(milyen egy profi...)

Én nem tudom, ha ez így megy tovább, szokásainkat és vérmérsékletünket tekintve hasonlóak leszünk-e az angolokhoz. Ha kérdezik, mi az, ami így nem mehet tovább, egyetlen szó a válaszom: az időjárás. Elsikkasztotta, elcsalta immár fél nyarunkat. Ez a kettősség, hogy egyrészt angolos, másrészt magyaros, ne hozzon zavarba senkit. Engem is felemás érzések kerülgettek, amikor is zuhogó esőben néztem a wimbledoni teniszbajnokságot, s elhűlve láttam, hogy a ködös Albionban ragyogva süt a nap, a közönség ingujjra vetkőzve figyeli a küzdelmeket. Közben ki-kinéztem az ablakon saját fekete égboltunkra, ahol felhők tornyosultak, s a vakító villámlást „eget-földet rázó mennydörgés” követte. Ilyenkor állítólag legjobb kikapcsolni a tévét, mert ha belécsap a mennykő, a legjobb szerelő sem hozza rendbe.
Erről jutnak eszembe a szerelők. Ezek tekintetében még valóban különbözünk Angliától. Nemrég egy napon belül három szerelő jelent meg csopaki házunkban. Az egyikre négy hetet, a másikra kettőt, a harmadikra hetvenkét órát kellett várnom. Végül csőstül jöttek, csak egy dolgot kerültek el gondosan, az időpontot, amelyben megállapodtunk. Kezdjük a gázszerelővel, aki bizonyos szempontból a szívsebészre emlékeztet, mert ahogy a szívhez, a gázbojlerhez sem ajánlatos avatatlan kézzel nyúlni.
Tavasszal Siófokról jött át egy gázos Csopakra, ahol ötezer forintért kipiszkált egy pókot a fúvókából. A készülék a pók távozása után napokig hibátlanul működött, majd jött a kiadós esőket hozó északi szél, s úgy elfújta a gázlángot, mint az ünnepelt a születésnapi tortán a gyertyát. Hosszas könyörgés után Balatonalmádiból érkezett egy rokonszenves fiatal szerelő. Míg dolgozott, régi történetekkel szórakoztatva megemlítettem, hogy volt olyan alkalom, mikor is egy héten hét különböző szerelő látogatott meg, s mindegyikük lemarházta az előtte ott jártakat, s mindegyikük távozása után maximum másfél óra múlva a bojler kárörvendve felmondta a szolgálatot. Az ifjú ezen jót nevetett, pillanatok alatt – mint Prométheusz – lehozta a gyújtólángot az égből, úgyhogy aznap este le tudtam zuhanyozni. Másnap reggel azonban a készülék mélyen és sötéten hallgatott, mint a sír. Telefonomra az ifjú öt órán belül visszatért, irulva-pirulva ismerte be, hogy elfelejtett visszadugni egy csatlakozót.
A vízvezeték-szerelő huszonkét napi könyörgés után kijött, konstatálta, attól vizes a fürdőszoba padlója, hogy elrohadt a csaptelep, amit „hülye” kollégája egy esztendeje szerelt fel. Hét perc alatt megtörtént a „modemcsere” (számmal 12 500), és a szerelő távozott. A fent említett dühöngő szél a telefonomat is elnémította. Az eset szombaton történt, reggel mobilon hívtam a hibabejelentőt, s egy megnyugtató hölgy közölte, hogy máris megkezdik a műszeres vizsgálatot. Vasárnap este újra mobiloztam, mire azt a választ kaptam, hogy a vizsgálat fokozott tempóban folyik. Ekkor kiderült, hogy a szomszédunk telefonszerelő. Átmentem hozzá. Közölte, hogy a cégnél szombat-vasárnap egy lélek sem dolgozik, a műszeres vizsgálat tehát kamu. Majd ő bemegy hétfőn, és elintézi a dolgot. Hétfőn kijött egy „műszeres” mester, konstatálta, hogy a hiba az oszlopnál van, másnap majd jönnek a kétkezi szerelők, az egyik csopaki. Ez volt az én szomszédom, aki fél órán belül megérkezett társával, hipp-hopp új kábelt feszítettek ki, s azóta az internetem is működik. Rövidesen csengett az asztali készülék, s egy női hang közölte: a műszeres vizsgálat lezárult, a hibát elhárították.
Hogy a szomszéd nélkül mi lett volna, én nem tudom…