Keresztanyák

A nápolyi és calabriai klánok irányító posztjain, a mexikói kábítószerkartellek csúcsán egyre sűrűbben találkozunk a „gyengébb nem” képviselőivel. Különösen, ha a „tiszteletbeli férfiak” akadályoztatva vannak szabad mozgásukban, a helyükre mind gyakrabban kerülnek „tiszteletbeli hölgyek”.

A szépség és a szörnyeteg
Már két éve jól megérdemelt börtönbüntetését tölti, de a mexikói média nem akarja elengedni a kezét. Az idén is könyv jelent meg róla, amely vezeti a népszerűségi listákat, a bulvárlapok első oldalon hozzák börtönbeli „kalandjait”. Sandra Ávila Beltránról, „a Csendes-óceán királynőjéről”, a 48 éves korában is csodálatos latin szépségről van szó. Igaz, a báját nem méltatta, de azon a napon, amikor 2007-ben letartóztatták, Felipe Calderón államfő így nyilatkozott róla: „Az ország egyik legveszélyesebb bűnözője” került lakat alá.
Most ország nélküli királynő, akinek még kincstárát is elkobozták. Ebben szerepelt 14 bankbetétszámla, 225 ingatlan, hat nagy értékű autó, 28 luxuskaróra és 151 darabból álló, több millió dollár értékű ékszergyűjtemény. Legalábbis a mexikói fináncok csak erre tudták rátenni a kezüket, ki tudja, mekkora vagyona lehet külföldön.
Ki ez a csinos, Tijuanából való Sandra? Ő is banditacsaládból származik, két nagybátyja is híres kartelles, a hetvenes évektől kábítószerben utaztak. Ő szépségével más társadalmi, de nem sokban különböző rétegből választott férjet, mégpedig a korrupt rendőrök soraiból. Két magas rangú rendőr férjet is gyorsan elveszített, így fiatalon nem maradt más neki, mint a luxusélet.
A kábítószerkartellek világában forgott, egymás után váltotta szeretőit, egyes hírek szerint összekötő kapocsként működött ezen a férfiak uralta vidéken. Jó kapcsolatokat ápolt a kolumbiai kábítószerbárókkal is: 2001-ben a mexikói határőrök lecsaptak egy halászhajóra, amelynek fedélzetén 9,7 tonna kokain volt. A címzett: Sandra. A nő kiadatását kérte az Egyesült Államok is. „Nem öltem, nem raboltam. Nem tartoztam egyetlen szervezett bűnbandához sem, nem mostam pénzt. Gazdagnak születtem, és most semmim sincs” – sajnáltatta magát börtönből adott interjújában Sandra.
Kétségkívül ő a börtönben ülő legismertebb mexikói női bűnöző, de korántsem ő a legnagyobb hatalommal bíró hölgy. A tijuanai kartell egyik vezetője, Enedina Arellano Félix az, akitől mindenki retteg. Miután egy bandaháborút követően hat fivérét „kivonták a forgalomból”, a korábban magába forduló, szerény, óvatos leányból kitört az erőszak. A könyvelő végzettségű Enedina nemcsak a kartell pénzügyeit tartja rendben, de ha kell, parancsot ad a rivális bandákkal történő leszámolásra. Ebben is pontos, kegyelmet nem ismer.

