Miért döntött úgy, hogy a politikai pályát választja? Ez családi hagyomány?
– Olyan családban nőttem fel, ahol 1990 óta naponta téma a politika. Édesapám már 1991-ben helyettes államtitkári tisztséget töltött be a szállításügyi tárcánál, később miniszter is volt, szinte minden kormányban megfordult, majd Bukarest főpolgármestere, 2004-ben pedig államfő lett. Senki sem kényszerítette rám a politikai pályát, ez nálam olyan természetes, mint amikor orvoscsaládoknál a gyermek is a medicinát választja. Együtt örültem, szenvedtem apámmal, és hozzá hasonlóan engem is főleg a kevésbé kellemes időszakok edzettek meg. Hiszen csak akkor kezded megérteni a politika működését, ha aktívan részt veszel a választási kampányban, amikor maximumra hág az adrenalinszint, amikor minden vagy semmi a tét. Ráadásul szeretem is a politikát.
– Egykori fotómodellként bizonyára megszokta a reflektorfényt. Hogyan viseli viszont a politikában kapott támadásokat?
– A modellkedés számomra hobbi volt, amit egyáltalán nem szégyellek, noha rosszakaróim emiatt is lefitymáltak. Évekig közgazdászként dolgoztam, divatbemutatókon főleg hétvégenként vettem részt. Tetszik, nem tetszik, a politikai támadásokhoz hozzá kellett szoknom, már csak azért is, mert a politika komoly hivatás, amelyet az emberek érdekében űzöl, nem pedig egyszerűen azért, mert szereted. Gyávaság lenne meghátrálnom minden egyes támadás után. Ha kudarcot vallok, eredeti, közgazdászszakmámhoz még bármikor visszatérhetek.
– Feltételezem, édesapja ellátja néhány jó tanáccsal.
– Amikor közöltem, hogy kilépek a korábban általa vezetett Demokrata-Liberális Pártból, és függetlenként indulok, megkérdezte: képesnek érzem magam egyes egyedül végigcsinálni egy országos kampányt? Baráti beszélgetést folytattunk erről, és arra figyelmeztetett, hogy függetlenként olyan vidékekre is el kell mennem, ahol sokak számára nem szimpatikus a Basescu név, és nem fogadnak vörös szőnyeggel és rózsákkal. Országjárásom során incidensek is előfordultak, Iasiban megpróbáltak rám támadni, de hát a politikában az ellenzékiséget is fel kell vállalni.
– A 2007-es romániai EP-választáson csak Tőkés Lászlónak sikerült függetlenként mandátumot szereznie. Bízik a hasonló sikerben?
– Tőkés Lászlónak specifikus választótábora van, ennek köszönhetően jutott ki Brüsszelbe, anélkül, hogy jelentősen befolyásolta volna a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) választási eredményét. És lám, a református püspök ezúttal együtt indul a magyar szervezettel. Függetlenként én sem fogom negatívan befolyásolni pártom esélyeit, hiszen elsősorban a rendszerváltás idején született fiatalok voksaira számítok, akik kiábrándultak a politikusokból.
– Mi a véleménye a romániai magyar politikusokról, illetve a magyarországi politikusok erdélyi kampányrészvételéről?
– Természetesnek tartom, hogy magyarországi politikusok Erdélybe is ellátogatnak, közülük nem eggyel a minap az Arad–Békéscsaba szupermaratonon is találkoztam. A Brüsszelben eltöltött egyéves gyakornokságom idején jó viszonyt alakítottam ki Winkler Gyula RMDSZ-es képviselővel. A magyarokról általában kialakított jó véleményem talán a koromnak is betudható, fiatalként megvan a magam véleménye, és senki sem tudja rám erőszakolni a sajátját.
– És az erdélyi magyarok autonómiaigényéről mi a véleménye?
– A területi autonómiával nem értek egyet, a kulturálissal viszont igen.
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat