Csak azért okozott viszonylag kevés halálos áldozatot a március 3-i tragédia, mert a levéltár összeomlása több percig eltartott, így az ott tartózkodó dolgozóknak volt idejük elhagyni az épületet. A katasztrófa munkaidőben történt, így az archívummal egyetemben összeomló szomszéd házakban is csak ketten tartózkodtak. Mint azt többen hangsúlyozták, belegondolni is szörnyű, hány áldozattal kellett volna számolni akkor, ha a baleset néhány nappal korábban, a híres kölni karnevál idején történik. A rendkívül színes felvonulás ugyanis minden évben végighalad a Severinstraßén, elhalad a levéltár épülete előtt.
A katasztrófa méreteit érzékelteti, hogy a Severinstraße 214–218., valamint a 220. szám alatti épület teljesen megsemmisült, a 222. és a 230. számú ház részben összeomlott, az elsődleges statikai vizsgálatok alapján a 232. számú házat is le kell bontani. Az egyik sarokházat, valamint a közeli Friedrich Wilhelm Gimnázium épületeinek többségét sem szabad többé használni.
Megnehezítette a mentési munkálatokat, hogy az első napokban szinte szakadatlanul zuhogott az eső. Ezért képtelenség volt az amúgy is ingatag talajra felvonultatni a nehéz mentő és romeltakarító gépeket, így eleinte a mentőegységek szinte csak puszta kézzel dolgozhattak. De még mielőtt a csapatok megkezdhették volna a két eltűnt férfi utáni kutatást, fel kellett tölteniük a földcsuszamlás következtében kialakult hatalmas krátert. Így a tragédiát követő két és fél napban betonkeverők jövés-menése határozta meg a városrész képét. A betonkeverők levonulása után megjelentek a helyi katasztrófavédelem (THW) kutyás egységei, amelyek immár a legkorszerűbb technológiát bevetve megkezdték a túlélők utáni kutatást. Vasárnap hajnalban végül megtalálták az egyik eltűnt személy, Kevin K. 17 esztendős pékinas holttestét. Abban már rég senki sem bízik, hogy még életben találhatják a másik eltűntet, Khalil G. 23 éves ipari formatervezést tanuló egyetemistát.
A kölni városüzemeltetési vállalat bejelentette, hogy életre hív egy egymillió eurós alapot azon 35 polgár számára, akiknek az otthona lakhatatlanná vált. Első intézkedésként megkezdték a tízezer eurós gyorssegély kifizetését az érintetteknek.
Cikkünk írása idején a szakértők csak találgatták a felbecsülhetetlen értékű kulturális javakban okozott kár mértékét. A kölni történeti levéltár Európa legnagyobb városi archívuma az öreg kontinens Alpoktól északra fekvő területein, ahol 27 ezer folyóméternyi polcrendszeren 65 ezer pergamen oklevelet, 104 ezer térképet és tervrajzot, 50 ezer plakátot és mintegy 750 ismert személy hagyatékát tárolták. Ott őrizték az európai jogtörténet egyik fontos forrásának számító, 1376 óta hiánytalan városi tanácsüléseinek jegyzőkönyveit, amelyek még a második világháború pusztításait is túlélték. A levéltár anyagai közé tartozott az irodalmi Nobel-díjas Heinrich Böll hagyatéka éppen úgy, mint a nemzetiszocialista hatalomátvételig a város főpolgármestereként tevékenykedő Konrad Adenaeur levelezése. S aki a korai Marxot kívánta tanulmányozni, annak is Kölnbe kellett utaznia, mert ott olvashatta a Rheinische Zeitung szerkesztőségének aktáit.
