Az ezekben az években zajló lengyelországi eseményeknek, magának a Szolidaritásnak, mint elsőként bejegyzett szabad szakszervezetnek, nyilvánvaló módon igen nagy hatása volt az egész közép-európai régió fejlődésére. Ezzel természetesen tisztában volt az akkori magyar vezetés is, ezért egyfajta lengyelellenes kampányba kezdett. Igyekezett a Szolidaritást minél rosszabb színben feltüntetni, amelyhez az egyik legfontosabb eszköze a sajtó, azon belül is a napilapok voltak. A Szolidaritás a sztrájkok kezdetétől az ellenforradalmi erők szinonimájaként jelent meg a magyar sajtóban, olyan csoportként, amely akadályozza a lengyel gazdaság konszolidációját és reformjait.
Annak ellenére, hogy mindegyik lapnak volt Lengyelországban tartózkodó állandó vagy ideiglenes tudósítója (Népszava: Kelemen István, Zsebesi Zsolt, Scipiades Iván; Népszabadság: Terényi Éva, Miklós Gábor; Magyar Nemzet: általában a „tudósítónk jelenti” formulával találkozunk), nemigen találunk kommentárt a cikkek mellett. Amennyiben volt is valamilyen elemzés, az megegyezett a hivatalos propaganda álláspontjával. Erre talán a legjobb példa Miklós Gábor cikke a Népszabadságban (Az eredmények védelmében – Népszabadság, 1982. 12. 19.), amelyben a szerző azt próbálta elmagyarázni az olvasóknak, hogy nem is hadiállapot volt, hanem csak szükségállapot (ahogy ezt akkoriban a hivatalos propaganda fordította), ugyanis a lengyel stan wojenny (hadiállapot) kifejezés magyar megfelelője valójában a szükségállapot. Ezzel csak az a probléma, hogy a szükségállapotra létezik egy másik lengyel kifejezés (stan wyjatkowy), tehát ha szükségállapot lett volna, akkor ezt használták volna.
A napilapok oly részletesen foglalkoztak a Lengyelországban zajló eseményekkel, hogy tudósítottak minden egyes parlamenti KB- és PB-ülésről, sokszor szó szerint idézték a beszédeket. Emellett naponta beszámoltak különböző zavargásokról, a Szolidaritás „államellenes tevékenységeiről” is. A párt- és az államhatalom felmagasztalása, valamint a Szolidaritás befeketítése, meglehetősen negatív színben történő feltüntetése együttesen valóban azt az érzést kelthette a magyar olvasóban, hogy a Szolidaritás a felelős azért, hogy Lengyelország és a lengyel gazdaság ilyen rossz helyzetbe került.
A hadiállapot bevezetéséig tartó időszakban szokatlanul sűrűn jelentek meg lengyel témájú cikkek (Fontos intézkedések a lengyel szükségállapot bevezetése után – Magyar Nemzet, és Népszava, 1981. december 15.; Szükségállapot Lengyelországban – Népszabadság, 1981. december 15.). A hadiállapot megszüntetéséről ezzel szemben már kevésbé részletesen írtak a magyar sajtóban, szinte csak egy-egy rövid hír erejéig idézték fel (Lengyelországban ma megszűnik a szükségállapot – Népszava, 1983. július 22.). A Szolidaritással már gyakorlatilag nem is foglalkoztak, kivéve talán Lech Walesa Nobel-békedíját (Lech Walesa Nobel-békedíjáról – Népszabadság, 1983. október 2.; A PAP kommentárja a Nobel-békedíjról – Népszava, 1983. október 6.). Szinte érthetetlen az a részletesség, amellyel a napilapok a különböző üléseket tárgyalták az, hogy szó szerint idézték a különböző képviselők felszólalásait. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi lehetett a célja ezzel a sajtónak, helyesebben szólva a hatalomnak. Elképzelhető, hogy a lengyel helyzet ilyen részletes bemutatása az elrettentés célját szolgálta, mintegy ezzel is demonstrálták, hogy hová vezethetnek a követelések, a zavargások.
A cikkeket olvasva könnyen belátható, hogy a három napilap között nem sok különbség van. Ennek legvalószínűbb oka a cenzúra lehetett. Néhány esetben azonban, főként, amikor a zavargásokról írtak, bizonyos stílusbeli különbségek voltak kimutathatók. Ilyenkor a Magyar Nemzet (a Hazafias Népfront lapja) csak a tényeket közölte, míg a Népszabadság (az MSZMP lapja) és a Népszava (a szakszervezetek lapja) már úgy fogalmazott, olyan kifejezésekkel élt, amelyek már önmagukban is valamilyen bírálatot mondtak a Szolidaritásról. Ez a különbség sokszor már a címben is megjelent. Amíg a Magyar Nemzetben olyan címekkel találkozunk, amelyek csak a tényekre szorítkozva tájékoztattak, addig a másik két újság már a címadással is állást foglalt az adott eseménnyel kapcsolatban (A lengyel vezetés első értékelése a „Szolidaritás” gdanski tanácskozásáról – Magyar Nemzet, 1981. október 13.; Megegyezés nem volt és nem is lesz a szocializmus ellenségeivel – Népszava, 1981. október 13.; A „Szolidaritás” kongresszusa felrúgta a megegyezés politikáját – Népszabadság, 1981. október 13.).
A Meloni-kormány megbuktatására tesznek kísérletet az olasz ügyészségek
