Két fok Celsius

Az olaszországi L’Aquilában folytatott tárgyalásokon a fejlett ipari országok vezetői megegyeztek abban, hogy a globális felmelegedést maximum két Celsius-fokra kell korlátozni, az iparosodást megelőző szinthez képest. Ehhez el kell érni, hogy az üvegházhatást kiváltó gázok, mindenekelőtt a szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig a jelenlegi szint felére csökkenjen, sőt Gordon Brown brit miniszterelnök bejelentette, hogy a legfejlettebb országok, a G8-ak az említett dátumig 80 százalékkal fogják csökkenteni kibocsátásukat. Kína és India azonban mindaddig nem hajlandó aláírni semmilyen egyezményt, amíg világos nem lesz, hogy a szén-dioxid-kibocsátás mérsékléséhez milyen segítséget fognak kapni.
A szén-dioxid-kibocsátás korlátozását a nemzetközi sajtó széles körben tárgyalja, anélkül azonban, hogy az olvasókat legalább megközelítően tájékoztatná a vitatott kérdések gazdasági-műszaki hátteréről. Amikor például Kína és India vonakodását tárgyalják, nem esik szó arról, hogy a 2004-re rendelkezésre álló összehasonlítható adatok szerint az Egyesült Államokban az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás közel hússzorosa az indiainak és ötszöröse a kínainak (sőt az európainak is duplája). Mivel a szén-dioxid-kibocsátás szoros kapcsolatban van az energiafogyasztással, az utóbbi pedig a gazdasági fejlettséggel, de egyben az életmóddal is, teljesen világos, hogy ha Kína és India (és a többi, jelenleg fejlődő ország) az európai életmód megvalósítását tűzi ki célként, energiafogyasztásuk és szén-dioxid-kibocsátásuk is közelíteni fog az európai értékekhez. Ha azt tételezzük fel, hogy 2050-re a fejlett ipari országok megvalósítják céljukat és kibocsátásukat a felére csökkentik, e szintet viszont a jelenlegi fejlődő országok is elérik, hiszen céljuk a fejlett nyugati életmód átvétele, akkor a népesség növekedését is figyelembe véve a szén-dioxid-kibocsátás nem csupán nem feleződik meg 2050-re, hanem megduplázódik. Csak sajnálni lehet, hogy a világ legmagasabb szintű összejövetelén ezt a középiskolásoknak való számtanpéldát figyelmen kívül hagyták. Lehet, hogy a kínai és indiai vezetők matematikából jobbak a többieknél, ezért nem igyekeznek semmit sem aláírni.
Talán az is megemlíthető még, hogy a föld felmelegedése és az emberi tevékenység közötti összefüggés nem teljesen bizonyított. A Massachusetts-i Műszaki Egyetem (MIT) legutóbbi előrejelzése szerint a gázkibocsátás drasztikus csökkentése nélkül az átlagos felmelegedés mértéke az évszázad végére elméletileg elérheti az átlagos plusz 5,2 Celsius-fokot, ami kétszerese az ugyancsak a MIT által 2003-ban kiadott becslésnek. Mivel hat év alatt évszázados tendenciák aligha változhatnak, a két igen különböző adat csak azt jelenti, hogy a tudósoknak fogalmuk sincs, mi is fog történni a század végéig. Ha az újságokban visszalapozunk a hetvenes évekig, akkor épp egy jégkorszak eljövetelét vetítették előre, mivel 1940 és 1980 között az átlaghőmérséklet a korábbinál alacsonyabb volt. Geológusok szerint az elmúlt egymilliárd évben a Föld átlaghőmérséklete 12 és 22 Celsius-fok között változott anélkül, hogy az ember egyáltalán megjelent volna a Földön és jelenleg épp egy jégkorszakból megyünk ki, amikor is az átlaghőmérséklet alig hagyta el a 12 fokos minimumot. Emiatt sokan megkérdőjelezik, hogy a felmelegedés valóban az emberi tevékenység eredménye-e, vagy pedig az embertől független természeti jelenség. De legyünk óvatosak, és tételezzük fel, hogy a felmelegedés tartós és nem időleges jelenség, és az emberi tevékenység eredménye. Ez esetben a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése ésszerű program lehet, de a célok kitűzésénél célszerű lenne először az említett középiskolás matematikapéldát végigszámolni.