Így készítsük fel a gyermeket a nyári táborra + videó

Hasznos tanácsok, hogy az első alkalom jó élmény legyen.

Tombol a nyári szünet, ezzel együtt pedig elindult a táboroztatási időszak is. A napközis táborok mellett sok kisgyermek most először megy ottalvós táborba, ami a szülőkben és a gyerekekben is okozhat némi aggodalmat.

Összeszedtünk néhány hasznos praktikát, amelyekkel segíthetjük a kicsiket, hogy felkészülten és magabiztosan vágjanak bele a nyári élményszerzésbe:

• Aludjon néhány napot a nagyszülőknél. Fontos, hogy a gyerek ne a táborban tapasztalja meg először, milyen, ha nem a megszokott környezetében, a szülei közelében alszik. Hangoljuk rá és beszélgessünk róla, hogy mire lehet szüksége a nagyszülőknél, mit vinne magával szívesen és biztassuk, milyen szuper élményeket szerezhet majd.
• Engedjük, hogy maga pakoljon be: jó tapasztalás lehet és sokat segíthet a felkészülésben, ha a gyermek maga pakol be a táskájába. Először segíthetünk is, hogyan gondolja végig a napját, mire lehet szüksége, és akár listát is írhat a számára fontos dolgokról. A próbaalvásból hazaérve pedig kérdezzük meg, melyek voltak a felesleges dolgok, és mi volt az, ami végül kimaradt a táskából, de jól jött volna.
• Önálló higiéniás rutin: bár a gyerekek kisujjában van a napi higiénés rutin, megesik, hogy inkább kihagyják vagy megfeledkeznek egy-egy eleméről. A táborozásra való felkészítés egyik fontos eleme lehet, hogy alkalmanként engedjük, maga intézze a fürdést, mosakodást, fogmosást és tiszta ruhákról való gondoskodást.
• Kés-villa magabiztos használata: feszültséget okozhat a táborozó kisgyermekben, ha nem tud önállóan étkezni, ezért fontos, hogy már otthon megtanítsuk a kés-villa helyes használatára és egyben leszoktassuk arról, hogy mi vágjuk fel neki az ételt.
• Mentálisan is készítsük fel a gyermekünket: már a táborozás előtt több héttel kezdjünk el beszélgetni a táborról, mire számíthat, milyen programok lesznek, ha van saját, gyermekkori emlékünk, meséljünk róla. Fontos, hogy ne keltsünk benne aggodalmat, de mindenképp kérdezzük meg tőle, izgul-e valami miatt. Oldjuk fel benne az esetleges félelmeket azzal, hogy mi magunk is izgatottan várjuk, hogy majd elmesélje a saját élményeit.

Mikortól engedjük a gyermekünket ottalvós táborba?

A szakértők szerint erre a kérdésre nem lehet általános választ adni, de annyi bizonyos, nem érdemes életkor alapján dönteni. Sokkal fontosabb, hogy megérett-e már a gyermek az ottalvós táborokra. Érdemes többféle aktuális körülményt is figyelembe kell venni az érettség mellett, és feltenni néhány kérdést, mielőtt döntünk:

• Milyen a gyermekünk helyzete abban a csoportban, amelyikben a többiekkel együtt lesz?
• Milyen a viszonya azzal a felnőttel, akivel megy?
• Milyen tevékenységeket fognak a táborban végezni?
  Ezek bármelyike ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy végül lesz-e kedve elmenni a kicsinek. A szakértők szerint nem érdemes erőltetni, ha nem akar menni a gyermek, akkor sem, ha úgy véljük, már megérett egy ilyen eseményre vagy jót tenne neki.

– Semmiképpen se erőltessük, még akkor sem, ha a nyári felügyelet megszervezése ezen múlik. Joggal gondolja a szülő, hogy ha kiválóan megszervezi, alaposan meggondolja, igényesen előkészíti, kifizeti, akkor a gyerek húzódozása ne hiúsítsa meg az elképzeléseit. Hiszen mindezt az ő érdekében tette, az ő igényeinek megfelelően, az ő szórakoztatására. Egy kikényszerített táborozás azonban nem megerősíti a gyermeket, hanem csak még jobban elmélyítheti a félelmeit – fogalmazott Szvatkó Anna. A Családbarát Magyarország Központ gyermekpszichológusa és gyógypedagógusa arra is kitért, a szülőnek is késznek kell lenni az elválásra, a kontroll átengedésére.

Arra a kérdésre, hogy mit tehet egy szülő, ha a gyermekét már érte valamilyen negatív élmény korábban a táborozást illetően, a Szvatkó Anna elmondta:

ne erőltessük, ha a gyermek valamiért tartózkodik a tábort vezető felnőttől.

– Ha nincs olyan kapcsolat a gyermeket elvállalni kész felnőtt és a gyerek között, ami kiállná a szülőktől való távolság próbáját, akkor ezt nem kell erőltetni. Ha a csemeténk számára a többiekkel való együttlét nem elég csábító, amibe azért azt is bele kell érteni, hogy együtt mosnak fogat, együtt szórakoznak pizsamában, együtt fekszenek le este és kelnek fel reggel, akkor inkább oldjuk meg másképpen a felügyeletet, illetve vonjuk ki őt a rá váró megpróbáltatásokból – tanácsolta, hozzátéve, hogy vannak azonban helyzetek, amiket korrigálhatunk, ha a táborban megengedett, hogy segítőként részt vehessen a szülő is.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)