Miért állna meg a női emancipáció a vállalatigazgatóknál, a tudósoknál, az űrhajósoknál? Logikus, hogy nincs határ, a változás mindenre kiterjed. Még a bűnözésben, annak egyik legsúlyosabbnak ítélt ágában, a szervezett, maffia típusú bűnelkövetésekben is „jogot” követelnek maguknak a nők. Teresa Principato maffiaügyekre szakosodott olasz ügyésznő évekkel ezelőtt megírta A kupola másik oldala című könyvében, hogy a szervezett bűnözésben fel kell hagyni az asszonyok hagyományos megítélésével. Ők csak szorgos háziasszonyok, a gyermekek nevelői, a család „mártírjai”, olyan áldozatok, akik csupán alávetett szerepet töltenek be – ilyen szellem uralkodott még jó tíz éve az olasz bíróságokon, amelyeknek ítéleteit is ez a szemlélet hatotta át.
Mára módosult ez a felfogás. A bírók olyan ügyekben kénytelenek ítéletet hozni, amelyekben a nők egyértelműen vezető szerepet töltenek be: ők felügyelik a drogcsempészetet, a védelmi pénzek begyűjtését, a behajtást, a pénzmosást, utasításokat adnak ki megtorlásokra és leszámolásokra. Még a leginkább férfiuralmat tükröző szicíliai cosa nostrában is felbukkantak nők vezető posztokon, sőt a macsó érzelemvilágú latin-amerikai bűnszervezetekben is asszonyok irányítanak egy-egy drogbandát.
Az egyik ilyen „ősanya” a kolumbiai Griselda Blanco volt, aki a hetvenes évek végén uralta a miami kábítószerpiacot. A született üzleti érzékkel bíró vezetőnő a szexpiacon szerzett indulótőkét, majd ezt jó érzékkel a fehér porba fektette. Háromszor ment férjhez, és – mit tesz isten – a háromszor megözvegyült asszonyra a nyolcvanas évek elejétől igencsak borús idők vártak: 1985-től 2004-ig börtönbüntetését töltötte az Egyesült Államokban. Ezt követően visszatért Kolumbiába, ahol a legnagyobb titokban él a még ma is csupán 64 esztendős drogbárónő.
Van utódja is: María Gema Avilés, egy nicaraguai származású asszony, aki a közép-amerikai kábítószerpiac megkerülhetetlen szereplője. A térség összes rendőrsége körözi, miközben lapértesülések szerint állítólag békésen éli napjait párja, Juan Carlos Ramírez Loida kolumbiai kábítószer-kereskedő fedezékében.
De térjünk vissza saját földrészünkre, hiszen ilyen példáktól hemzseg az olasz bűnözés története is. Nem is kell annyira elmerülnünk a múlt eseményeiben – mint arról a Corriere della Sera olasz napilap egyik augusztusi számában beszámolt –, hiszen ezen a nyáron több maffiózó asszonyt is letartóztattak. Az olasz szervezett bűnözésben a család megbízhatósága miatt sokkal többre tartották a vérségi köteléket, mint bármilyen egyéb szoros kapcsolatot. Különösen igaz ez a calabriai ’ndranghetára, amelyben családi alapon szerveződnek a klánok. A nápolyi camorrában, de még a szicíliai cosa nostrában is rendkívül erőteljesen érvényesülnek a rokoni szálak.
Ha a női bűnözők körében vizsgálódunk, szinte kivétel nélkül megállapíthatjuk, hogy mind maffiakörnyezetben nőttek fel. A bűnözést mint életformát az anyatejjel szívták magukba, természetes lételemnek fogadták el a vele járó életet. A volt maffiafőnökök feleségei, leánytestvérei, leánygyermekei léptek elő a bűnszervezet első számú vezetőjévé. Nyilván ilyen helyzet akkor állt elő, amikor a főnök tartósan vagy véglegesen „távol volt”, azaz vagy börtönbüntetését töltötte, vagy épp végzett vele egy rivális banda golyója. Így a keresztanyai tisztséget külsősnek nem hirdették meg.
„A hatalom gyakorlása közben nem meghatározó az illető neme, a karizmája és az erő, amellyel akaratát elfogadtatja, az a döntő” – nyilatkozta a Le Figaro francia napilapnak Camilla Costanzo, aki könyvet írt az általa első keresztanyának tartott asszonyról. Giusy Vitale tökéletesen megfelel a fenti követelményeknek: bátor és parancsolásra termett. Mi sem példázza ezt jobban, mint a letartóztatásakor készült kép, amelyen keményen ellenáll az őt megbilincselő rendőröknek. A 37 éves szicíliai nő férje és testvérei lakat alá kerülése után került a Vitale-klán élére. A rendőrség letartóztatásai ellenére a Partinico kisvárosát uraló szervezet fennmaradt egészen Giusy őrizetbe vételéig. Ám a börtönben Vitale asszony lelkiismereti okokból megváltozott, és olyan hévvel vádolta meg férjét és testvéreit, mint ahogyan korábban szabadlábon védte őket.
Az igazságügy kezén lévő mintegy hatezer olasz maffiózó közül csak néhány száz a női elítélt. Közülük csupán négy tartózkodik a legkeményebb bebörtönzötteknek járó magánzárkában. Teljesen elrekesztik a külvilágtól azt, akit ilyen feltételekkel ítélnek el: nem érintkezhet senkivel, látogatót nem fogadhat, televíziót nem nézhet, rádiót nem hallgathat, újságot nem olvashat.
Néhány a híresebb maffiózók közül. A negyvenesztendős Maria Angela Di Trapani maffiafőnök lánya, a szicíliai Madonia-klánból származik, minősítése „különösen kegyetlen”. Erminia Giuliano, akit csak Celeste néven ismernek, a nápolyi óváros, a Forcella egykori „történelmi” uralkodójának, a klánfőnök Luigi Giulianónak a lánytestvére. A „király” hűvösre tétele után Celeste irányította vaskézzel a negyedet. Amikor otthonában letartóztatták, azt kérte a rendőröktől: engedjék meg, hogy fodrásza rendbe szedje a haját, mert ilyen kócosan nem léphet ki az utcára az emberek közé.
Nápolyban egy másik negyedet, a híres-hírhedt Secondiglianót vezette bandafőnök testvére letartóztatása után Maria Licciardi. Olaszország harminc legkeresettebb bűnözőjének listáján is szerepelt a neve kábítószer terjesztéséért, bandák közti leszámolásért, amelyben három ártatlan is életét vesztette. Valószínűleg mind közül a leghírhedtebb Pupetta Maresca camorratag: a 16 éves lány – hasában hat hónapos magzatával – egy nápolyi bárban 15 golyóval végzett azzal a férfival, aki barátját börtönbe juttatta.
Egy idei nyári calabriai letartóztatás alkalmával a 34 őrizetbe vett maffiózó közül hat asszony volt. Vezetőjük Concetta Romeo, akit egy ellenséges banda ellen elkövetett leszámolással vádolnak. Az utóbbi években letartóztatott ’ndranghetatagok között tízszázaléknyi a nő – mondta el a L’Express francia hetilapnak egy calabriai rendőr ezredes. „Korábban csak jelentéktelen munkát bíztak rájuk, például üzenetek, úgynevezett pizzinik célba juttatását – folytatta a hatóság képviselője. – Aztán jöttek a kis tételű kábítószer-szállítmányok. Tavaly már teljes egészében nőkből álló bandát is elfogtunk.”
Antonio Nicasso történész érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet: „A ’ndranghetában a nőkre hárul az a feladat, hogy átadják a hagyományokat, először is a család tiszteletét és megbecsülését. Ők a maffiahagyományok igazi őrei: az emlékek őrzői, a bosszú serkentői, az elszenvedett sérelem megtorlásának követelői. Itt kellene elkezdeni, a rossz gyökerét kell támadni, először a hazug maffiaértékekkel kell leszámolni.”