A kétharmad és annak alsó határa

A jelentős közvélemény-kutató cégek legfrissebb felmérései is azt mutatják, hogy a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt jó eséllyel elsöprő győzelmet jelentő, 60 százalékos eredményt érhet el a 2010 tavaszán sorra kerülő parlamenti választások során. A Fidesz győzelme már szinte biztos, most már inkább azt tekinthetjük izgalmas kérdésnek – amellett, hogy a jelenlegi eredménnyel hány parlamenti helyhez jutnának –, hogy vajon megszerzik-e a mandátumok kétharmadát, vagy egyáltalán milyen arányú győzelem szükséges ehhez. Milyen százalékos mutató jelenti a kétharmados parlamenti többség alsó határát? Az, hogy a szocialisták elvesztik kormánypárti szerepüket, és körülbelül 20 százalékos eredménnyel nagy lépést tesznek hátra, már-már borítékolható. Mint ahogy az is, hogy a parlamentben húsz éve politizáló SZDSZ és MDF elbúcsúzhat ezen irányú tevékenységétől. Azt is biztosra vehetjük, hogy az 5 százalékos küszöböt bőven átlépő Jobbik jelenti majd (a felmérések szerint mintegy 10 százalékosra prognosztizálható eredményével) az Országgyűlés harmadik pártját. Nem valószínű, hogy az említett trión kívül más párt (az LMP, illetve az SZDSZ romjain születő liberális pártcsírák valamelyike) parlamenti szereplésről szőtt (reális) álmokat táplálhatna. Ha valamelyik kis párt mégis bejutna, az nem sokat változtatna a képen.
Mint ismeretes, az Országházban háromszáznyolcvanhat képviselő foglal helyet. Ezen 386-ból 176-an egyéni kerületben szereznek mandátumot, további 152 a területi (megyei) listás rendszernek köszönheti helyét, a maradék 58 helyet az országos listára kerülő töredékszavazatok alapján osztják ki.
A 152 területi listás mandátum többségét (28-at) a főváros adja. Az úgynevezett nagy megyék, vagyis Pest (14), Borsod-Abaúj-Zemplén (11), Szabolcs-Szatmár-Bereg (9), összesen 34 mandátumot jelent. A közepes megyék közül Hajdú-Biharban 8, míg a megyék túlnyomó részében (Békésben, Csongrádban, Bács-Kiskunban) 6-6 mandátum megszerzésére nyílik lehetőség. A kis megyék, azaz Nógrád, Tolna, Vas és Zala megye öt, esetenként négy területi listás képviselőt delegálnak. A területi listás szavazatok kiszámításának módja a következő. Az adott területen szerezhető mandátumok számához hozzáadnak egyet. Az így kapott számmal elosztják a területen leadott összes szavazatok számát. Ezen számítás eredménye jelenti az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszámot, vagyis ez a szám jelenti az adott terület listás jelöltjei számára a parlamenti küszöböt. Valamely párt területi listájára leadott, de mandátumot nem jelentő szavazat az adott párt országos listájára kerül, ahonnan összesen ötvennyolc képviselőjelölt kap mandátumot.
A közvélemény-kutatások tartósnak mondható eredményei szerint Fidesz a biztos szavazók körében 60 százalékos támogatottságot élvez. Ezen adatból és a fent taglalt választási szabályokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Fidesz a 176 egyéni körzetének mindegyikét „bezsebeli”. Ha nem az első fordulóban, akkor a másodikban. Ezt azért jelenhetjük ki ilyen biztosan, mert igen valószínűtlennek tűnik, hogy a Jobbik szavazótábora a második fordulóban a szocialistákhoz pártoljon. Ehhez túl nagy a két párt közötti ideológiai szakadék. Ezt az előrejelzést az olykor meglepetést okozó, tradíciókat megdöntő időközi választások is alátámasztják. Példaként említhető Ferencváros, ahol hagyományosan a szabad demokraták és a szocialisták vitték a prímet, mígnem 2009 januárjában – az időközi országgyűlési választásokon – a szavazatok valamivel több, mint 60 százaléka a Fidesz jelöltjének neve mellé került. A IX. kerület mellett a szocialisták számos vidéki bástyájukat is elvesztették, amelyek közül a legfájóbb pont talán Pécs, ahol a polgármester-választást zárták számukra katasztrofális eredménnyel.
Ha hasonlóan az előre jelzett hatvan százalékot vesszük számítási alapul a területi listák esetében, a 28 mandátumot jelentő budapesti területi listás szavazás nyomán 16 fideszes jelölt kerülhetne a parlamentbe, a nagy megyékben a 14 parlamenti képviselőt delegáló Pest megyei listáról nyolc, a 11 mandátumos Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből öt Fidesz-jelölt számíthat bejutásra, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kilencből szintén öt területi listás Fidesz-képviselőt delegálhat. Borsod tizenegy helyéből azért valószínűsíthetünk „mindössze” öt fideszest, mert az itt igen aktuális és hangsúlyosan megjelenő „cigánykérdést” radikálisan felvállaló Jobbik több szavazatot szerezhet, mint más megyékben. Hajdú-Biharban az eddigi összesen 35 mandátumhoz feltehetőleg még ötöt gyűjt a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt. A közepes megyékben hatból négy mandátum prognosztizálható, míg a négy- vagy ötmandátumos kis megyék három-három fideszes honatyát küldenének a parlamentbe. A várható területi listás fideszes képviselők száma összesítve 95 fő. Amennyiben ez az elsöprő siker realizálódik, az országos listáról a polgári szövetség már csak csekély számú képviselő-aspiránsa jutna be, mivel arra kevés töredékszavazat kerülhetne a területi listákról. Itt csupán öt-hat mandátumra számíthatnak.
