Összefonódó harmónia és hagyomány

Kína másodszor is bizonyított. Először azzal, hogy szinte valamennyi résztvevő és megfigyelő szerint az olimpiák történetének legszínvonalasabb létesítményeit építette fel. Másodszor pedig a helyi idő szerint este nyolckor, magyar idő szerint délután kettőkor kezdődött megnyitó ünnepséggel, amelyhez fogható élményben, látványban korábban szintén nem volt része a nézőknek. Kína, az ötezer éves kultúra az újkor legnépszerűbb eseményének eddig kifogástalan házigazdája. Mától a versenyekkel érdemben is megkezdődik a 29. nyári olimpia Pekingben.

Délután kettő előtt öt perccel fények cikáztak a Nemzeti Stadionban, az úgynevezett Madárfészekben, napóra mutatta a hátra-lévő időt a hivatalos kezdésig, az utolsó egy perc visszaszámlálását pedig élőképként követhettük végig. A helyi számmisztika – pontosabban a 8-as szám szerencsét hozó tulajdonsága – miatt 8. hó 8-án 8 óra 8 perckor kezdődött a ceremónia. Az üdvözlő tűzijáték elhalványulásával a 29. nyári seregszemle jelképes lábnyomai jelentek meg az égbolton szintén tűzijáték formájában, majd az aréna közepén kirajzolódott az öt karika. Felvonták a házigazda Kína zászlaját, és ezután kezdetét vette a Csang Ji-mu ren-dezte műsor. A neves filmes három évvel ezelőtt kezdett neki a monumentális munkának, a próbák zöme több mint egy éven át tartott. Nem hiába. Egészen egyedi, a korábbi megnyitó ünnepségekhez még csak nem is hasonlítható élményt kínált az előadás.
Az első szakasz a Briliáns civilizáció elnevezést kapta. Miközben egy bájos kislány énekelt egy kínai dalt, az ötvenhat kínai nemzetiséget képviselendő ötvenhat, népviseletbe öltözött gyerek jött be a színpadra. Ezt követően elénekelték az 1949 óta hivatalos – kissé sztálinista, avagy maoista hatást mutató – kínai himnuszt. A kínai civilizáció világszerte ismert nevezetességei közül először a papírt mutatták be. Hatalmas tekercset feszítettek ki a pályán, amely végig háttere volt az előadásnak – ezen peregtek a történelem képei. Táncosok mozdulataik közben befestették a hatalmas rajzlapot – először felhők, majd hegyek, folyók vonalai rajzolódtak ki. Ezután az írás és könyvnyomtatás élőképei következtek. Bámulatos volt, ahogy a négyzetes hasáb alakú „dobozokban” le s föl mozgó 897 művész tökéletesen összehangolva bemutatta a kínai írásjelek változását, mindegyik korszakból a harmónia betűjelét megformázva. Ezután képeket láthattunk a kínai nagy falról, az agyaghadseregről, majd újabb fénypontként a selyemút elevenedett meg előttünk. Az evezőt formázó művészek végül bárkává álltak össze, majd egy további kínai találmány, az iránytű segítségével elhajóztak.
A második rész a Dicsőséges korszak elnevezést kapta. Ebben már a modern Kínáról láthattunk képeket, emberekből formált galamb szállt az ugyancsak emberek formázta madárfészekbe. Végül kitekinthettünk az űrbe, onnan viszsza a Földre, amely e szimbólum szerint az emberiség közös bölcsője. Azon emberiségé, amely ezúttal Kínában gyűlt össze közös ünnepre. A műsor zárásaként a kínai Liu Huan és a brit Sarah Brightman elénekelte az olimpia hivatalos dalát.
Helyi idő szerint 21.07-kor kezdődött az eddigi rekordot jelentő 204 ország küldöttségének csaknem kétórás bevonulása. (Az eredeti 205 nemzetből azért lett csak 204, mert a NOB a nap folyamán kizárta Bruneit a résztvevők közül.
A délkelet-ázsiai ország ugyanis egyetlen versenyzőt sem nevezett a pekingi játékokra.)
A magyar sportolók és kísérők a zászlóvivő Kammerer Zoltán vezetésével a kínai ábécé sajátosságai miatt nyolcvanharmadikként léptek be a stadionba. A sort a házigazda Kína küldöttsége zárta.
Ezt követően a szervezőbizottságot irányító Liu Csi és Jacques Rogge lépett a Madárfészek közepén lévő emelvényre. Liu Csi üdvözölt mindenkit, megköszönte a NOB bizalmát, kiemelve, hogy 1,3 milliárd kínai ember szíve hét éve együtt dobog az ötkarikás mozgalommal. Hangsúlyozta, az „emberek olimpiáját” az jellemzi, hogy környezetbarát és csúcstechnológia segíti.
„Egy álom valóra vált, bravó, Peking! – kezdte beszédét Jacques Rogge. – A közelmúltbeli tragikus szecsuani földrengés után e játékok mottója legyen az öröm, a remény és a büszkeség. Kedves sportolók! Ne feledjétek, hogy a következő nemzedék példaképei vagytok, mondjatok tehát nemet a doppingra és a csalásra! Köszönöm a szervezők fáradhatatlan munkáját.”
Ezután Hu Csin-tao államfő
a hagyományoknak megfelelően egyetlen mondattal megnyitottnak nyilvánította a játékokat, majd az olimpiai himnusz akkordjaira felvonták az ötkarikás lobogót, néhány perc múlva a versenyzők és a bírók tettek esküt. Előbbiek nevében Csang Ji-ning (Zhang Yining) asztaliteniszező, utóbbiak nevében pedig Huang Li-ping (Huang Liping) tornabíró mondta el a fogadalmat.
Kevéssel éjfél előtt érkezett meg a fáklya, amelyet a stadionban jelenlegi és korábbi kiváló hazai sportolók vittek körbe. Utoljára Li Ning, a háromszoros olimpiai tornász kezébe került, aki a légtérben felfüggesztve körbeszökellte a stadiont, majd meggyújtotta az olimpiai lángot.
A következő tizenhat napban ennek látványával kelünk és fekszünk.

Élete a kínai történelem. Csang Ji-mu, a pekingi olimpiai játékok megnyitó ünnepségének rendezője a legismertebb kínai filmes, aki egyéni sorsokat és az ország történetének drámai és dicsőséges pillanatait idéző filmjeivel, nagyszabású projektjeivel tett szert világhírre. Apja tisztje volt a Kuomintang hadseregének, amely a kommunisták győzelmét megelőző polgárháborúban a Vörös Hadsereg ellen harcolt. Csangot ezért tizenhat évesen „átnevelésre” falura küldték. Három évet töltött egy falusi gazdaságban és hét évet egy észak-kínai textilüzemben. Sorsa ennek ellenére beteljesedett. Többek között ő rendezte a világszerte ismert Hős című, az első kínai császár történetét ábrázoló nagyszabású történelmi filmet és A tiltott várost, amely az eddigi legnagyobb költségvetésű kínai film. Munkásságát Európában díjakkal ismerték el.