Csáva román kori temploma

Nyugati országhatárunkon átlépve éppúgy az egykori Magyarországhoz tartozó területeken utazunk tovább, mint amikor Szlovákiában vagy Romániában járunk. Az első világháború végén Ausztriához (és a régi Jugoszláviához) csatolt országrészek nagysága akkora a többihez mérve, mint egy kar az egész test arányában, ámde – egy régi félegyházi ember szavaival – attól még fáj, ami fáj. Sopron és Vas vármegyének a felét szakították el, a hatalmas Zala megyéből jutott a mostani Horvátországnak, Szlovéniának is, és még a kicsi Mosonból is leszeltek egy karéjt a Fertő tó körül. Az 1920-ban Ausztriának ítélt soproni és vasi járásokból megalapított Burgenland – 1954 óta önálló osztrák tartomány – éppúgy tele van régi várakkal, városokkal, középkori eredetű templomokkal, évszázados kastélyokkal, híres magyarok szülőhelyeivel, mint a történelmi Felvidék, Erdély és Délvidék. Sorozatunkban eddig a szentmargitbányai rotunda és Ruszt gótikus Halásztemploma szerepelt (Magyar Nemzet, 2006. december 2., 9.) a mai Ausztria területéről. Ezúttal a legtisztább formában megmaradt Árpád-kori egyházi műemléket keressük fel, a Kőszegtől és Sopronkeresztúrtól (Deutschkreutz) egyaránt 15 kilométerre, az 50-es számú út mentén található Csáván.
A ma Stoob nevű, 1400 lakosú községről a Pallas nagylexikonban (1893) egyetlen sort találunk: „Csáva (Stoob) község Sopron vármegye felsőpulyai járásában, 1891-ben 1423 német lakossal, jelentékeny agyagiparral, postahivatallal és takarékpénztárral.” Az agyagipart azon a vidéken a gyenge minőségű, szántásra-vetésre alig alkalmas föld tette jelentékennyé, amint az Őrségben, Nógrádban vagy a Székelyföldön is. Azt már a miénknél „szerencsésebb” történelmüknek köszönhetik Stoob derék lakói, hogy ma nemcsak korszerű kerámiakészítésre oktató szakiskolájuk, tanműhelyük, diákkollégiumuk, stúdiójuk, híres múzeumuk és prosperáló kályhagyáruk van, hanem rendes útjaik, csinos vasútállomásuk és tisztes megélhetésük is.
Csáva első ízben 1229-ben szerepel oklevélben „Saua” alakban. 1255-ben „villa Chava” az azonos nevű patak mentén lévő falu. A Répce mellékvizét „Sawa” formában írták, valamennyinek ugyanaz a jelentése: a szláv eredetű szó a magyar csáva, csávázó víz megfelelője. A Stoob alak eredete 1392-ig vezethető vissza, a patak német neve: Stooberbach. A település a XII. században a besenyő eredetű dunántúli Osli nemzetség birtoka volt. Tőlük került az Osli ispán által 1180-ban alapított csornai premontrei konvent jószágai közé, így a falu keleti szélének dombján már a XIII. század elejére megépülhetett a Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templom. A magaslaton talán kisebb vár vagy őrtorony is állt a Kőszeget, Lékát és Locsmándot Lánzsérral és Fraknóval összekötő út szemmel tartására; az 1970 és 1979 közötti műemléki helyreállításhoz kapcsolódó kutatás nem terjedt ki ennek vizsgálatára.
A torony nélküli, keletelt épület négyszögletes hajóból, félköríves szentélyből és az északi oldalon lévő sekrestyéből áll. Bejárata délen nyílik, ugyanitt három, utólag megnagyobbított ablak bocsátja be a világosságot a hajóba. Két további román stílusú, tölcséres résablak az apszis déli ívén és keletre néző tengelyében látható. A hajó nyugati végén kegyúri karzat található, a teret itt lapos famennyezet fedi; a szentély negyedgömb boltozatú falán XIII. századi freskókat, Krisztus, Keresztelő Szent János és a 12 apostol képmását tárták fel. A fehérre meszelt épület oldalára, esővédő tetők alá a Golgotát – Jézus és a két lator szobrát – a XIX. század végén helyezték el, a templom körül stációk teszik teljessé a húsvéti keresztút emlékhelyét. Csáva a XVII. századtól az 1900-as évekig az Esterházyak birtoka volt. A kegyúri teendők mellett a hercegi család gondoskodott a régi cserépkályhagyár működéséről.