Napi sajtószemle

International Herald Tribune
Átcsapott az amerikai sajtóra is a Franciaországot mindinkább megosztó Siné-ügy. A Párizsban szerkesztett globális amerikai lapban Roger Cohen ír arról, hogy ugyan itt nem egészen a Dreyfus-ügyről van szó – legalábbis eddig –, „de Franciaország ismét megosztott a hatalom és a zsidók ügyében”. „Míg az Egyesült Államokban
a New Yorker címlapján muzulmánnak ábrázolt Barack Obama-karikatúráról folyik a vita, Franciaországban elszabadultak az indulatok” azzal kapcsolatban, hogy a hetvenkilenc éves karikaturista írása a balliberális értelmiség kedvenc humoros hetilapjában, a Charlie Hebdóban antiszemita volt-e. Siné arról írt, hogy a köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy fia nyilván nagy dolgokat fog elérni az életben, amiért egy szupergazdag zsidó nőt vesz feleségül, aki kedvéért nyilván majd át is tér a zsidó vallásra. Azonkívül azt írta: „Becsszóra, egy csadorral fedett mozlim és egy borotvált zsidó között egyértelmű a választásom.” A szöveg megjelenése után senkit sem zavart egy héten át, ameddig a heti Le Nouvel Observateur nem ítélte antiszemitának. Philippe Val, a Charlie Hebdo főszerkesztője követelte, hogy Siné kérjen bocsánatot, amire a korábban nem egy palesztinbarát, anticionista írást közzétett karikaturista azzal válaszolt: „Inkább vágják le a golyóimat.” Ez „betette” Valnál, és menesztette Sinét. Erre bontakozott ki a nagy francia dráma. Az ország kettészakadt azokra, akik a szólásszabadság védelmében álltak a kidobott Siné pártjára, és azokra, akik Philippe Vallal értettek egyet, mert szerintük az „antiszemita gyűlöletbeszédet” tiltani kell. Franciaország legnagyobb karikaturistája, Plantu Siné pártjára állt, és Valt fekete csizmás nácinak ábrázolta. A politikai bloggerek tömege tette fel a kérdést, hogy Philippe Val miért kötött útilaput Siné talpára, amikor az a zsidók, a pénz és a fiatal Sarkozy opportunizmusa között vont párhuzamot, noha „bátran nyomta utána” a Mohamed profétáról egy dán lapban, a Jyllands-Postenben megjelent karikatúrát. A Le Monde francia napilapban Elie Wiesel, Claude Lanzmann, Robert Badinter és Bernard-Henri Lévy kijelentette, hogy Siné ismét átlépte a humor és a sértés, a karikatúra és a gyűlölet között húzódó vonalat. A szerzők továbbá hozzátették, hogy az üggyel többet kellene foglalkozni. Roger Cohen viszont azt írja: nem ért egyet Lévyékkel. Szerinte már így is túl sokat foglalkoztak az üggyel, ami – valamint Siné eltávolítása – felkavarja a francia antiszemitizmus maradványát. Franciaországban, írja Cohen, az izraeli–palesztin konfliktus új antiszemitizmust hoz létre, de mindez nem ok arra, hogy Sinéből mártírt csináljanak, nem is szólva arról, hogy a szólásszabadság csorbítása általában sokkal veszélyesebb, mint a „gonosz nézetek hangoztatása”.