Traian Basescu január 12-i hatállyal nevezte ki kisebbségügyi tanácsadónak az elnöki Cotroceni-palotába, ahol mindeddig nem létezett ez a tisztség. Milyen feladatokat kell ellátnia, illetve milyen célkitűzései vannak?
– Munkaköri leírásom szerint a tanácsadó elemzéseket készít és tanácsokat ad. Célkitűzésként azt szabhatom meg magamnak, hogy ez a tanácsadás minél objektívabb legyen, az elemzések pedig korrekt képet mutassanak a romániai kisebbségek helyzetéről. Ez látszólag nagyon technokrata munkakör, egyben meglehetősen komplex is, mert aktív társadalmi-politikai élet közepette kell tanácsokat adni Románia államelnökének. Kinevezésem óta gyakran visszatérő tévhit, hogy valamelyik pártnak a szolgálatába álltam volna a tanácsosi beosztással. Erről szó sincs, a törvény ugyanis nem kéri, hogy a tanácsosnak ne legyen politikai opciója, emellett megőrizhetem RMDSZ-es tagságomat is, miközben nem a szövetség delegált erre a posztra. Ugyanakkor alapvető érdekem, hogy minél jobb kommunikációt alakítsak ki az RMDSZ-szel, amely az erdélyi magyar közösség többségének legitim képviselője. Vitathatatlan, hogy helyzetem kissé pikáns és kényes is, hiszen az RMDSZ és Traian Basescu viszonya nem volt felhőtlen az idők folyamán. Az alkotmány értelmében viszont az államfő az államot jeleníti meg, nem valamelyik pártot, és e tekintetben nyilvánvaló, hogy nem köteleztem volna el magam egy politikai alakulat irányában.
– A közvetlenül megválasztott államfő Romániában számos téren élhet kezdeményezéssel, döntési jogköre azonban korlátozott. Kisebbségi kérdéskörben például korábban azt javasolta, hogy a magyar diákoknak idegen nyelvként kellene oktatni a románt, az oktatásügyi minisztérium azonban ezt nem ültette gyakorlatba. Mennyire lesz fogékony ön szerint az elnök kisebbségekkel kapcsolatos javaslataira a jövőben a bukaresti komány?
– A kisebbségügyi hivatal, a kisebbségkutató intézet vagy a kisebbségi tanács jelenleg mind a kormány alárendeltségébe tartozik, tehát ezeknek az intézményeknek az esetében közvetlen befolyásolási lehetőség nincs. Bonyolítja a helyzetet, hogy ennek a szegmensnek a felügyeletét a nagykoalíció két pártja között decemberben lezajlott nagy osztozkodás során a szociáldemokrata párt kapta meg. Amit én tehetek, az az, hogy munkámmal gyakorlatilag hatni tudok az államelnökre – persze korlátozott mértékben, mert az államfő azt mondja, amit gondol, és nem azt, amit a tanácsosa mond vagy leír –, akinek jelen pillanatban Romániában mégiscsak súlya van. Mivel az elnöki jogkör nem zárja ki a kezdeményezés lehetőségét, mindez mozgásteret biztosít számunkra, miközben a döntéshozatal természetesen egy személyben az elnökre hárul.
– Ön szerint milyen irányban változott a romániai magyar kisebbség helyzete a kilencvenes évek közepe óta, amikor kisebbségügyi miniszteri tisztséget töltött be a bukaresti kormányban?
– Nagyon nehéz lenne erre átfogó választ adni. Kétségtelen, hogy a kilencvenes évek elejére jellemző roppant feszült helyzet – gondolok itt a marosvásárhelyi fekete márciusként elhíresült etnikai összecsapásokra vagy a székelyföldi románság elnyomásáról szóló parlamenti Harkov-jelentésre – módosult. Adott pillanatig ez a normalizálódási folyamat valós, jogszabályokban és a politikai gyakorlatban egyaránt észlelhető intézkedések formájában volt tetten érhető, például a kisebbségeknek a közigazgatásban való nyelvhasználata terén. Ez a folyamat nagyjából az 1996–2000 közötti időszakra, az RMDSZ és a Demokrata Konvenció közös kormányzására érvényes, de átnyúlt a szociáldemokratákkal folytatott parlamenti együttműködés idejére is, és lassan, nehezen ugyan, de feltétlenül pozitív irányba vitt. Számomra most a nagy kérdés az, hogy lesz-e minőségi ugrás a következő időszakban. Úgy vélem, a román bal- és jobboldal összefogása eredményezte, a parlamentben hetvenszázalékos többséggel rendelkező hatalom talán nem az, amely kisebbségi kérdésekben radikálisan pozitív irányba lesz hajlandó elmozdulni.
– Kivitelezhető-e Markó Béla elnök decemberben tett javaslata, miszerint az RMDSZ-nek etnikai paktumot kell kötnie a román parlamenti pártokkal?
– Az együttélési modell nemzetközileg ismert és létező módszer, amelynek keretében a politikai elitek, a társadalom fontos összetevői megegyeznek, hogyan rendezik az egymás közötti viszonyokat. Ennek a modellnek Romániában nemcsak a régi konjunktúrában, hanem most is van legitimitása, de hogy miként valósul meg, az a jövő zenéje.
– Kinevezését Tőkés László református püspök is üdvözölte, aki a napokban erdélyi nemzeti lista felállítására tett javaslatot az európai parlamenti választások közeledtével. Hogyan kommentálja az EP-képviselő kezdeményezését?
– A Romániában idén rendezendő választások közül az erdélyi magyar közösség szempontjából a legnagyobb tétje az európai parlamenti megmérettetésnek van. Az államfőválasztással már nem esik egybe parlamenti megmérettetés, a kolozsvári időközi polgármester-választás esetében pedig hasonlóképpen nem beszélhetünk arról, hogy az RMDSZ jelöltjének maga után kell húznia a tanácsosi listát. Ez a tét tehát most nem él. Az EP-választásokra javasolt nemzeti listával kapcsolatosan arról lehet vitatkozni, hogy ki mit ért rajta. Kétségtelen, hogy Tőkés László az erdélyi magyarság ismert és elismert személyisége, éppen ezért számomra teljesen rendjénvaló, hogy ugyanazon a jelöltlistán szerepeljen az RMDSZ képviselőivel. Mindez segítené a magyarságnak az európai választásokon való jó szereplését, tehát messzemenően támogatom a kezdeményezést, hogy ne külön listák vagy jelöltek küzdjenek egymással. Más kérdés, hogy a nemzeti lista fogalma jelenleg még nincs eléggé kifejtve.
– Kolozsvári politikusként szorgalmazni fogja-e az önálló erdélyi magyar felsőoktatási intézmény vagy a Babes-Bolyai Tudományegyetem valós kétnyelvűségének ügyét?
– Kezdeményezni valamelyest van lehetőségem, az azonban meghaladja a hatáskörömet, hogy megmondjam az elnöknek, különböző kérdésekben mikor és hogyan nyilvánuljon meg. Maradjunk abban: nem mindegy, ki tájékoztatja Románia elnökét, és milyen kérdéseket próbál a figyelmébe ajánlani.
origo.hu
Meggyilkolt turisták: leszúrtak egy francia férfit
