Egy élet sérelme – húsz év után

Józsa Péter a Magyar Nemzet Magazinban (2009. augusztus 1.) – amint a felcím jelezte – békaperspektívából mutatta be a rendszerváltó MDF és a sajtó kapcsolatát. Sas nem kapkod legyek után, egy varangy viszont igen – nem meglepő, ha húsz év távlatából a lényegről, a sajtóról nem esik sok szó, a személyes sérelmek „törlesztése” viszont annál inkább napirendre kerül. Ez talán megmagyarázható egy egyéves „sajtómunkási” karriert maga mögött tudó sértett ember részéről, de hogy az általam hosszú évek óta olvasott és szeretett, a polgári értékeket nyíltan vállaló Magyar Nemzetnek miért kellett beszállnia a konzervatív emberekkel szembeni sárdobálásba, jó hírnevük megsértésébe, számomra érthetetlen.
Nemzeti sorskérdéseink megoldatlansága, az ország kirablása idején mi is lehetne egy polgári lap számára fontosabb, mint hogy alkalmi szerzője belerúgjon a néhai Antall József miniszterelnökbe vagy Lezsák Sándorba, az Országgyűlés alelnökébe?
Józsa Péter nehéz helyzet elé állít cikkével. Az ő béka (alatti) perspektívájának szintjén nehéz értelmes diskurzust folytatni, nem is kísérelem meg.
Vegyük csak a tényeket – a hamis állítások görbe tükrében. Talán ma, a százmilliós végkielégítések korában komikusan hat, ha egy pártigazgató nem lop, és odafigyel arra, hogy mégoly kiváló sajtómunkásai a választások után anyagilag igencsak kivérzett MDF pártközpontjában ne a saját kávéfogyasztásukra fordítsák a reprezentációs keretet, hanem arra, amire szolgál: az érkező partnerek megvendégelésére. Kicsinyes dolog? Lehet. Hiába, nem mindenki olyan nagyvonalú, mint a „visszaemlékező”, aki a kávémegvonást húsz év hallgatás után egy országos lapban mint élete sérelmét (egyben az MDF sajtópolitikájának csődjét) képes a közvélemény elé tárni.
A cikk szerint általam vezetett „veszprémi MDF-maffia” kegyetlenségét igazolja, hogy még erre is képes voltam. Megjegyzem, megátalkodottságomra jellemző, hogy J. P. állításával ellentétben nem voltam hajlandó eltűnni a közéletből. A kezdetektől a mai napig alelnöke és főtitkára vagyok a mások mellett Kövér László, Mádl Ferenc, Nemeskürty István, Szabad György, néhai Rabár Ferenc és jómagam alapította Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek, amelynek mintegy százhetven budapesti és vidéki szervezete működik.
Több társadalmi szervezet alapítója, szervezője és jelenleg is tisztségviselője vagyok.
Orbán Viktor és Kövér László fölkérésére elvállaltam a Magyar Rádió Közalapítvány ellenőrző testületének az elnöki posztját, amelyre az Országgyűlés megválasztott. Tavaly lemondtam erről, hogy szülővárosom városi könyvkiadó és médiacégét igazgassam, miközben Szőcs Gézával nagy sikerű könyvsorozatot szerkesztek, írok, időnként az országos sajtóban is publikálok.
Vegyünk még pár állítást és a cáfolatát is, távirati stílusban. Soha nem volt tulajdonomban panzió. Soha nem üzemeltettem sem közvetlenül, sem közvetve panziót.
Sellei Abának, a párt egykori főszervezőjének (a világ legtisztességesebb embere egyébként, akit eddig ismertem) soha nem volt kútfúró vállalkozása.
Mint magánembernek soha nem volt lízingelt autóm. Szolgálati kocsiként sohasem használtam lízingelt autót. Sem az MDF pártigazgatójaként, sem máskor.
És nem szeretem a kávét. Sem pénzért, sem ingyen. De valóban van egy nagy bűnöm. Minden elnökségi ülésen fogyasztottam a cikkhez mellékelt tenyérnyi fotón látható többtálcányi szendvicsből. (A „visszaemlékező” talán azt is kinyomozta, hány szeletet. Remélem, ezt is sikerül majd egy kolumnás cikkben lelepleznie, föltárnia.)
Amúgy jó szándékkal és óriási hittel, lendülettel, némi naivitással vágtunk neki 1990 után hazánk ügyeinek intézéséhez, beleértve a sajtópolitikát is (és igen, az MDF politikai vezetése hibákat is elkövetett). Például sokszor nem a megfelelő ember került a megfelelő helyre. De legalább néha felismertük ezt, és elköszöntünk attól, akit alkalmatlannak ítéltünk az adott feladatra.
Józsa Péter múlt szombati írásával a széles közvélemény előtt igazolta személyét érintő akkori döntésünk helyességét.
Mészáros László,
a Kecskeméti Lapok Kiadó igazgatója,
az MDF egykori pártigazgatója,
volt országgyűlési képviselő