A megátalkodott civil és a dohos fakabát

Különleges beszélgetés fültanúi lehettek azok a mazochisták, akik a múlt héten a Klubrádióban Bolgár Györgyöt keresték. Az önkínzás ugyan elmaradt, mert Bolgár külföldön van, helyette a Megbeszéljük című műsorban Wahorn András vett részt műsorvezetőként.
Wahornról legutoljára akkor lehetett hallani, amikor a Nógrád és Borsod megye határán lévő Mezőszemerén élve meg akart szervezni a nagyszámú lopások ellenszereként egy civil önvédelmi csoportot a faluban, ami nem sikerült. Ugyanakkor neki köszönhető az a felismerés, amelynek következtében az egész magyar rendőrség országos önvizsgálatot tartott az évtizedek óta űzött gyakorlatukról, a falvakat megmérgező, 20 ezer forint értékhatár alatti lopások tömegesen előfordult eseteiről, egyszerűbben a tyúklopásokról. Ezekben az esetekben ugyanis a rendőrök általában egyáltalán nem nyomoztak, csupán az értékhatárt vizsgálva a polgármesteri hivatalok jegyzőihez irányították a sértetteket, mondván, hogy 20 ezer alatt csak szabálysértésről lehet szó. Pedig a lopásnak lehettek olyan körülményei – például ha zártkertben történt –, ami azt egyértelműen bűncselekménnyé minősítette, s akkor az már a rendőrségre tartozik, értéktől függetlenül, nekik kellett volna megtalálniuk a tettest. Wahornról tudható, hogy nem rejti véka alá a falusi élet tapasztalatairól szóló véleményét. A Klubrádió egyik műsorában Orosz József legnagyobb megrökönyödésére például kifejtette, hogy Mezőszemerén lopnak a cigányok, tőle is loptak, s azt is kijelentette, ha valaki kérés nélkül és hívatlanul próbál bemenni a házába, azt lelövi, mint egy kutyát.
Az ominózus beszélgetés dr. Túrós Andrással zajlott, aki az Országos Polgárőrszövetség (OPSZ) elnöke. A téma pedig az új szervezetnek, a településőrségeknek szeptember közepétől történő felállítása, megszervezésének kérdése volt, amit Bajnai György Gordon miniszterelnök jelentett be a minap, s amelyet az önkormányzatok szervezik, az állam finanszírozza és a rendőrség felügyeli. Dr. Túrós András életrajzi adatai szerint a kommunista diktatúra végére a rendőri pálya csúcsait döngette, s az idei a 12. esztendő, hogy elnökölhet az Országos Polgárőrszövetség élén. Volt kollégái szerint nevéhez rendőrként ugyan nem fűződik egyetlen komoly ügy sem, amely súlyt kölcsönözhetett volna személyének a rendőri szakmán belül, a társadalmi és közéleti elismertsége azonban pótolhatja számára a szakmait. 1996-ban történt nyugdíjba vonulása után a nagy állami cégek szinte kapkodtak utána. A Szerencsejáték Rt., a Magyar Posta Rt., a Magyar Villamos Művek Rt. is foglalkoztatta biztonsági igazgatóként, 2004-ben pedig a MÁV Rt.-nél lett biztonsági igazgató, ami jelzi, hogy a jelenleg 65. évét taposó, egykori főrendőr szinte mindig jókor volt jó helyen.
