Rossz játékosokból hiány, neves klubokból bőség van az NB II-ben

Alig egy hét, és július 27-én elrajtol mindkét profi osztályban a bajnokság. A labdarúgó NB II következő idényéről szólva a sajtóban megjelent nyilatkozatok alapján úgy tűnik, minden idők egyik legerősebb mezőnye harcol majd a feljutásért és persze a kiesés ellen is, olyan klubok is szerepelnek benne, amelyek nemcsak az élvonalban, hanem a nemzetközi porondon is kiemelkedő eredményeket értek el. Ha a neveket nézzük, akkor tényleg rangos a mezőny, ám kérdés, hogy ha a várható színvonalat nézzük, akkor is bombaerősnek nevezhetjük-e a magyar másodosztályt.

A Kecskemét három éve jutott fel az élvonalba, ahol ezüstérmes lett, a legutóbbi idényben viszont megrogyott, kiesett, és most a neveket tekintve tekintélyes vetélytársakkal kell megharcolnia a visszajutásért. Fotó: Nemzeti Sport/Kovács Péter

Ha tehát a csapatnevekből indulunk ki, tényleg bombaerősnek tűnik a mezőny. A gond az, hogy egy jó csapat építésének az alappillére a jó futballista, és ha innen nézzük, már kevésbé lelkesítő a helyzet. Az NB II-ben eddig is jelentős anyagi következményeket vállalt magára az a klub, amelyik légiósokat alkalmazott, egy éve a Győr, az idén a Kisvárda ezt vállalva jutott fel, de a többség ezt nem engedhette meg magának. 

Most még kevésbé tehetik meg a klubok, mert az MLSZ minden támogatást ahhoz köt, hogy csak magyar futballisták léphetnek pályára, köztük mindig ott kell lennie legalább két U20-as korosztályba tartozónak, és csak magyar vezetőedző alkalmazható.

Csak zárójelben: ez utóbbi kitételnek is köszönhetően a másodosztályú csapatok kispadjain most feltűnően sok a játékosként korábban a válogatottban, edzőként pedig már az élvonalban is bizonyított egyéniség, idetartozik Gera Zoltán, Aczél Zoltán, Lipcsei Péter, Csertői Aurél, Waltner Róbert és Mészöly Géza is. 

Rossz játékosból sincsen elég

Hasonló szigorításokat hozott a szövetség az élvonalban is, ahol a bezsebelhető félmilliárd forint bűvöletében a klubok egyre több magyar labdarúgót gyűjtenek be, elszipkázva az NB II legjobbjainak a zömét is. Ennek pedig komoly következményei lehetnek. Napjaink méltán igen tekintélyes játékosügynöke, Esterházy Mátyás azt nyilatkozta a a Magyar Labdarúgó-szövetség által hozott négy plusz egyes „magyar szabályról”, hogy nincs itthon akkora piac, amelyből az élvonalat fel lehetne tölteni minőségi játékosokkal, de azzal is probléma lehet, hogy az NB II-ben csapatonként két, azaz fordulóként 32 fiatalnak kell folyamatosan kilencven percet játszania. Ahogyan ő fogalmazott: 

Nagyon fájni fog, amit mondok, de szerintem ennyi rosszból sincs, nemhogy jóból. A legjobbakért nagy verseny lehet majd, mert az az NB II-es együttes, amelyik a legjobb két fiatalt meg tudja szerezni, versenyelőnyre tesz szert.

Nem árt tehát óvatosan bánni a jelzőkkel. Az lehet, hogy több tekintélyes múlttal rendelkező csapat küzd majd valós eséllyel a feljutásért a másodosztályban, de ettől a színvonal még nem biztos, hogy bombaerős lesz. Sőt.