Nincs erdélyi egység

Nincs új magyar egység Erdélyben, sőt semmilyen egység sincs, igaz, kevesen gondolták komolyan, hogy alig néhány hónap alatt megvalósulhat az, amihez a Felvidéken és a Vajdaságban hosszú évek kellettek. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt tárgyalási szappanoperája a langyos vizet megkavarta ugyan, a szemben álló felek álláspontjai azonban tapodtat sem közeledtek egymáshoz.

Nem cél a megegyezés – mindvégig ez sugárzott mindkét erdélyi párt politikusainak megnyilatkozásaiból, még akkor is, ha szavakban összefogásról szólt a fáma. Abban a pillanatban, amikor a román parlament a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) lelkes támogatásával elfogadta az új választási jogszabályt, nyilvánvalóvá vált: Markó Béláék nem tudnak annyira gyengén szerepelni a novemberi megméretésen, hogy kipottyanjanak a bukaresti törvényhozásból. Az RMDSZ-nek kitalált szabályozás, amely kilenc egyéni választókörzetben aratott győzelem (hat képviselői és három szenátori mandátum) esetén akkor is parlamenti jelenlétet biztosít, ha nincs meg országos szinten az ötszázalékos küszöb, ismét visszaadta Markóék megroppanni látszó önbizalmát, s az ebből adódó lekezelést az új ellenféllel szemben. Így minden maradt a régiben: a megegyezés szándékának látszatát fenntartó RMDSZ gőgös ajánlatokat tett a zsarolási potenciállal nem rendelkező Magyar Polgári Pártnak (MPP).
Az unalmasnak ígérkező üzengetésekbe a Fidesz markáns véleménye „zavart be”. Orbán Viktor nem tett mást, csupán tartotta magát a korábban hangoztatott elvhez, miszerint új egységre van szükség, s az erdélyi magyar versenynek csak akkor van értelme, ha az nem veszélyezteti a parlamenti részvételt. A Fidesz hagyományos tusnádfürdői szabadegyetemén már világossá vált, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő egyértelműen támogatja Orbán Viktor elképzelését, azaz a megegyezésre való törekvést, még akkor is, ha az az RMDSZ által támasztott feltételek alapján születik meg. Utóbbit azonban Szász Jenő MPP-elnök elfogadhatatlannak tartott, Székelyudvarhely volt polgármestere ragaszkodott saját elképzeléséhez, ahhoz a választási koalícióhoz, amely nyolcszázalékos küszöböt követelt volna meg, de ugyanúgy érvényes lett volna a hat képviselői és három szenátori mandátumot megkövetelő törvényi kitétel teljesítésénél is. Hoszszas meggyőzés után végül a Fidesz akarata érvényesült, így Szászék a lehető legnagyobb kompromisszumot is bevállalták, de az RMDSZ magabiztossága nem volt elegendő. Maradt tehát a sikertelen egyeztetés, ami annyit jelent, hogy az MPP különösebb eredmény nélkül vág neki a következő egy esztendőnek.