Romokban hever a költségvetés. Mindenki látja, csak a kormány tesz úgy, mintha még tartana a szlovák csoda – így értékeli Ivan Miklos, a második Dzurinda-kormány pénzügyminisztere a szlovák gazdaság helyzetét. Értékelésével sok független elemző is egyetért, és erre figyelmezteti a Robert Fico vezette szocialista-nemzeti kormányt az ország jegybankja is. Az ellenzéki sajtó pedig azzal élcelődik a gazdasági mutatók alakulása láttán, hogy „az alélt pannon puma mellé feküdt a kifáradt tátrai tigris”. Ezzel megemlékeznek Robert Fico alig fél évvel ezelőtti „sajnálkozásáról” is, amely szerint „szocialista magyar barátaink mindent elbaltáztak gazdasági és szociális politikájukban, amit csak lehetett”, és ezzel magyarázta, miért hatott Magyarországon olyan súlyosan a pénzügyi válság, és miért fogja elkerülni Szlovákiát.
E magabiztosság nevében tervezte a költségvetést a Fico-kabinet a számtalan figyelmeztetés ellenére 6,4 százalékos növekedési szinten 2 százalékos költségvetési hiánnyal. Ehhez igazodott a bőségesre tervezett állami beruházások és szociális kiadások rendszere. Fico közben „rémhírterjesztőknek” nevezte azokat, akik mérsékletre intették, és arra figyelmeztették, minimum azt vegye figyelembe, hogy mintegy 260 ezer szlovák ember dolgozik külföldön, ha őket hazaküldik, megbillenhet az egyensúly. A kormány optimizmusa átragadt a lakosságra – nem csoda, ha sokkot váltott ki az a gazdasági mélyrepülés, amely januárban kezdődött az országban. Januárban 28 százalékkal esett vissza az ipari termelés, amit azonban akkor a gázválság rovására írtak, ám a februári adat bizonyította, mély válságba jutott az ország is: a termelés visszaesése harminc százalék fölé nőtt.
A kormány kapkodni kezdett, több száz millió eurót ölt olyan támogatásokba, amelyek legfeljebb „üzemen belül” tartották a növekvő munkanélküliséget. A legjobb példa erre talán a régi autók lecserélésére szánt úgynevezett roncsprémium, amelyre több mint ötvenmillió eurót fordított a kormány azzal a céllal, hogy serkentse a szlovákiai autógyártást. Amikorra elfogyott a roncsprémium, akkorra állította le gyárát a pozsonyi Volkswagen, és csökkentette 50 százalékra teljesítményét a nagyszombati Peugeot- és a zsolnai Kia-gyár, mert termelésükre összességében 1,2 százalékos hatású volt a ráfordítás.
A rossz intézkedések eredménye pedig az, hogy a nemzeti bank legújabb előrejelzése szerint Szlovákia a tavalyi 8 százalékos GDP-növekedéssel szemben az idén 2,4 százalékos recesszióba esik, több pénzintézet elemzői azonban a négyszázalékos visszaesést sem tartják kizártnak. A költségvetés bevételi oldalán az elemzők szerint ez akár azt is jelentheti, hogy csaknem harminc százalékkal kevesebb pénzből gazdálkodhat az ország, a munkanélküliség pedig elérheti a 13 százalékot, ami összességében 100 ezer munkahely megszűnését jelenti.
Külön gondot jelent a szlovák gazdaságnak, hogy a szocialista kormány nem hajlandó csökkenteni sem az adók, sem a járulékok mértékét, holott a független szakértők és a munkáltatók szervezetei is erre bíztatják a kormányt. Az erős euró ugyanis drágává tette a szlovák munkaerőt. A szomszéd országok nemzeti valutáinak gyengülése pedig a szlovák kereskedelmet érinti a leginkább, már a nagy üzletláncok is a 19 százalékos egyen- áfa csökkentését kérik a kormánytól, mert Szlovákiából a hétvégeken a szó legszorosabb értelmében százezrek kelnek útra, hogy Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban ejtsék meg nagybevásárlásaikat. A kereskedők szerint márciusban a múlt évhez viszonyítva forgalmuk akár 25 százalékkal is visszaeshet, ami további több tíz millió euró kiesést jelent a költségvetésnek.
Romániában még kedvezőbb a helyzet, bár szertefoszlottak a hoszszan tartó fellendülésről dédelgetett álmok. Miközben keleti szomszédunknál tavaly szinte Európában a leggyorsabban, 7,8 százalékkal növekedett a gazdaság, idén a román növekedés lelassult, és jelentős visszaesés várható a következő időszakban. A bukaresti statisztikai hivatal által a napokban közzétett adatok szerint a román ipar kibocsátása februárban 12 százalékkal volt kevesebb az egy évvel korábbinál. Előzetes becslés szerint 7,1 százalékkal nőtt a hazai össztermék (GDP), főleg az állami fizetésemelésekkel táplált lakossági fogyasztásból, év végén azonban – a nagy import miatt – a külső mérlegek már felborulással fenyegettek, a gazdasági növekedés pedig lelassult. Januárban és februárban Romániában a nettó átlagfizetés már csak 1355 lej volt (96 ezer forint) a decemberi 1489 lej helyett. A legpesszimistább jóslatok tűnnek beigazolódni a foglalkoztatás terén is: a munkaügyi minisztérium által is megerősített szakértői becslések szerint 2009 végére akár az egymillió főt is elérheti az állásnélküliek száma. A válság valamennyi gazdasági ágazatra kihat, a leginkább pedig azokra, amelyek már korábban jelentős adósságot halmoztak fel. A Coface Románia úgy véli, Romániában idén akár háromszor több vállalati csődöt jelenthetnek, mint tavaly.
A bukaresti kormány által márciusban elfogadott válságkezelő csomag többek között a gazdaság élénkítését, a visszaforgatott nyereség adómentességét, valamint a cégeket a túlzott bürokrácia miatt sújtó többletköltségek lefaragását célozza. A román hiányfinanszírozást a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) márciusban kötött, 19,95 milliárd eurós készenléti keret segíti két évig, amelyhez az IMF 12,95 milliárd, az EU 5 milliárd, a Világbank egymilliárd, az EBRD és más nemzetközi hitelintézetek pedig további egymilliárd euróval járulnak hozzá. Az IMF-fel kötött hitelmegállapodás feltételezése szerint Románia gazdasága minimum négyszázalékos visszaesést produkál az idén. Eközben Emil Boc miniszterelnök 2,5 százalékos gazdasági növekedéssel számol, a gazdasági szakértők többsége azonban nem ennyire optimista, és maximum 1,5 százalékos növekedést jósol 2009-re. Egyébként a román kormány célkitűzése az, hogy beruházások révén finanszírozza a költségvetési hiányt a majdnem 20 milliárd euró értékű külföldi hitelből, és abban bízik, hogy nem kényszerül a fizetések és nyugdíjak fedezésére a keretből.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
