Ha a puszta csapatneveket nézzük, akkor kár is lenne vitatkozni: valóban bombaerősnek ígérkezik a labdarúgó NB II a következő bajnokságban. Olyan klubok is alkotják a mezőnyt, amelyek egykor jóval szebb napokat is megértek, mi több, meghatározói voltak a magyar labdarúgásnak, rengeteg dicsőséget szereztek, sőt világhírt is kivívtak maguknak.
Minden rangsort mellőzve is a Bp. Honvéd kínálkozik az élre, amely sorozatban a harmadik évét kezdi meg a másodosztályban. A kispestiekkel történetük során 2003-ban esett meg először a kiesés csúfsága, közel álltak a megszűnéshez is, ám akkor rajt-cél győzelemmel azonnal visszajutottak az élvonalba.
Húsz éven át nem is volt semmi baj, sőt, 2017-ben megnyerték a tizennegyedik bajnoki címüket is, 2023-ban viszont újra kiestek, és azóta az NB II-ben sínylődnek.
Ne felejtsük el, a Bp. Honvéd valamikor a földkerekség legjobbjai közé tartozott, klasszis játékosainak a felsorolására helyünk sincsen, több időszakban is a válogatott alapját adta.
A Vasas sem szorul különösebb bemutatásra, zömmel minden igaz rá is, ami a kispestiekről elmondható volt, még akkor is, ha a legutóbbi bajnoki címét az élvonalban már nagyon régen, 1977-ben ünnepelhette, a patinája, a veretes múltja kétségbevonhatatlan. Ebben az évszázadban többször is el kellett búcsúznia az NB I-től, a legutóbb 2023-ban,
és azóta hiába a belepumpált magyar viszonylatban sok pénz, a válogatottat is megjárt futballisták folyamatos érkezése, a Vasas mindig lecsúszott a feljutásról. Most drámai körülmények között történt ez meg, mert az utolsó fordulóban képtelen volt hazai pályán legyőzni a Honvédot, Kenneth Otigba a 96. percben hatalmasat ziccert hagyott ki,
és a semmit sem érő harmadik hely Pintér Attila vezetőedző állásába került. A helyére az az Erős Gábor jött, aki a Vasast megelőzve az élvonalba juttatta a Kazincbarcikát, és aki jelentősen átalakította a keretet.
A labdarúgó NB II légiósok nélkül zajlik
De ott harcol majd a másodosztályban a Fehérvár FC is, amely jó eséllyel visszakapja azt a Videoton nevet, amellyel látványosan hódított egykor itthon és Európában is; az előző évtizedben háromszor is az NB I élén végzett, és éppen a kiesése körüli napokban emlékezhetett arra, hogy negyven éve második lett az UEFA-kupában, a döntőben a Bernabéu-stadionban a Real Madridot is legyőzve.
A klubnál teljes átalakulás történt, az önkormányzat lett a tulajdonos, Boér Gábor a vezetőedző, és szinte teljesen új keretet kellett összehozni a korábbiaknál jóval gyengébb anyagi feltételek között.
Komoly vetélytársa lesz mindenkinek a feljutásért zajló harcban az a Gera Zoltán által vezetett Kecskemét is, amely két éve újoncként ezüstérmes lett az első osztályban, de eddig a BVSC-Zugló is eljutott ott, igaz, annak már 29 éve is megvan, és muszáj említeni a legmagasabb szinten sokáig meghatározó szerepet játszó Békéscsabát is, bár ez a két csapat célja a biztos bennmaradás, az NB I-ről jelenleg egyik sem ábrándozik.
Ha tehát a csapatnevekből indulunk ki, tényleg bombaerősnek tűnik a mezőny. A gond az, hogy egy jó csapat építésének az alappillére a jó futballista, és ha innen nézzük, már kevésbé lelkesítő a helyzet. Az NB II-ben eddig is jelentős anyagi következményeket vállalt magára az a klub, amelyik légiósokat alkalmazott, egy éve a Győr, az idén a Kisvárda ezt vállalva jutott fel, de a többség ezt nem engedhette meg magának.
Most még kevésbé tehetik meg a klubok, mert az MLSZ minden támogatást ahhoz köt, hogy csak magyar futballisták léphetnek pályára, köztük mindig ott kell lennie legalább két U20-as korosztályba tartozónak, és csak magyar vezetőedző alkalmazható.
Csak zárójelben: ez utóbbi kitételnek is köszönhetően a másodosztályú csapatok kispadjain most feltűnően sok a játékosként korábban a válogatottban, edzőként pedig már az élvonalban is bizonyított egyéniség, idetartozik Gera Zoltán, Aczél Zoltán, Lipcsei Péter, Csertői Aurél, Waltner Róbert és Mészöly Géza is.
Rossz játékosból sincsen elég
Hasonló szigorításokat hozott a szövetség az élvonalban is, ahol a bezsebelhető félmilliárd forint bűvöletében a klubok egyre több magyar labdarúgót gyűjtenek be, elszipkázva az NB II legjobbjainak a zömét is. Ennek pedig komoly következményei lehetnek. Napjaink méltán igen tekintélyes játékosügynöke, Esterházy Mátyás azt nyilatkozta a a Magyar Labdarúgó-szövetség által hozott négy plusz egyes „magyar szabályról”, hogy nincs itthon akkora piac, amelyből az élvonalat fel lehetne tölteni minőségi játékosokkal, de azzal is probléma lehet, hogy az NB II-ben csapatonként két, azaz fordulóként 32 fiatalnak kell folyamatosan kilencven percet játszania. Ahogyan ő fogalmazott:
Nagyon fájni fog, amit mondok, de szerintem ennyi rosszból sincs, nemhogy jóból. A legjobbakért nagy verseny lehet majd, mert az az NB II-es együttes, amelyik a legjobb két fiatalt meg tudja szerezni, versenyelőnyre tesz szert.
Nem árt tehát óvatosan bánni a jelzőkkel. Az lehet, hogy több tekintélyes múlttal rendelkező csapat küzd majd valós eséllyel a feljutásért a másodosztályban, de ettől a színvonal még nem biztos, hogy bombaerős lesz. Sőt.