Sajtóértesülések szerint a levéltár gyűjteményi állományának 80-90 százaléka belezuhant az óriási gödörbe. Egy hét alatt, most keddig mintegy 400 tonna törmeléket szállítottak el a baleset helyszínéről, s a levéltár munkatársainak nyilatkozata szerint a történelmi akták 20 százalékát sikerült kimenteniük. De a már kimentett iratanyagban is jelentős kárt okozott a baleset első napjainak esős időjárása. Az archívumban felhalmozott pótolhatatlan kulturális javak biztosítási értéke elérte a 400 millió eurót. Az esetről megkérdezett szakemberek azt valószínűsítik, hogy a biztosítók ezúttal előre nem látott helyzetre hivatkozva kibújnak jótállási kötelezettségük alól. Némi öröm az ürömben, hogy a kölni levéltár anyagainak jelentős részéről is készült mikrofish-felvétel. Még a hidegháború idején kezdték e módon archiválni a Német Szövetségi Köztársaság kulturális értékeit. Akkor háborúra készülve a Freiburg im Breisgau közelében fekvő hegyek mélyébe vájt alagutakban helyezték el a felvételeket fémhordókban. S most is ott őrzik őket.
Bár még nem ismerik pontosan a tragédia kiváltó okait, abban minden szakértő egyetértett már az első nyilatkozatokban, hogy a levéltár összeomlásának minden bizonnyal köze van a városvezetés erőltetett presztízsberuházásához, az észak–déli metróvonal megépítéséhez. A majd kétezer éves város talaját az eltelt évszázadok, de különösen a második világháború utáni újjáépítés alkalmával jórészt törmelékkel töltötték fel, így itt a metróépítés különleges elővigyázatosságot követel.
Nem érte váratlanul a kölnieket a katasztrófa, hiszen számos intő jel utalt rá, hogy az erőltetett építkezés tragédiába torkollhat. A leglátványosabb figyelmeztetésül a levéltár épületétől mindössze néhány száz méterre fekvő Keresztelő Szent János-templomban történtek szolgáltak. 2004 őszén rövid idő alatt 77 centimétert megdőlt a templom tornya, több mint tizenötszörösen meghaladva az előzetes becslésekben kiszámolt mértéket. Az esetről készített 90 oldalas szakértői anyag már akkor is számtalan kivitelezési hibára hívta fel az építtetők figyelmét. Ebben többek között az szerepelt, hogy az egyik ellátó alagútnál mért támasztónyomás túl alacsony volt a föld alatti furat stabilizálásához. Azt is megállapították, hogy a frissen kiásott szakaszokat nem mindig öntötték ki a gyorsan szilárduló bentonittal. Az így kialakuló üregekbe könnyen betörhet az egész metróépítést megkeserítő talajvíz.
Az első értékelések szerint a talajvíznek a metróalagútból történő intenzív kiszivattyúzása volt a katasztrófa közvetlen előidézője. Sajtóértesülések szerint az építő cégnek már hosszabb ideje okozott fejfájást a városi levéltár közelében fekvő bővizű kút. Az erőltetett szivattyúzás kimosta a talaj egy részét, s az így keletkezett és folyamatosan növekvő üreg egy idő után beomlott.
A katasztrófa után egyelőre bizonytalan a 4,3 kilométeres észak–déli metróvonal további sorsa. A lakosság több fórumon is kifejezte, hogy az építkezés leállítását követeli. A polgárok tiltakozása arra késztette Fritz Schrammát (CDU), Köln főpolgármesterét, hogy csatlakozzon követelésükhöz, és ő is az építkezés ideiglenes felfüggesztése mellett törjön lándzsát. A főpolgármester szerint a tragédia okainak pontos tisztázásáig csak a környékbeli épületek biztosítását célzó munkálatokat folytassák. Walter Reinarz, az építtető Kölni Közlekedési Vállalat elnöke viszont hibának tartaná az építkezés leállítását. A tervek szerint 2011-re elkészülő föld alatti vasút naponta 60 ezer kölnit szállítana a belvárosba, ami érvelése szerint jelentősen enyhítené a közlekedés összeomlásával küzdő nagyváros helyzetét. A kölni képviselő-testületben egyelőre elmaradt a pártfrakciók kölcsönös vádaskodása. Ennek csak egyik oka a kegyelet. A másik, hogy az építkezésről meghozott végső döntés egyhangúlag született a testület 2001. december 20-i ülésén.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
