Négy Megyeri híd ára veszett el

A hivatalos cégadatok szerint a tavaly megszűnt vállalkozások 242 milliárd forintos tartozást halmoztak fel hitelezőikkel szemben, amelynek jó része lényegében behajthatatlan. A Direktinfo Kft. elemzése a jogalkotók mellett a hitelezők felelősségét is felveti. A tartozások által leginkább sújtott építőiparban további évi 66 milliárdos adósságállománnyal számolnak, amelyek a papíron létező, ám ténylegesen nem működő vállalkozások számlájára írhatók.

A tavaly megszűnt 33812 cégből 5298 volt felszámolt vállalkozás, amelyek 242 milliárd forint tartozást halmoztak fel hitelezőikkel szemben. Az adóhivatallal és cégekkel szemben fennálló követelések csupán töredékét tudták behajtani, a vállalkozások 2008-as kényszerhitelezési vesztesége így 220 milliárd körülire tehető – derül ki a Direktinfo Kft. CompLex cégnyilvántartási adatai alapján készített jelentéséből.
A követeléskezelői tapasztalat szerint minél nagyobb a vállalkozás felé a követelésállomány, a sikeres beszedésére annál kisebb az esély. Tízmilliós tartozás felett a tulajdonosok sokkal erősebb késztetést éreznek a cégvagyon eltüntetésére, mint az adósság rendezésére. A Direktinfo elemzése a tavalyi adatokra hivatkozva kiemeli: a kísértésbe ejtő tízmillió feletti követelések az összes tartozás 96,6 százalékát teszik ki, míg a legeredményesebben kezelhető ötmillió alattiak csupán az 1,6 százalékát. Jelenleg a követeléskezelő szakma komoly erőfeszítések árán a kinnlevőségek egy százalékát, nagyrészt a kisebb tartozásokat tudja sikeresen felkutatni és beszedni. – Belegondolni is iszonyat, milyen veszteségeket szenvedhetnek el a vállalkozások idén, ha a tavalyi, még szinte válságmentes évben felszámolt 33812 cégből 5298 közel 220 milliárdos kárt volt képes okozni üzleti partnereinek – jelentette ki Csatlós Csilla, a Direktinfo Kft. ügyvezetője. A szakember szerint a mostani helyzeten a jogalkotókon kívül a hitelezők is jelentősen javíthatnak. Ahogy a bankok minősítik a hozzájuk hitelért folyamodókat, úgy az üzleti életben is mindennapos gyakorlattá szükséges tenni a partnerek monitorozását. – Érthetetlen – hangsúlyozta – hogy azok a vállalati vezetők és tulajdonosok, akik a magánéletükben valószínűleg senkinek sem adnak ismeretlenül, csak úgy „majd hozom”-ra kölcsönt, a munkájuk során miért döntenek felelőtlenebbül. – Kockázatot csak a veszély mérlegelése, a várható veszteségek lehetséges minimalizálása után érdemes vállalni. A vevővel kapcsolatos veszélyeket a cégadatokból és főleg azok változásaiból lehet a legbiztosabban kiolvasni. Az avatott szemnek elég egy ártatlannak tűnő székhelyváltoztatás ahhoz, hogy tovább vizsgálódjon és feltárja a tranzakció valódi kockázatát és meghatározza vállalásának ésszerű mértékét – húzta alá Csatlós Csilla.
Az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) szerint ugyanakkor sokkal nagyobb „bent ragadt” összegről lehet beszélni, mint a Direktinfo által említett 220 milliárd. Mint azt Koji László, a szakmai érdekképviselet alelnöke kifejtette, az elmúlt három évben – becsléseik szerint 400 milliárd forintosra duzzadt építőipari körbetartozási állománynak csaknem fele soha nem fog realizálódni, ez éves szinten 66 milliárdot jelent. A tetemes különbséget azzal magyarázta, hogy a szervezet becslései nemcsak a cégnyilvántartásokban jelentkező végelszámolásokon alapulnak, hanem azokra az informális csődökre is kiterjednek, amikor egy társaság papíron még létezik ugyan, tényleges tevékenységet azonban már nem folytat és nem is bírható fizetésre. – Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, ugyanakkor leszögezhető, hogy az elmúlt években kitartóan növekvő tartozásállomány a válságban tovább nő majd. A helyzet kilátástalan – fogalmazott Koji, hangsúlyozva: örömteli, hogy a többéves huzavona után megvan a politikai akarat az ágazat válságának kezelésére, ám egyelőre nem tudni, hogy az elképzelések mikor emelkednek törvényi szintre. Addig – mutatott rá az ÉVOSZ alelnöke – nem fékeződhetnek a negatív tendenciák.