Nulla év
1953 – A francia gyámságtól szabadulva Szihanuk király kikiáltja Kambodzsa függetlenségét.
1963 – Parasztfelkelések kezdődnek Pol Pot vezetésével.
1967–68 – Polgárháború alakul ki a hadsereg és Kambodzsai Forradalmi Hadsereg között.
1970–75 – Az Amerika-barát Lon Nol tábornok kerül hatalomra, kikiáltja a köztársaságot.
1975. április 7. – Pol Pot elfoglalja a fővárost, két nap alatt vidékre telepítik Phnom Penh lakosságát.
1975–79 – A nulla évvel megkezdődik a Demokratikus Kampucsea „felépítése”.
1979. január 7. – A vietnami csapatok „felszabadítóként” tíz évre megszállják Kambodzsát.
1984 – Hun Sen birtokolja a kormányfői tisztséget.
1979–89 – A thaiföldi határ térségében gerillaháború zajlik a bábkormány erői és a vörös khmerek, valamint a királypártiak csapatai között.
1993 – A volt vörös khmer Hun Sen és Szihanuk király között együttműködés jön létre: a volt uralkodó államfői tisztséget kap; 2004-ben másodjára is lemond fia javára: utódja Norodom Ranariddh herceg, Szihamoni, akinek kezéből fokozatosan csúszik ki még a jelképes hatalom is.
1995 – Élve az amnesztiával a vörös khmerek jelentős része leteszi a fegyvert.
1998 – Egy menekülttáborban a 73 éves Pol Pot szívrohamban meghal; egyesek szerint megmérgezték, mások szerint halála csupán megjátszott volt; a holttestet független szakértő nem vizsgálhatta meg.
Valóban érdemes három évtizeddel bűneik elkövetése után bíróság elé állítani megviselt, idős embereket? Vajon az ő elítélésük előmozdítja a nemzeti megbékélést? Hiszen a 15 milliós helybéli lakosság kétharmada már a véres események után született, és fogalma sincs arról, hogy a hetvenes évek második felében mi is történt Kambodzsában, mit követtek el fiatalkorukban ezek a ma már jóravaló bácsikák. Egy népet kis híján feláldoztak a történelem legvéresebb forradalmában, vágóhídra hajtották a városlakókat, az értelmiségieket, a kétkezi munkásságot – mindezt azért, mert új államot, a Demokratikus Kampucsea-t akarták létrehozni.
Három év, nyolc hónap és húsz nap alatt, azaz 1975 tavaszától 1979 kezdetéig óvatos számítások szerint 1,7 millió kambodzsai lett áldozata a vörös khmer lázálomnak, amely a maoizmus és a nacionalizmus keverékéből jött létre. Ám legyen bármennyire megkésett is, épp az új nemzedékek érdekében kell végigvinni a pereket, akkor is, ha a ma még élő bűnösök közül jó páran már nem fogják megérni a bíróság végső döntését.
E hét keddjén megkezdődött az Egyesült Nemzetek Szervezete és a kambodzsai kormány kilenc évig tartó egyeztetése után az első per, amelyben egy vörös khmer vezető felel majd tetteiért. Erre az alkalomra épült a Phnom Penh-i bírósági épület. A külön e célból létrehozott igazságügyi testület, a különleges bírói kamara a kambodzsai jog alapján ítélkezik. A perben rengeteg francia ügyvéd vesz részt – ezt a volt gyarmattartói szereppel, valamint a két ország jogrendszerének hasonlóságával indokolják.
A bíróság mindkét fokon vegyes összetételű, vannak benne – többségben – kambodzsai és – kisebbségben – külföldi bírák is. Kedden csak az előtárgyalás vette kezdetét, jelenleg a per menetét határozzák meg, a valódi tárgyalásra várhatóan március elején kerül sor, amelyen már szót kapnak az áldozatok és a vádlott is. A helyszínen lévő tudósítók beszámolója szerint tömegek kísérték figyelemmel a kambodzsai rádió és tévé adását, amelyen élőben sugározták a per eseményeit.
A 66 éves Kaing Guek Eav, a hajdani Phnom Penh-i börtönparancsnok az első vádlott. A Tuol Slengben található, ma múzeumként működő S–21-es kínzóközpontban, amelyet egy középiskolából alakítottak ki a vörös khmerek, csak Duchként ismerték. A hetvenes évek közepén négy hónap alatt 15 ezer ember halálra kínzását vagy kivégzését felügyelte. Nem kérdezett, tette a dolgát, ezért szerették a párt felső köreiben. De honnan érkezett ez a fiatal a vörös khmerek soraiba? A Le Figaro francia napilapban közölt életpálya szerint a matematikatanári végzettségű friss diplomás mindig is vonzódott a forradalmi elvekhez. A hatvanas évek végén letartóztatták kommunista tevékenységért, majd a Lon Nol-féle puccsot követően amnesztiában részesült. Csatlakozott az ekkor már zajló vörös khmer felkeléshez. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1971-ben kinevezték a kommunista lázadók 13-as számú börtönének parancsnokává, itt azokat a korábban a vörös khmerek soraiban harcolókat őrizték, akiket kémkedéssel vádoltak. Képzelhető, mi lett a sorsuk.
