bajnok, bizonyára legalább annyi szavazat érkezik Minczára, mint Nagy Tímeára. Aztán „Titi” lett a helyes megfejtés, Sydneyben és Athénban is diadalmaskodott, Pekingre ezért érdekes helyzet állt elő: címet kellett volna védeni címvédő nélkül. Őt ugyanis történetesen éppen Mincza ütötte el a kvalifikációtól, és e bravúr egyúttal különösen nagy felelősséget is rótt rá.
Tovább élezte a helyzetet, hogy a rotáció miatt idén a női párbajtőr-csapatviadalt törölték a programból, emiatt nemzetenként csupán ketten állhattak rajthoz egyéniben, és miután Szász Emese a nyolcaddöntőben 15-12-re kikapott az orosz Sutovától, Mincza egyedül maradt. Igaz, korábban majdnem ő hagyta magára Szászt, hiszen hongkongi riválisával szemben 3-7-ről és 5-9-ről fordított 15-11-re. A kanadai Schalm ellen hasonló ívet vett az asszó, ami 4-7-ről jött vissza 15-13-ra. Ezért aztán a Duplitzer feletti 5-2-es, majd 12-8-as előny szinte már aggasztónak tűnt a negyeddöntőben, de Mincza uralta a meccset, végig mozgatta a kissé nehézkes, tisztesség ne essék, lomha németet, és villanásaival, sziporkáival el is lehetetlenítette. A polgári foglalkozására nézve rendőr Duplitzer e tényhez illeszkedő fegyelmezettséggel, koncentrációval és ötlettelenséggel dolgozott, majd 15-11 után ugyanezzel a habitussal gratulált.
Mincza ellenben betartotta a fokozatosság elvét: a nyolcaddöntő után még csak rikoltott egy nagyot, a négybe jutás után viszont már megcsókolta fegyvere markolatát, majd világgá kiáltotta: „Szeretlek, Franciska!” Kislányának üzent, de ennél többet nem kívánt senkivel közölni. Jövendő ellenfele, a román Branza ellenben hosszasan és bátran nyilatkozott a televíziónak, és egy erdélyi kollégának köszönhetően megtudtuk, hogy azt mondta: „Mincza idős versenyző, hamar ki fogom fárasztani.” Önbizalmát persze az is táplálhatta, hogy a végjátékba az aktuális világranglista első három helyezettje mellé Mincza tizenkettedikként jutott be, más kérdés, hogy a negyedik Duplitzer és az ötödik Schalm testén át.
Ám a hősköltemény itt félbeszakadt. Illetve itt még nem, mert 13-13-ig váltott vezetéssel haladtak a felek, a zsűri ekkor egy akciófilmbe illő közelharc után Mincza találatát törölte. Jött helyette egy együttes, aztán az idegőrlő végkifejlet, amelyben nem a rutin jutott érvényre, hanem a fiatalos kockázatvállalás és hevület. Mincza Ildikó 15-14-re kikapott, sajnos a mérkőzéssel együtt visszahozhatatlan esély veszett el. Számunkra, számára egyetlen kérdés maradt: elegendő motiváció-e a bronzérem? Az athéni egyéni negyedik helyezése és a magyar csapat pekingi szereplése után mi határozott igennel válaszoltunk volna, de természetesen vártuk Mincza feleletét. Ami kezdetben nemnek tűnt, a kínai Li Na 8-3-ra elhúzott. Azt hittük, az elődöntő keserveivel a harmadik helyezés is elúszott, ám tökéletes pálfordulás következett. 9-9-nél egyenlítés, a 12. és a 13. tusnál öklözés a levegőbe, a 15-11-es sikert követően pedig már egy sugárzóan boldog hölgy nyilatkozott: „Ez pályafutásom megkoronázása, most már az elődöntő sem fáj. Az utolsó tust sajnos túlgondolkodtam, túlbonyolítottam, a román meglepett. Ezen egy ideig nem tudtam túltenni magam, de 8-3-as hátránynál szinte szégyenkezni kezdtem, és szerencsére megmenekültem attól, hogy Athén után megint negyedik legyek. Ez az érem nemcsak nekem, hanem szerintem mindenkinek jól jött.”
Nem vitás, hiszen vívásban az első volt, az utolsó egyéni számban. Mától következik a négy csapatverseny, először „lyukas” számunkkal, a női karddal, majd három elméleti éremeséllyel. Mincza Ildikó Pekingben sajnos már nem vívhat – további terveiről egyelőre nem beszélt –, de tegnapi teljesítménye példa lehet a többiek számára.
Másrészt az eddig általánosan gyenge magyar szereplés igazságot is szolgáltathat neki, hiszen lassanként megtanuljuk becsülni azt, amin az előző olimpiákon egyetlen perc leforgása alatt léptünk túl.