Az állami terrorizmus csimborasszója volt a szovjet és német külügyminiszter Moszkvában aláírt szégyendokumentuma, a Molotov–Ribbentrop-paktum. Az 1939. augusztus 23-án kelt megállapodás titkos záradékában a két elvadult állam Lengyelország lerohanása mellett fél Európa felosztásáról is döntött.
Aki még ezek ismeretében is kételkedik abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, az nézze meg a Terror Háza Múzeum átöltözőszobáját, ahol a megélhetési kisnyilas ávéhás uniformisba bújik.
(Gróf Bethlen István mondta annak idején a parlamentben a nyilasoknak: – Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbejárnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.)
A nagy átöltözők egy húron pendülnek.
Még a fülünkbe cseng a rendszerváltáskor felbukkant szabad demokraták antikommunista csalihangja. Azzal jöttek, hogy ők nemcsak elzavarják a kádári csürhét, de keményen le is számolnak velük. Harsogva imitálták az antibolsevikot – aztán három parlamenti cikluson át tolták Hornék, Gyurcsányék szekerét… Ők is átöltöztek, visszahozták a kommunizmus szellemét. (Abból is a legirritálóbbat: affektáló intellektusukkal kérkedtek a magasból, hajlongtak az idegen tőke előtt, közben gúnyolták a kereszténységet, kinevettek mindent, ami magyar.) Aztán emlékszünk még a DK és a Jobbik szenvedélyes kézfogójára is. Utóbbi is átöltözött, szembeköpte korábbi hívét, aki 2006 őszén a pesti utca aszfaltján azért tüntetett, vérzett, hogy elkergesse a hazugsággal hatalomra került kommunista kormányt.
Ma is van egy harsány átöltözőnk. Ő speciel nadrágcserével kezdte…
