Elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi és erdélyi közélet meghatározó alakja – búcsúzott Hidvéghi Balázs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a közösségi oldalán.
Emlékeztetett: Kincses Előd a diktatúra bukása után kiemelt szerepet játszott a helyi demokratikus intézményrendszer kialakításában. Jogi küzdelmei, közéleti megszólalásai és fáradhatatlan munkája sorsfordító időkben mutatott példát az erdélyi magyarságnak.
– Olyan időszakban állt ki az igazság mellett, amikor ezért mindent el lehetett veszíteni. Ő mégis mindent odaadott volna az igazságért. Isten nyugosztalja! – emlékezett meg Kincses Elődről Hidvéghi Balázs.
Kiállt az igazság és a nemzet mellett
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei szervezetének közlése szerint Kincses Előd erdélyi magyar jogászt, közírót, polgár- és emberjogi harcost életének 84. évében Marosvásárhelyen érte a halál. Fontos szerepe volt a diktatúra bukása után az új demokratikus rend kialakításában Marosvásárhelyen.
Az ismert ügyvéd peres ügyeit, nyilvános fellépéseit és közéleti szerepvállalását mélyen áthatotta a nemzeti elköteleződés.
– Elismeréssel gondolunk mindarra, amit a romániai magyar közösség jogaiért tett – közölték.
Kincses Előd 1941. október 2-án született Marosvásárhelyen. Középiskoláit szülővárosában, a Bolyai Farkas Líceumban végezte, majd a bukaresti egyetemen szerzett jogi diplomát 1964-ben. 1970-ig jogtanácsosként, majd gyakorló ügyvédként dolgozott szülővárosában. A Román Jogászszövetség tagja volt.
1989-ben ő volt a védője Tőkés Lászlónak a temesvári kilakoltatási perében, amely végül az 1989-es romániai forradalom kirobbanásához vezetett.
1990. január 2-án a Nemzeti Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöke lett.
Kulcsszerepe volt a marosvásárhelyi „fekete márciusban”
Az 1990. március 19–20-i marosvásárhelyi „fekete március” során alelnöki tisztségében kulcsszerepet játszott az események alakításában. Személyes fellépésével megakadályozta, hogy több ezer Hargita és Kovászna megyei székely bemenjen Marosvásárhelyre, mivel úgy tartotta, hogy az akkori hatalomnak a zavargások eszkalációjára van szüksége.
Az összecsapások után kérte Marosvásárhely magyar lakosságát, hogy menjen haza, ne válaszoljon a provokációra. A helyzet elfajulását látva többször kérte a román hadsereg és rendőrség beavatkozását.
A segítség és a rendteremtés elmaradása, a fokozódó összecsapások láttán felhívást intézett Marosvásárhely magyar lakosságához, hogy védjék meg magukat. Továbbá kérte a környező magyar többségű falvak segítségét, hogy akadályozzák meg a román felfegyverzett parasztok beözönlését a városba. Az etnikai összecsapások után a román szélsőségesek támadásainak középpontjába került, az első letartóztatások és koncepciós perek időszakában Magyarországon és Bécsben keresett menedéket. Az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket és ezek közvetlen előzményeit a Marosvásárhely fekete márciusa című könyvében foglalta össze, mely románul, angolul és franciául is megjelent.
Kereste a felelősöket
Életében a valódi felelősök kilétének feltárásán dolgozott. A marosvásárhelyi eseményekről, a román törvényalkotás hiányosságairól, a romániai kisebbségek jogfosztásáról erdélyi magyar és külföldi lapokban is jelentek meg cikkei. 1991 decemberétől 1992 augusztusáig a Magyarok Világszövetségének volt a főtitkára. Budapesten ügyvédként dolgozott, majd hazatért Erdélybe, ahol tovább gyakorolta hivatását.
Tőkés László ügyvédje volt a Románia Csillaga érdemrend visszavonása miatt indított perben, számos, a nemzeti jelképek használata miatt és a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáért indított perben vállalta az ügyvédi képviseletet.
2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2017-ben neki ítélték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly-díját, tavaly novemberben a Petőfi-díj a közép-európai népek szabadságáért elnevezésű kitüntetést vehette át.
