Feleki nyakkendője

Ma lenne százéves. Ismeretes, hogy a sportnyelv egyik megújítója volt, sportlap főszerkesztője, irodalmi munkássága is jelentős. Egyszer a szigligeti alkotóházból küldött egy képeslapot a Népsport szerkesztőségébe, amelyen kifogásolta az egyik kolléga magyartalan kifejezését. A kolléga így kiáltott fel: „Gyerekek, valami Feleki írt!” Attól kezdve mindig elpirult szegény, ha Feleki László neve szóba került.
Amikor meghalt, éppen húsz éve, felesége, Szendike hívott fel telefonon, és közölte velem, hogy Laci bácsi rám hagyott valamit, menjek fel hozzá, szeretné átadni. A csomagban Jókai Mór Szép Mikhál – Egy hírhedett kalandor a XVII. századból című könyve lapult. Emlékeztem, hogy egy alkalommal, a rendszeres keddi kávézások közben – mert tőlünk tíz percre, a Sas-hegyen lakott – megkérdezte, olvastam-e. Nem olvastam. „Pedig ezt a művét át kell nyálaznod, mert kevés nagyobb fantáziával megírt könyve volt a kezeim között” – mondta. Írom ezt akkor, amikor Jókait egyesek magyarítani szándékoznak… A barna kötet most itt csücsül a könyvespolcomon, és rá emlékezik.
De a csomagban egy másik ajándék is meghúzódott: egy kék színű nyakkendő, rajta a felírás: MLSZ, azaz Magyar Labdarúgó-szövetség. Őszintén megmondom, kerestem az alkalmat, hogy mikor léphetek a színre vele, az ünnepet, amikor majd kihúzom magam, és azt mondom: öreg barátom ajándéka, ő hagyta rám a halála előtt, amelyet meg kell őrizni, mert ereklye. Tudják, hová jutottam? Mélységesen letagadtam, hogy van nekem egy ilyen nyakkendőm. Hogy éveken át a nyakkendő is csak irult-pirult a szekrényemben, és szégyellte magát – mások helyett. Bevallom, nem szép tőlem, de felajánlottam a nyakkendőt a barátaimnak, hogy vigyék, ha örömük telik benne, de kinevettek. Aztán néhány hónapja csak sikerült odaadnom egy ismerősömnek, hátha boldog lesz vele. Azóta, ha szerdánként néha találkozunk, mindig a nyakában lóg Feleki nyakkendője. Hazatalált.