Írások a szakadékokról

Vissza a könyvekhez, vissza a folyóiratokhoz! Hogy beszélgetni tudjunk, hogy ne maradjanak el a szellemi parolák – sürgeti jegyzetében Kaiser László a PoLíSz július–augusztusi számában. „Még az is összeköt, ha másképp látunk valamit; másképp látunk, de egyvalamiről beszélünk.” Ám, ha nem ismerjük a szóba hozott „valamit”, ha olvasatlanok, műveletlenek vagyunk, nem jöhetnek létre eszmecserék, nem lehet folytonosság generációk között – panaszolja tapasztalatait a főszerkesztő-helyettes.
A Kráter Műhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja kínálatáról is érdemes szót ejteni: a periodika erős lírával és szépprózával jelentkezett ugyanis a nyári „uborkaszezonban”. A felsorakozó versek mintha azt bizonyítanák, a legnagyobb ihlető és örök téma a magány: említhetnénk Balázs Tibor, Magyari Barna, Oláh András költeményeit; mégis álljon itt Zas Lóránt felemelő akvarellje dél-amerikai ciklusából: „A harang szól, és aprószentek / égő szemekkel sorban mennek / a templomba, ahol virágok, / oltárképek, háromkirályok / vigyázzák ŐT, mert ím, a reggel / eljött zsoltárral, meleg tejjel. / A pólyás sír. Hideg a jászol. / A menny kárpitja foszlik távol.” Mély, élményszerű, szinte lírikus a novellaanyag is: Flóra Ágnes Messa da Requiem című írásában nagymamája elvesztését zokogja el; Móritz Mátyás Egy csokor őszirózsa című prózája, lírai betétekkel, az öregkori szerelem mámoráról vall, ahogy Csernák András döcögősen kezdődő, de zavarba ejtően titokzatos, nyitott novellájának is lehet egyik olvasata a szerelem.
A képzőművészeket felvillantó rovatban ezúttal Takáts Márton grafikus- és festőművész rajzolja meg önarcképét, hangsúlyozva, hogy a kortárs ábrázoló művészet és a társadalom közötti kommunikációs szakadékot a kárhoztatott figurativitás hidalhatja át. A folyóiratot díszítő képei – különösen Ady-illusztrációi – igazolják, hogy a festő nemcsak forma és technika birtokosa, de fantáziában, kifejező erőben sem szenved hiányt.
A történelem faggatása nem direkt politika: Elbe István ezeréves honalapításunkat ünneplő hét turulemlékművünk sorsát ismerteti: Brassó, Dévény, Munkács, Nyitra, Zimony, Ópusztaszer és Pannonhalma turuljáét. Bezerédy Gyula munkácsi vár fokán állt alkotását például 1945-ben a területet megszálló szovjetek beolvasztották, és ötágú csillagokat öntöttek eredetmondánk ősi szimbólumából.
S hogy visszakanyarodjunk a nyitógondolatokhoz, a párbeszédhez: Barcsa Dániel Ezerkilencszázhatvannyolc című olvasmányos beszámolója egy barátság története, amelyből megtudjuk, születhet szép kapcsolat Horthy tisztjének erdélyi ivadéka és egy kommunista érzelmű zsidó család gyermeke között. Ám fenntartható-e a szeretet, vagy szétszakít a politika? Már az ajánlásból megkapjuk a választ: „Tamás bácsi emlékére, aki csak sokára jött rá, hogy átnevelhetetlen vagyok, Hanna mama emlékére, aki utolsó szavaival is azt kérte, vigyázzunk egymásra Gusztival, Guszti emlékére, aki évek óta nem áll szóba velem.”
(PoLíSz. A Kráter Műhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja, Budapest. 2008. július–augusztus. Ára: 450 forint.)