A Pol Pot vezette kommunisták 1975-ös hatalomra jutása után Duch elvtárs megkapta az S–21-es börtön vezetését, ahol nagyrészt a „belső ellenségéből és árulókból” kellett kihúzni a beismerő vallomást. Mint tudjuk, a forradalom felfalja gyermekeit. Duch, ahogy a fennmaradt iratok bizonyítják, rendkívül pontosan dokumentálta szorgosan végzett munkáját. Az őreit is arra oktatta, hogy nem szadista hajlamból kell az embereket kínozni, hanem azért, hogy mondják el végre az igazságot: „Szét kell zúznunk a párt soraiba beférkőzött ellenséget!” Amikor már rendelkezett a beismerő vallomásokkal, esténként harmincfős csoportokban kivitte a város melletti „gyilkos mezőkre” a foglyait, ahol megölette őket. Egyszer az őrök arra panaszkodtak neki, hogy túl sok a gyermek a cellákban. Öljék meg őket! – szólt a magától értetődő válasz, amelyet végre is hajtottak: az anyjuk szeme láttára verték szét a fejüket a falon. Serdülő kamaszokat arra kényszerítettek, hogy a forradalom dicsőségére öljék meg szüleiket. Gyakorlatilag alig volt túlélő, aki élve hagyta el a S–21-et.
Duch 1979. január 7-én, amikor a Pol Pot-rezsimet megbuktató vietnami csapatok már Phnom Penh elővárosában jártak, saját kezűleg ölte meg utolsó foglyát. A visszavonulóban lévő khmerek Duch irányításával mészárolták le egy város 4600 lakosát. Egész pályáját összegezve 48 ezer ember halála szárad a lelkén. De hova tűnt el Duch elvtárs húsz évre? Ugyanis tíz évvel ezelőtt tartóztatták le, amikor egy brit turista felismerte benne a körözött börtönparancsnokot. Thaiföldi menekülttáborban álnéven élt, ahol evangélikus lett, és a Bibliával kezében sétált. Amerikai lelkipásztora szerint az egyik legjobb emberét vesztette el személyében, akit a közösség is becsült, intelligens és elkötelezett volt.
A kínzóközpont vezetője szerint mindent parancsra hajtott végre, és ügyvédje útján bocsánatot kért az áldozatoktól. Kambodzsában nem létezik halálbüntetés, így a legrosszabb esetben életfogytiglanit kaphat. Az ő perét követi majd a Pol Pot-rendszer négy magas rangú politikai vezetőjének tárgyalása. Persze ha megérik, ugyanis életkoruk 76 és 83 év között van. Az 1998-ban elhunyt Pol Pot egykori helyettesére, Nun Seára, Jeng Sari külügyminiszterre és feleségére, Jeng Tirit szociális miniszterre, valamint Khieu Sampan hajdani államfőre kellene rábizonyítani, hogy ők álltak a tömeggyilkosságok mögött.
E második per bizonytalan, mert nem tudni, hogy meg akarja-e rendezni a kambodzsai hatalom, vagy megelégszik „a hóhér” látványos elítélésével. A Hun Sen kormányfő vezette rendszer óvatos, nem véletlenül tartott majd egy évtizedig a bíróság felállítása. Talán ha e második per lezajlik, nem is akarnak többet. Hiszen az egykori vörös khmerek közül jó páran „átvedlettek”, és ma már vezető tisztségeket töltenek be. Kezdve Hun Sennel, aki maga is vörös khmer volt, csak jó időben átállt a vietnami csapatokhoz.
A per előtt egy héttel más jelentős esemény is történt Kambodzsában, számolt be a Le Monde francia lap. Három évtized után megjelent az első középiskolás tankönyv a Pol Pot-rezsimről, a népirtásról, amikor a lakosság egynegyedét mészárolták le. Erről eddig csupán féloldalnyi szöveg szólt a történelemkönyvben. A fiatalság egy része számára, ha a jelenleg folyó pert követik, és a tankönyvből ismereteket merítenek, talán nem tűnnek majd kitalációknak azok a borzalmak, amelyeket a vörös khmerek elkövettek. Így remélhetőleg javul az eredménye annak a közvélemény-kutatásnak is, amely a tárgyalására váró négy vörös khmer vezető nevét firtatja. A kambodzsaiaknak mindössze három százaléka tudta erre a kérdésre a választ.
