Idén Kincses Előd jogász és Mircea Dinescu költő kapta a Petőfi-díj a közép-európai népek szabadságáért elnevezésű kitüntetést, amelyet a Mol-székházban tartott ünnepségen adtak át. A XXI. Század Intézet és a Mol-csoport által szervezett ünnepségen Kövér László, az Országgyűlés elnöke az átadóünnepségen kijelentette: a két díjazottnak különböző a vérmérséklete, a hivatása, illetve a történeti és kulturális háttere, de a szabadság szeretete erősen összeköti őket. A házelnök felidézte: 1989 őszén varázslat történt a díjazottakkal, amikor a lelkükben azonosan rezdültek a román forradalom idején. – A szabadság térségünkben olyan oszthatatlan, mint a biztonság, és ezekben mindenkinek részesülnie kell. Így van ezzel minden európai nemzet, még akkor is, ha ezt nem ismerik fel, azonban Budapesten felismertük és magunkévá tettük ezt az igazságot – mutatott rá.
Levegőben a harmadik világháború
Kövér László szerint a harmadik világháború a levegőben, a fejünk felett lóg, majd Petőfi Sándor Szörnyű idő című verséből idézett, ami a döghalálról szól. Úgy vélte, ez valójában az erkölcsi halált jelenti, aminek a veszélye minden nemzedékre leselkedik, így ránk is a XX. századi világháborúk és diktatúrák után, a globalizmus korszakában.
Nekünk az erkölcsi halált az jelenti, ha hagyjuk, hogy az abnormalitás legyőzze a normalitást, ami az európai gazdaságban is negatív következményekkel jár. A díjazottak reményt adnak arra, hogy a normalitás mindig megvédhető legyen az abnormalitással szemben
– vélekedett.
Ezután felidézte a kitüntetettek életpályáját. Kiemelte: magyarok és románok köszönettel tartoznak azért, hogy Kincses Előd megakadályozta az abnormalitás tombolását. Románia szerencsés, hogy van egy Mircea Dinescuja, ő ugyanis nem kapitulált a kommunizmussal és a posztkommunizmussal szemben – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
A szabadság a közös jó
Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója kijelentette: a mai díjazottak egy soknemzetiségű városból és egy kis faluból érkeztek. A két ember sorsa egyfelé tartott, mindkettejüket megtalálta a történelem, és összekötötte őket a szabadság szeretete. Kincses Előd és Mircea Dinescu életútja a szabadságvágy története. A szabadságnak nincs nemzetisége, címere vagy jelzője, továbbá nincs közép- és felsőfoka.