Titkos szolgálatok

Vajon ki és kinek tett titkos szolgálatokat a közéletet mélyen felkavaró romagyilkosságok ügyében? Jelenleg alighanem ez a fő kérdés, várhatóan ezt vizsgálják az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának holnapra kitűzött rendkívüli zárt ülésén. A zárt ülés ténye már önmagában izgalmat kelt. A titkosszolgálatok ügyei ugyan józan paraszti felfogás szerint sem tartoznak a széles nyilvánosságra, a meghirdetett összejövetel most mégis jó előre felborzolta a kedélyeket. A gyilkosságok miatt ugyanis már augusztus közepén is volt egy zárt ülés, akkor a rendészeti bizottság 2027-ig titkosította a főkapitány és a szakminiszter ottani közléseit. A mostani ülés még rendkívüli is, s ez rosszat sejtet.
A titkosszolgálatok háza táján sajnos jó ideje csak rendkívüli események történnek. A honatyák várhatóan elemzik majd, mit végzett, hogyan tevékenykedett a belső elhárítás az elmúlt egy esztendőben, amikor is a gyilkosságok megtörténtek. A bizottság ülését ugyanakkor közvetlenül nem emiatt hívták össze, hanem azért, hogy kiderüljön: volt-e olyan munkatárs, aki illetéktelenek tudomására hozta az államtitoknak minősülő információt az ügyben. Bő egy hete ugyanis az interneten háromoldalnyi szöveg jelent meg arról, hogy a sorozatgyilkosság egyik gyanúsítottját korábban hosszabb ideig figyelte a nemzetbiztonság, másikuk pedig a katonai elhárítás munkatársa volt. Az adatgyűjtéssel csak akkor hagytak fel, amikor a megfigyelt személy fegyvervásárlásba kezdett. Feltehető, ha az információszerzést valaki nem állítja le, elkerülhető lett volna a gyilkosságsorozat.
Az elmúlt egy hétben egymást követték a találgatások: kinek állhatott érdekében, hogy a kilenc helyszínen hat ember életét kioltsák a feltételezett tettesek. Ki pénzelte az elkövetőket, milyen összegből fedezték a fegyverek, a gépkocsik vásárlását, ki irányíthatta és végezhette el a helyszínek előzetes, pontos felderítését? Válasz nincs. Ez már csak azért is megengedhetetlen, mert az országban a múlt évben a legegyszerűbb kombinációk szerint is bűnszervezet működött, a rendőrség pedig állandóan a rasszizmust emlegette. Az emberéletek mellett a közbiztonság és maga a jogállam is veszélybe került. Nem érhetjük be tehát azzal, hogy – elterelő manőverként – a titkosszolgálatok egyes munkatársainak leleplezésével, menesztésével szórakoztassák a közvéleményt. Úgy keressék a felelőst, mint hajdan, 2006. augusztus 20-a után, amikor is az öt ember halálát okozó gondatlanságért lényegében a meteorológust tették meg felelősnek. Akkor Szilvásy György kancelláriaminiszter és Gyurcsány Ferenc kormányfő állt ki szenvedő, gyászos képpel a kamerák elé. Most Szilvásy utódai lépnek elénk: a távozó Laborc Sándor és Ficsor Ádám próbálja elhárítani magától a felelősséget.
Az államhatalomban Gyurcsány Ferenc színre lépése és az őszödi beszéd elhangzása óta senki sem bízik. A hatalom azóta igazolta is, hogy megbízhatatlan. A 2006 őszén végrehajtott rendőrattak számos részlete ugyan még tisztázásra vár, de az aligha vitatható, hogy Gyurcsány és Szilvásy személyes felelőssége megkerülhetetlen. Draskovics Tibor, a rendészeti tárca vezetője ugyancsak elszámoltatandó a koholt bizonyítékok előállításáért és általában az elmúlt idők történéseiért. Senki sem hitte el egyébként, már az első percben sem, hogy a debreceni bárban látványos kommandós akció részében elfogott emberek ügye simán zajlik majd. Már akkor felvetődött: tényleges civil személyek kezén kattant-e a bilincs, vagy fedett nyomozók játszották el a könyörtelen hóhérok szerepét. Fontos, ki húzta meg a ravaszt, de a háttér megismerése nélkül ez keveset ér. A személyiségprofil felrajzolásakor mindenesetre az adatok jelenleg három ember: Gyurcsány, Szilvásy és Draskovics politikai felelősségére utalnak.