Mindent egybevetve, a 176 egyéni kerületben győzedelmeskedő, a 95 területi listáról parlamentbe jutott és az öt országos listáról bekerült jelölt 276 fős kormányzó frakciót jelenthet a Fidesznek a 2010-es tavaszi országgyűlési választásokat követően. Ez a szám bőségesen meghaladja a 386 honatyát számláló parlament kétharmadát. Az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados küszöb már 258 fős képviselettel elérhető, így a fenti számítások alapjául vett 60 százalékos támogatottsággal könnyűszerrel átléphető.
A megfestett képen némiképp módosíthat, ha a közvélemény-kutatások jelenlegi eredményei alapján az 5 százalékos parlamenti küszöböt nem meghaladó párt is bekerülne, bár ez is csak a Fidesz malmára hajtaná a vizet, mivel egy bejutási határon bekerülő kis párt szinte csak az országos listáról képes képviselőket juttatni a parlamentbe.
A következő fontos kérdés, hogy ha valamilyen okból a Fidesz támogatóinak száma jelentős mértékben megcsappanna, ezzel párhuzamosan a Jobbik még jobban megerősödne, és/vagy a szocialisták visszanyernék erejüket, hány százalékot veszthetnek ahhoz, hogy még mindig kétharmados többséget szerezzenek az Országgyűlésben. Ehhez 20 százalékos viszszaeséssel szükséges elvégezni a számításokat.
Ilyen esetben az egyéni kerületek maximum felét szerezhetnék meg az első fordulóban, azonban a második fordulóban, ahol valószínűleg három első fordulóban 15 százalékos alsó határt elérő párt jelöltjei versengenének, feltehetőleg így is megszereznék az öszszes mandátumot. Ahol csak két párt jut a második fordulóba, szinte borítékolható a Fidesz jelöltjeinek győzelme, mivel a Jobbik szavazóköre nem voksolna a szocialistákra, és ez fordítva is igaz. Itt fontos rávilágítani arra, hogy hogyan tevődik össze a körülbelül tíz százalékot jelentő Jobbik-tábor. Alapvetően két részre osztható, a biztos szavazók mintegy 5-7 százalékát teszik ki a korábbi MIÉP-hívek, ezzel együtt megjelenik egy olyan réteg is, amelyik nap mint nap szembesül a cigánysággal való együttélés hatásaival, és ezért pártolt a Jobbikhoz. Az utóbbiak a társadalom alsó rétegeiből származnak, korábban valószínűleg az MSZP-t erősítették. Ez a csoport nagyobb létszámú, a lakosság körülbelül 10 százalékát teszi ki. Mindent egybevetve az egyéni kerületek sorsát feltehetőleg még az sem befolyásolná, ha a Fidesz csak a szavazók 40 százalékának bizalmát élvezné.
A területi listás mandátumok sorsa viszont jelentősen módosulna. A főváros 28 helyéből csak 12, a Pest megyei tizennégyből hat, a borsodi tizenegyből négy, a szabolcsi kilencből szintén négy juthatna a Fidesznek. Hajdú-Biharban nyolcból három parlamenti hely jutna nekik, míg a hatmandátumos közepes megyékben kettő-kettő. A négy-öt mandátumos kis megyékben szintén két-két jelölt bejutására nyílhatna lehetőségük, ez összesen hatvan mandátum. A területi listákon nyújtott gyenge szereplés egyben a töredékszavazatok számának növekedését eredményezné, vagyis az országos listán több mandátumot szerezhetnek. A fent taglalt feltételezéseket alapul véve összesen hatvan területi listás mandátum lenne várható. Ebben az esetben az országos listáról akár tizenöt-húsz mandátum is elérhető. Összesen tehát a húsz országos listás, a hatvan területi listás és a 176 egyéni kerületből bejutott képviselő 256 fős frakciót alkothatna, vagyis éppen nem érné el a kétharmados többséget. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a kétharmados többséghez valamivel több, mint 40 százalékos támogatottság szükséges.
Ahhoz tehát, hogy a Fidesz ne szerezze meg az alkotmánymódosításhoz szükséges parlamenti többséget, körülbelül húszszázalékos népszerűségi visszaesést kellene elszenvedniük. Ennek a valószínűsége – a jobboldallal szimpatizálók nagy örömére, illetve a baloldaliak nagy elkeseredésére – kétséges.

A szerző egyetemi hallgató, az ELTE politológiai,
publicisztikai csoportjának tagja