Mi a közös a régi kommunistákban és a Tisza Párt „szakértőiben”? Mindegyik „a nép nevében” beszélt, beszél, de eltakarítandó csökevénynek tartja a vidéki gazdálkodókat. Most épp az EU direktívái alapján akarják „korszerű birtokméretbe” – újkori kolhozba – kényszeríteni a saját földjükön gazdálkodókat. Szuverenitásukat adnák el „némi” júdáspénzért.

Cicero már Krisztus előtt megmondta: 

„Egy nemzet képes túlélni bolond vezetőit, még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást. Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert, és nyíltan hordja zászlaját. De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson a sikátorokon, a kormány folyosóin is hallhatók.” 

A filozófus figyelmeztet: „Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon mélyen fekszik. Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban, éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pilléreit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet. A gyilkos nem annyira félelmetes. Az áruló maga a pestisjárvány.”

Márai Sándor azt írja Naplójában, hogy amit Vajda János az árulókról írt egy 1860-ban kelt versében, azt betűváltozás nélkül közzé lehet adni ma is, szó szerint időszerű. (Sőt a 1984-es bejegyzése ma, 2025-ben is aktuális): „Hol csak azt láthatod, / Hogy majmolják az ördögöt / Hiú alakosok. / S ugyanazok, mindannyian / Hogy törik magukat, / Hogy egymáshoz valahogyan / Ne hasonlítsanak. / Hol nyíltan jár s dicső a gaz, / S úgy nekibátorul, / Hogy a szemérmes jó, igaz / …Álarc alá szorul.”
Szinte már hallom: Vajda János is propagandista volt.

Borítókép: Magyar Péter (Forrás: YouTube/Képernyőkép)