A beszélgetés gördülékenyen indult. – Eredmény vagy kudarc, hogy a 18 éves polgárőrség mellett most egy vadonatúj szervezetet kell létrehozni a közbiztonság érdekében? – kérdezte a műsorvezető. Az OPSZ elnöke válaszában elhangzott, hogy nemcsak saját maguk, hanem a rendőrség és az összes rendvédelmi szerv kudarcának tudja be a dolgot. „De a puding próbája az evés” – mondta dr. Túrós, amely dramaturgiailag eldöntötte a beszélgetés számára vesztes kimenetelét. Az elnök ezután lesajnálva beszélt az új szervezet felállításáról szóló intézkedésről, mondván, hogy nem tudja, a 300 településen bevezetett településőrség mit kezd majd a közbiztonság javításában. Ugyanakkor az is kiderült mondandójából, hogy az új szervezet felállításának sem kiötlésében, sem megvalósításában őt nem kérdezték meg, s hogy a sajtóból hallott róla. „Nem tudom, ki találta ki ezt az egészet, valószínű, hogy ezeket az anomáliákat, amelyek a közbiztonsági területen vannak, főleg vidéken, a kistelepüléseken, hát ezzel is próbálják befolyásolni, enyhíteni, hogy ténylegesen ez a közbiztonsági deficit, ami jelentkezik néhány településen – jó néhány településen, mindjárt hozzáteszem –, az valamelyest oldódjon, valószínű, hogy ez motiválta azokat, akik ezt kitalálták és rendszerbe állították” – fogalmazott szinte lábujjhegyen egyensúlyozva az elnök, hozzátéve, hogy azt sem tudja, mindezt miből és hogyan fogják finanszírozni. Wahorn ekkor a polgárőrség és a településőrség leendő együttműködésére, illetve arra kérdezett rá, hogy a polgárőrség milyen forrásból működik. Dr. Túrós válaszából döbbenetes dolgok derültek ki: 2009-ben a polgárőrség félmilliárd forintot kapott, „amelynek döntő részét kiadjuk az egyesületeknek bűnmegelőzési szolgálatra”, illetve ezenkívül most kapott a Miniszterelnöki Hivataltól még 100 millió forintot. Az sajnos nem derült ki, hogy az állami támogatás kisebbik részének mi a sorsa, Wahorn mindenesetre elhűlt a számoktól, és azokat összevetve a saját tapasztalatával csak annyit tudott mondani, hogy ebből a hatalmas összegből Mezőszemerén az égvilágon semmi sem látszik. Dr. Túrós a legutóbb nyilvánosságra került végkielégítésekkel összehasonlítva erre azt mondta, hogy a 100 millió forint nem is olyan nagy összeg, mint amennyire látszik. Wahorn azonban kötötte az ebet a karóhoz, és ragaszkodott a saját tapasztalataihoz: – Összevetem a mi polgárőreink körülményeivel, akiknek sem autójuk, sem sapkájuk, sem kiképzésük, nincs egy normális szabályzatuk sem. A polgárőrség abban áll, hogy kimennek este 8-kor, berúgnak, aztán hazamennek, ebből áll a polgárőrség a mi falunkban, uram! – fogalmazott udvariasan, majd így folytatta: – Amikor azt szerettem volna, hogy a polgárőrséget megerősítsük, akkor a rendőrparancsnok rám szólt, hogy ne avatkozzak be a munkájukba, és ne akarjam, hogy a polgárőrséget kiképezzék. Válaszul dr. Túrós elmondta, kikhez kell fordulni polgárőrség szervezésekor, majd amikor Wahorn újra a saját szervezési tapasztalataihoz fordult, dr. Túrós egyszerűen lehülyézte a műsorvezetőt: „Ha én ezt egyszerűen akarnám minősíteni, akkor azt mondom, hogy hülyeség, amit ön beszél.” – De mit csinál a polgárőrség? Önök miért nem ellenőrzik, hogy ott milyen munka folyik? Hogyan tartják a kapcsolatot a lakossággal, amiről nem lehet tudni semmit? – faggatta tovább Wahorn az elnököt, aki egészen belefeledkezett a puding próbájába. – Ön teljesen tájékozatlan – válaszolta Túrós Wahornnak. A műsorvezető kész volt a válasszal. Elmondta, hogy megpróbált tájékozódni a helyi polgárőrség munkájáról is, csak nem sikerült neki, mert nem volt miről. Ekkor az elnök a következőképp elmagyarázta, hogyan is áll a dolog: „A civil szervezet nem úgy működik és nem úgy épül fel, mint a rendőrség. Nem egy centralizáltan működő szervezetről van szó, ahol kiadjuk a parancsot Budapesten, és Mezőszemerén a polgárőrök vigyázzba állnak. Ezek önként csatlakoznak a megyei és az országos szövetséghez…” – De akkor mi a feladata vezetésnek? – hangzott el az újabb kérdés. „Mi az, hogy mi a feladata?! Érdekképviselet, meg szakmailag megtölteni a mozgalmat” – dadogott levegőt kapkodva az elnök. – Azonban nincs megtöltve tartalommal, és miért nem töltik meg – hozta fel saját helyi tapasztalatait újra Wahorn, majd így folytatta:
