Távmunkában dolgozónak tekintjük azt a foglalkoztatottat, aki munkáját rendszeresen vagy alkalmanként a munkahelyétől eltérő helyen (2023-tól otthon), informatikai és telekommunikációs eszközök igénybevételével végzi. Az úgynevezett home office-ban dolgozók is ide tartoznak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ezen a téren is elkészített egy elemzést.
A felmérés emlékeztet arra, hogy a távmunka a koronavírus-járvány hatására vált elterjedtté Magyarországon. A részmunkaidővel és az önfoglalkoztatással együtt ez is egy fajtája az atipikus foglalkoztatási formáknak. Ahogy korábban is írtuk: amennyiben ezek a foglalkoztatási formák – a munkahelyteremtés és a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett – az adott ország gazdaságszerkezeti sajátosságaihoz megfelelően igazodnak, akkor elősegíthetik a foglalkoztatottság és a versenyképesség együttes növelését, ezért több uniós kezdeményezés támogatja ezek elterjedését. A foglalkoztatottság növelését a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik fontos alapkövének tartják.
Az elemzés rávilágít arra, hogy 2020 előtt a foglalkoztatottak kis aránya dolgozott távmunkában, 2010-ben még mindössze 2,7 százalékuk. A járvány hatására megváltozott helyzetben, a munkaerőpiaci zavarok kezelésére 2020 tavaszán a munkáltatók jelentős része lehetővé tette az otthoni munkavégzést a munkavállalóknak azon munkakörök esetén, ahol a feladatellátás ebben a formában is biztosítható volt.
Az otthonról dolgozók többsége internetkapcsolaton alapuló távmunka keretében végezte munkáját. A járvány hullámzásával párhuzamosan a távmunkában dolgozók aránya folyamatosan változott, de 2020 egészére (8,4 százalék) nézve is háromszorosa volt a megelőző tíz év átlagának (2,8 százalék). Az egyes régiók ágazati struktúrában is megmutatkozó különbségei miatt a növekedés más-más mértékben érintette az ország különböző részeit: míg Budapesten 21 százalék volt az így dolgozók aránya, a legkevésbé érintett Közép-Dunántúlon, Észak-Magyarországon és Dél-Alföldön mindössze 4,1 százalék. Továbbra is Budapesten dolgoznak a legtöbben (20,3 százalék) távmunkában, míg a legkevesebben az Észak-Alföldön, mindössze a foglalkoztatottak 2,7 százaléka.