Tusványos: Amikor elül a vihar – stratégiai számvetés Ukrajnának és Európának?

Idén is kiemelt téma Tusványoson az orosz–ukrán háború, kiegészülve Európa válaszlépéseinek mérlegelésével. Az Amikor elül a vihar: Stratégiai számvetés Ukrajnának és Európának című panelbeszélgetésen Szilágyi Mátyás, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, Gavin Haynes, a Danube Institute vendégkutatója, Hegedűs Barbara, a Fidesz országgyűlési képviselője és Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programvezetője vett részt. Siklósi Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója moderálta az eseményt.

Siklósi Péter, Hegedűs Barbara, Szilágyi Mátyás, Gavin Haynes, Demkó Attila Fotó: Magyar Nemzet

A háború kimenetele: az amerikai szerepvállalás döntő

Az Amikor elül a vihar: Stratégiai számvetés Ukrajnának és Európának című panelbeszélgetés egyik központi kérdése a háború kimenetelének lassú lefutása volt – egyértelmű változásokat nem látni, mind Ukrajna, mind Oroszország ellenáll. 

Tusványos, 2025. július 24. Fotó: Magyar Nemzet

Az eseményen elhangzott, a háború csak akkor érhet véget, ha valaki eléri a kimerülés határát, ami jelenleg egyik fél számára sem látszik közelinek.

A vita egyik kulcsszereplője az Egyesült Államok, hiszen Trump korábbi megjegyzései komoly bizonytalanságot okoznak a támogatás folyamatos áramlásában. Gavin Haynes rámutatott, hogy 

valóban Trump jövőbeli döntései alapvetően befolyásolják, milyen lépéseket tud megtenni Európa.

Európa önálló stratégiája: mi marad az unió kezében?

Az Európai Unió számára a legfőbb kérdés: képes lesz-e saját kezdeményezések meghozatalára függetlenül az USA-tól? 

A panel hozzászólói szerint

ez a háború sokkal több mint katonai konfliktus: regionális stabilitás, energiaellátás, migrációs hullámok, pénzügyi feszültségek – mind-mind kontinensszintű hatással járnak. 

Hegedűs Barbara, a Fidesz országgyűlési képviselője kiemelte: Magyarország szerepét nemcsak a határvédelem, hanem az EU-n belüli mérlegelés is meghatározza. Orbán Viktor korábbi tusványosi beszédét idézve: „Az EU-nak nem az a dolga, hogy az oroszok vagy az ukránok oldalára álljon, hanem hogy Oroszország és Ukrajna közé.”

Katonai offenzíva vagy állóháború?

A beszélgetés során visszatérő motívum volt: merre tart a front? – lesz új offenzíva, vagy belesimulnak a felek egy hosszú távú, merev állóháborúba? Demkó Attila rávilágított arra, hogy 

a 2025‑ös támadó időszak talán „az utolsó igazán aktív hónapokat” jelenti, innentől Északkelet-Ukrajna, különösen Kurszk környéke döntheti el, hogy a konfliktus elnyújtott konfliktussá válik-e. 

Ami még a stratégiai térben maradt: lítium és ritkaföldfémek

Az esemény során felmerült egy másik központi téma: az értékes ásványkincsek. Mint Gavin Haynes megjegyezte,

Ukrajna óriási lítium‑ és titánkészletekkel rendelkezik – ezek a ritkaföldfémek kiemelt stratégiai nyersanyagokká váltak a digitális és zöldgazdaságban.

 A panel résztvevői hangsúlyozták: a háború kimenetele nem csupán politikai vagy katonai vetületekben mérhető, hanem hosszú távon a globális ipari értékláncokban is.

Béke – ideiglenes megállapodás vagy tartós rendezés?

A vita során többféle perspektíva ütközött: van-e reális esély egy amerikai‑ukrán‑orosz tűzszünetre, amely stabil békét alapozhat meg? Gavin Haynes felvetette: talán 

egyszerűen csak egy befagyott helyzetre van esély,

nem pedig végleges rendezésre. Az orosz béketervek már előrevetítették: egy erős NATO‑orientáció nélküli Ukrajnára, területi engedményekre és föderális rendszerre épülnek. 

Demkó Attila szerint viszont 

az orosz elképzelések túl merevek ahhoz, hogy bármelyik nyugati fél elfogadja őket.

Magyarország és a térség szerepe

Hegedűs Barbara személyes nézőpontból kiemelte: Magyarország számára a legfőbb prioritás a saját lakossága védelme, a migrációs nyomás csökkentése, a gazdaság stabilitása. 

Szilágyi Mátyás pedig rávilágított: 

a magyar külpolitika egyfajta pragmatikus rést próbál keresni, amely a magyar érdekeket szolgálja, miközben az EU‑ban megkapaszkodik.

Mit hozhat a 2026–27-es időszak?

A szakértők úgy vélik, hogy a háború akár csendesedhet is a következő években, feltéve, hogy nem érkezik komolyabb amerikai katonai támogatás, és Trump a külvilágtól való elzárkózást viszi tovább. Ebben az esetben Európának – különösen a francia–német–brit–visegrádi tengelynek – nagyobb önállóságra és szerepvállalásra kell törekednie. Ezzel párhuzamosan Ukrajna számára létkérdés marad az energiaellátás újjáépítése: az ország infrastruktúráját komoly csapások érték az elmúlt telek során.

Az esemény fő gondolatmenete szerint Ukrajna fronton megvívott küzdelme, az amerikai politikai és katonai szerepvállalás bizonytalansága, valamint az Európai Unió önállósodó stratégiája – mindez együtt határozza meg, merre tart a háború. 

Ha 2025‑ben nem állítható fel egy erős transzatlanti híd, a helyzet könnyen beállhat egy hosszas, egyenetlen állóháborúba. Magyarország ugyanakkor a menekültkérdés, a gazdasági stabilitás és az energiabiztonság mentén próbálja pozicionálni magát a regionális döntéshozatalban.

A stratégiai „vihar” tehát nem csupán az ukrán frontvonalakat érinti – hanem a kontinens geopolitikai, gazdasági és társadalmi szerkezetét is. Ebben a kérdésben a beszélgetés valamennyi résztvevője közös nevezőn volt: az események kimenetele nem csupán Ukrajnát, hanem egész Európát és Magyarország hosszú távú érdekeit is meghatározza.

Borítókép: Siklósi Péter, Hegedűs Barbara, Szilágyi Mátyás, Gavin Haynes, Demkó Attila (Fotó: Magyar Nemzet)