Ha visszatekint a rendszerváltozás éveire, Toró T. Tibor ma is élénken idézi fel, milyen út vezetett egy temesvári fizikaórától a politikai frontvonalakig. Elmondása szerint már a nyolcvanas évek végén érezhető volt, hogy valami nagy dolog készül Erdélyben. Mint mondta, szép,
mozgalmas és sokszor vészterhes idők voltak azok, főleg 1989 decembere Temesváron.

Temesvári magyarként, Tőkés László környezetében akkor már benne volt a levegőben a változás szele. „A politikába tulajdonképpen a tanítványaim vittek bele” – idézte fel. Fizikatanárként hat évet töltött a volt iskolájában, majd politikai okok miatt el kellett hagynia az intézményt, ekkor kutatófizikusként folytatta munkáját.
Olyan környezetbe kerültem, ahol lehetőségem nyílt azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amelyek a rendszerváltás után a közösségi ügyek és a politika felé tereltek
– magyarázta.
A döntő pillanatot mégis a forradalom utáni napokra teszi. Mint meséli, a volt tanítványai keresték meg, hogy kellene egy ifjúsági szervezetet alapítani, hiszen a KISZ megszűnt. Így jött létre a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet, majd ebből nőtt ki a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, amelynek ő lett az elnöke. Innen pedig már egyenes út vezetett az RMDSZ-be.
„Szép lassan kinőtte magát a közösségi szerveződés, és 2000-ben lettem hivatásos politikus, amikor Temes megyei képviselőként bekerültem a román parlamentbe az RMDSZ színeiben” – emlékezett vissza. Az akkori pártot közösségi önkormányzatként képzelték el: „Azt gondoltuk, hogy minden értéknek, irányzatnak helye van benne, az egyeztetés határozza meg a közös magyar érdeket, amit aztán a román állam és a nemzetközi szervezetek felé képviselni kell.”
Toró T. Tibor pályafutása egyik legnagyobb eredményének a kolozsvári nyilatkozat körüli munkát tartja 1992-ből.
„Akkor egy olyan csoportot vezettem, amely az autonómia ügyét stratégiai célnak tekintette – Tőkés Lászlóval, Szőcs Gézával és Borbély Imrével együtt. Mindmáig úgy látom, hogy ennél jobb stratégia nem született” – jelentette ki. Hozzátette: bár azóta is hullámzóan halad előre az autonómia ügye, „ezért érdemes politizálni”.
Meghatározó pillanatként említette még a reformtömörülés megalakítását, amely az RMDSZ-en belül elsőként működött pártszerű platformként.
Szintén fontos mérföldkő volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozása 2003-ban, amely „integráló intézményként a közösségi autonómia köré szervezte a politikai munkát”. És mindezek mellett – ahogy fogalmazott –
a Bálványosi Nyári Szabadegyetem adta mindennek a szellemi műhelyét, ami mindmáig működik.
Arra a kérdésre, ma milyen tanácsot adna a fiatal erdélyi magyar politikusoknak, hangsúlyozta: „Mi harminc éve a »lövészárokban« tanultuk a politikát, mert nem volt politikai képzés, magunk végeztük el az elméleti munkát és a gyakorlati csatákat is.” Véleménye szerint a mai politika már teljesen más logika mentén zajlik. „A technikai fejlődés leegyszerűsített üzenetei, a »szőnyegbombázás-szerű« kommunikáció és a viták hiánya tőlem idegen. Szerencsére már nem is kell ebben részt vegyek” – mondta az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) vezető politikusa.