– Miért nem tartanak kiképzést a polgárőröknek hozzáértők, miért nem mennek el faluról falura, hogy ellenőrizzék, hogyan működik a szervezet? Miért nem tanítják meg őket? Hiszen a polgárőrök eredeti szakmájuk szerint parasztemberek, traktorosok, kombájnosok, honnan tudnák, miben is állna a polgárőri munka? Dr. Túrós ekkor megint sértegetni kezdte a műsorvezetőt, majd a következőt mondta: „a polgárőr ingyen végzi a munkáját, tetszik tudni, itt senki nem kap fizetést”. Kézenfekvő kérdés jött Wahorntól: – S akkor mire mennek el a százmilliók? Válasz: „Odaadjuk az egyesületeknek 100 ezer forintonként benzinre, formaruhára.” – Ez Mezőszemerén egyáltalán nem érzékelhető – így Wahorn. Dr. Túrós ezt követően a következő okfejtést tette: „Ha lopják a tyúkot, akkor miért nem szervezi meg jobban az önkormányzat, meg ön is, ha ilyen aktív, ha ott él, ha ott dolgozik, vagy mit tudom én, mit csinál ott Mezőszemerén.” Nem késlekedett a replika Wahorntól: – Mert az önök szervezete nem ad szakmai tanácsot. Dr. Túrós ekkor megint elvesztette önuralmát, és megint lehülyézte Wahornt: „Nagyon csodálkozom, hogy ön ilyen hülyeségeket beszél”, majd hozzátette az élő műsorban: „kíváncsi vagyok, hogy ön mindezeket az ottani polgárőrök szemébe majd elmondja-e, vagy pedig csak névtelenül mondja, hogy a polgárőrök kocsmába járnak. Mert ismerek olyan rádióriportereket is, akiket húzgálnak a járdán, mert részegek, tudok olyanokat is, akik egyébként tisztességesek, látok olyanokat is, akik segítik ezt a munkát. Én pontosan tudom, hogy a 85 ezer polgárőr közül mennyi a hadra fogható…” Wahorn válasza: – Akkor én megmondom önnek, hogy Mezőszemerén egy sem. Dr. Túrós ekkor arról kezdett beszélni, hogy a megyei önkormányzat, a megyei rendőrség és a helyi önkormányzatok általában felsőfokon szoktak beszélni az ottani polgárőr-szervezetekről neki. Wahorn felháborodott a hallottakon:
– Felsőfokon beszélnek egymásról, miközben elképesztő méreteket öltött a bűnözés a megyében! Nincs közbiztonság, és rettegnek a megyében az emberek. Az idős emberek nem mernek szólni, ha bemennek hozzájuk és az asztalukon lévő pénztárcájukból kiveszik a pénzt. Mert nincs kihez szólniuk. Mert a körzeti rendőr hetente egyszer megy oda, és nem ismer senkit, és őt sem ismeri senki. A polgárőrségnek lehetne szólni, de azt nem szervezi senki. Túrós válasza: „Jaj, drága uram, tényleg, komolyan mondom, ennyi hülyeséget már én nagyon régen hallottam, és hogy ha ez az éterbe megy, akkor remélem, a hallgatók is levonják a messzemenő következtetéseiket. (…) Én pontosan tudom, hogy Magyarországon ki felel alkotmányosan a magyarországi közbiztonságért.” A folyamatos mellébeszéléstől Wahorn is tűzbe jött: – Sétálnak az utcán a bűnözők, mert nincs hely a börtönben, uram. Ismerem azt, aki négy évvel ezelőtt odakötözött egy nénit a székhez, és egyelőre vár, hogy a börtönbe vonuljon. Válasz a polgárőrtől: „Nem hívták be? Gondolom, hogy ha valami nagyon súlyos bűncselekményt követett volna el, akkor azonnal letartóztatják.” Wahorn megismételte: – Á, semmi, csak odakötözött egy nénit a székhez, elvett tőle hatezer forintot és otthagyta. Nem súlyos ez, uram?!” Túrós a kérdést azzal intézte el, hogy ne vonjon le egyedi ügyekből messzemenő következtetéseket. Wahorn ezek után felvetette: a polgárőrség vezetése ilyen költségvetés mellett miért nem tájékoztatta a polgárőröket, a lakosságot a 20 ezer forint alatti lopásokról, amelyek igenis bűncselekmények, s ez katasztrofális közbiztonsági helyzetet okoz a falvakban. – Nem jutott önöknek egy tájékoztató papírra sem a 100 milliókból, uram? Dr. Túrós végül ily módon vonta le következtetését partneréről: „Ön szerintem ezzel az egész hozzáállásával, véleményével olyan súlyos kárt okoz a magyar közbiztonságnak, a magyar polgárőr-mozgalomnak, hogy komolyan mondom, hogy bizonyos kétségeim vannak a véleményével kapcsolatban.”
A beszélgetésnek itt szakadt vége. Túrós doktor e szereplésével a szűk családi körén és a csókosain túl talán mindenkit meggyőzött arról, hogy végleg eljárt fölötte az idő, bennünket meg egyre jobban sürget a közbiztonság hiánya. Meg az, hogy végre valamilyen megfelelő embert találjanak e szervezet élére, ha ennyi közpénzt elköltünk rá. A polgárőr elnök alkalmatlanságához már az sem kell, hogy – az általa használt definícióval élve – azt a sok hülyeséget elolvassa az ember, amit az interneten fellel tőle, vagy amit saját szervezetének lapjában nyilatkozgat.