Turistariasztó aluljárók

A budapesti Népliget autóbusz-pályaudvara nem csupán belföldi viszonylatban bonyolít le többezres utasforgalmat naponta, de nemzetközi szinten is az ország központi állomásává nőtte ki magát. Európa szinte minden országába indít járatokat, és fogadja a külföldi turistákat. Az állomáson nem lézengenek hajléktalanok, kéregetők, a mellékhelyiség tiszta. A messzi országból ide utazó azt hihetné, európai szintű fővárosba érkezett. A kellemes meglepetés azonban rémálommá változhat, amint a metró felé veszi az irányt. Bűz, kosz, koldusok, prostituáltak – ez jellemzi ma a „világváros” aluljáróit.

Mindössze pár perc metróval a város központja a buszpályaudvartól. Ezzel és ehhez hasonló információkkal csalogatják a szállodák, a hostelek a fővárosba látogató turistákat. Arról azonban nem szól a fáma, mi is várja a külföldieket, amikor többórás, netán egynapos zötykölődés után megérkeznek a népligeti autóbusz-pályaudvarra, majd csomagokkal megrakva célba veszik az aluljárót. A naiv, jobb körülményekhez szokott utazót ugyanis nem mindennapi látvány fogadja. Az állomás kissé meleg, de tiszta, kulturált területét elhagyva egy másik dimenzióba csöppen az ember. A fülledt meleggel egybevegyülő áporodott levegő azonnal megüti az arra járó orrát. A helyi bisztróból kiszivárgó sramlizenét elnyomja a nyerőgépek hangja, melyet egyszer üdvrivalgás, máskor káromkodás kísér. A kukoricát, paprikát és más különböző idényzöldségeket engedély nélkül árusító asszonyok kitartóan próbálják egymást túlkiabálni. Az aluljáró állandó lakója egy kerekes székben kéregető férfi, akinek minden ingóságát egy szivacs és egy takarónak nevezett rongy teszi ki. A közterület-felügyelet emberei naponta kétszer-háromszor járőröznek, de a fedél nélkül élőket nem küldhetik el, az illegális árut pedig vagy elkobozzák, vagy háromtól húszezer forintig terjedő büntetést szabnak ki. Az engedéllyel nem rendelkező eladók teljes felszámolása lehetetlen, a klánokban dolgozó árusok ottjártát sokszor csak üres dobozok és növényi hulladék jelzi, mindennap máshol vernek sátrat, az őket ellenőrző egyenruhások felbukkanását pedig hatvanméteres körben figyelik a klán tagjai.
Szemmel láthatóan a külföldiek sem ehhez szoktak. Megdöbbenve mondják: nem ilyen „fogadtatásra” számítottak. „Mindegy, hány napot tölt el az ember Budapesten, a telefonfülkékben, a sötét sarkokban tanyázó hajléktalanokat képtelenség megszokni” – panaszkodik egy ír férfi, aki egy hónapja él Pesten. Egy dán és egy német lány egy hetet szeretett volna eltölteni a fővárosban, de egy nap után úgy döntöttek, továbbállnak. Nem pusztán a metrók előtt kéregetők riasztották el őket, kiderült, a lefoglalt szálláson nem kaptak ágyat, és egy vendéglőben eltöltött vacsorát követően is nagyobb összeg szerepelt a számlán, mint amennyit fogyasztottak. Budapest drága, vélik prágai egyetemisták, példaként említve az itteni vonaljegy árát. A közlekedési tarifa a cseh fővárosban kétszáz forintnak megfelelő korona, ami jelentősen olcsóbb a budapesti 270 forintos jegy áránál. A fővárosi közlekedést még a franciák is drágának ítélik, elmondásuk szerint Párizsban ugyan egy euró felett van egy vonaljegy, viszont az ottani 14 metróvonalon egy jegy átszállásokkal együtt is addig használható, amíg egyszer át nem lépjük a kijáratot.
A Népligetnél lévő aluljáró élete budapesti viszonylatban nem rendhagyó. A Nyugati téri aluljárón keresztül munkába igyekvőknek állandó közelharcot kell vívniuk a kéregetőkkel, illegálisan árusítókkal, prostituáltakkal, hogy eljussanak a mozgólépcsőig, ahol a kitartóan strázsáló BKV-ellenőrök könyörtelenül igazoltatnak minden utast. A koszt és a szeméthalmokat képtelenség végleg felszámolni. A helyi bírság kiszabása, melynek behajtása az illetékes önkormányzat feladata, csak tüneti kezelése a problémának. Mivel jelenleg nincs olyan rendelet, mely alapján egy hajléktalant végleg ki lehetne tessékelni az aluljáróból, a Fővárosi Közterület-felügyelet járőrei jobb híján csak felszólíthatják az ott lévőket, hogy távozzanak, majd biztosítják a helyszínt a Fővárosi Közterület-fenntartó munkatársainak, hogy a fekáliát, az otthagyott hulladékot felszámolják, majd fertőtlenítsék a területet. Ahhoz, hogy a közterületek állandó lakóit végleg felszámolják, 24 órás, folyamatos felügyeletre volna szükség.
A felszín alatt közlekedők zöme talán nem is tud arról, hogy a „kamionokról leesett” zoknik, bugyik vagy édességek mellett ma már hölgyek, sőt urak szolgáltatásait is meg lehet vásárolni. A saját bájaikat árulók napestig az átjárókban lófrálnak, jeleket adnak, amikre az arra ácsingózók lecsaphatnak. Ellenük fellépni szinte lehetetlen, hiszen a sétálgatás nem tartozik a szabálysértés kategóriájába, a rajtaütés pedig meglehetősen körülményes.
Ahhoz, hogy a közterületeken illegálisan tevékenykedő árusokat, örömlányokat és -fiúkat tetten lehessen érni, a közterület-felügyelet törvénymódosítási javaslattal állt elő, és térfigyelő kamerák felszerelését kérte.
A rendőrséggel történő folyamatos együttműködés segít ugyan valamit a helyzeten, de sem a közterület-felügyelet, sem a rendőrség nem rendelkezik plusz emberi erőforrással. Az aluljárók állandó lakóinak és az általuk felhalmozott szeméttelepek végső felszámolásához 24 órás, folyamatos felügyeletre volna szükség, amit egyelőre nem képesek biztosítani a rendfenntartók.