A bárd és a globalizmus

A 9. Kecskeméti Animációsfilm-fesztiválon (Kaff) Bogdán Zoltán Edward című első filmje elnyerte a gyermekzsűri és a Magyar Filmművészek Szövetsége animációs szakosztályának díját. A mű Arany János A walesi bárdok című versének adaptációja, középpontjában a hatalom birtokosaival.

Komoly hagyományai vannak az irodalmi adaptációknak a magyar animáció történetében. Miért éppen A walesi bárdokra esett a választása?
– Tavaly gondoltam először komolyan arra, hogy készíthetnék saját filmet is. Egy hetem volt, hogy megírjam a pályázatot, és akkor azon gondolkodtam el, hogy akadnak emberek, akiknek pénzük, hatalmuk van, és az a dolguk, az a munkájuk, hogy vezessék az országot, és amijük van, azt jó célra, a társadalom javára fordítsák, de nyilvánvaló, hogy nem teszik. Ha én vagy sokan mások nem végeznénk el a munkahelyünkön a munkánkat, akkor kirúgnának. De velük nem történik semmi. Érdekelt, hogyan élik meg ezt a helyzetet, nem félnek-e attól, hogy a fejükre száll azok vére, akik hasonló helyzetben áldozatot hoztak valaha az országért. Komolyan gondolják, hogy Batthyány Lajos, Nagy Imre áldozata vagy Széchenyi példája nem kötelezi őket semmire? De beszélhetünk az 1848–49-es honvédekről vagy az ’56-os szabadságharcosok áldozatáról is. Arany Jánost eredetileg arra kérték fel, hogy dicsőítő éneket írjon a Habsburg uralkodópár tiszteletére, s ahelyett írta A walesi bárdokat.
– Számított ilyen viharos közönségsikerre?
– Gondoltam, hogy nem marad visszhang nélkül, de inkább attól tartottam, hogy akinek nem tetszik a film mondanivalója, támadni fog.
– Előfordult ilyesmi?
– A tekintetekben láttam, hogy akadt, aki nem értette, vagy ellenségesen fogadta, amit látott. Nagyon fontos, hogy ez nem pártpolitikai film, és egyik párt sem a kedvezményezettje, hanem a felelőtlen, dekadens, helyzetével viszszaélő hatalomról beszél, illetve van egy olyan szintje is, ahol egy organikus világgal ütközik össze egy globális, gyarmatosító, szervetlen, vagy inkább szervetlennek látszó világ.
– A szakmai konzultáción sok tanácsot és kritikát is kapott.
– Ez utóbbiak egy része jogos volt, és igyekszem megfogadni a továbbiakban a tanácsokat is, másrészt úgy gondolom, hogy a filmem értékét majd az mutatja meg igazán, ahogyan külföldi fesztiválokon fogadják, ahol nem ismerik sem Arany János versét, sem a magyar történelmet, sem az aktuális helyzetet.
– Ezek szerint pályázik a filmmel nemzetközi fesztiválokon.
– Igen, szeretném megméretni a filmemet más országokban is, több javaslatot kaptam erre vonatkozóan kollégáktól és ismerősöktől. Rófusz Ferenc például azt tanácsolta, hogy készüljön angol nyelvű szinkronváltozat, mert a külföldi közönség nem tud egyszerre a képaláírásra és a képekre figyelni.
– A többi filmrendező már az eredményhirdetés előtt megjósolta, hogy a hetventagú gyermekzsűri az ön filmjét fogja díjazni. Hogyan érintette önt ez az elismerés?
– Arra gondoltam, hogy annak idején én is az adaptációk, a verslemezek, a megzenésítések miatt szerettem meg a műfajt. És szerintem az a jó, ha egy műből minél többféle feldolgozás születik. A Kecskemétfilmnél például éppen most készül egy másik A walesi bárdok animációs feldolgozás.
– Keresték-e meg azzal, hogy elkérnék a filmet, hogy levetíthessék az iskolásoknak?
– Gyergyádesz László, a Kecskeméti Képtár vezetője is megkeresett ezzel.
– A KGB Stúdióra – ahol ön számítógépes animációs munkákat végez – igazán most figyelt fel a szakma. Honnan a név?
– A rövidítés a három alapító vezetéknevének kezdőbetűjéből áll, bár ma már csak a stúdió vezetője és tulajdonosa, Klingl Béla maradt az alapítókból a KGB-ben. Nálunk készült M. Tóth Géza Ergo című filmje, Richly Zsolt Kőműves Kelemenje, az m2 arculatterve is, valamint sok más rövidfilm, reklám, főcím.