A Hunnia Baráti Kör másodízben rendezte meg azt a tudományos összejövetelt, amelyen a kisebbségellenes Benes-dekrétumok két évvel ezelőtti „sérthetetlenné nyilvánítása” ellen érvelnek. Duray Miklós kiemelte: a Benes-dekrétumok kifejezés szimbolikus jelentőségű, tömörítetten tartalmazza azt a küzdelmet, amit a magyarság folytat az etnikai alapú kirekesztés ellen. Szerinte a legnagyobb tragédia, hogy a több évtizedes küzdelemnek látszólag nincs semmilyen eredménye. Mindezek miatt sokrétűbbé kell tenni az érdekérvényesítést, az összes eszközt be kell vetni, a régiek mellé pedig újakat kell találni, hogy a magyarság igazsága bebizonyosodjék. Utalt rá: a nemzetközi fórumokon erősíteni kell az érvrendszerünket, hiszen abszurditásba hajlik az az uniós közömbösség, amellyel egy EU-tagállamon belüli jogtalanságokat fogadják. Példaként említette az EBESZ főbiztosának véleményét a szlovákiai nyelvtörvényről, aki szerint nem ütközik az európai normákba. Meg kellene kérdezni a főbiztost, hol fordulhat elő Európában, hogy a páciens az orvosával nem beszélhet közös anyanyelvükön. Az író-politikus a Benes-dekrétumok és a nyelvtörvény legártóbb hatását abban látja, hogy a félelem légkörét hozza vissza. Hiába volt húsz éve a rendszerváltás, az emberekben az a fajta kettősség, hogy másképp kell beszélni, viselkedni a munkahelyen, utcán, mint otthon, óriási rombolást okoz.
Szabó Olga előadásából kiderült: a szlovákok még saját, 1993-ban elfogadott alkotmányukból is csúfot űznek, amikor a nácizmus és a kommunizmus kollektív bűnösségi passzusait alkalmazzák a magyar nemzetiségre. Az ügyvédnő által felolvasott részekből nyilvánvaló: papíron minden kisebbségi jog, így az anyanyelv használatának joga is megilletné a magyarokat szülőföldjükön. S hogy miért ragaszkodnak északi szomszédaink az elavult, diktatórikus dogmákhoz? Földi Pál nyugalmazott ezredes, hadtörténész a szlovák állami vezetők kisebbségi érzéséből s a saját történelmi szereplők, hősök hiányából vezette le a magyarság elleni agresszivitást. Nagyobb talány viszont, hogy az EU különböző szervezetei, fórumai miért reagálnak szinte bohózatba illő, mesterkélt értetlenséggel a tiltakozásokra, levelekre. Juhász Imre nemzetközi jogász másfél éve benyújtott petíciójuk kálváriáját ismertette. Úgy vélekedett: az EU nem az a fórum, amely a nemzetiségi problémákra érzékeny. Két kakaskodó ország vitáját szeretné belelátni a fejleményekbe, és még vizsgálatra sem hajlandó.
Krivánszky Miklós, a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaiknak Szövetsége (Dálesz) elnöke arról számolt be: még a Fico-kabinettől is jóval hamarabb kaptak választ beadványukra, amelyben a szlovák állam saját törvényeit sértő gyakorlata ellen protestáltak, mint Brüsszelből – ahol máig adósak a válasszal. Olajos Péter, aki az MDF színeiben EP-képviselő volt, úgy vélte, az a hátrányunk, hogy a magyarok – más nemzetek delegáltjaival ellentétben – nem zárnak össze. A legnagyobb sikert a tanácskozáson a Váralja Szövetség gimnazistái nevében felszólaló Hetzmann Róbert aratta, aki az általuk összegyűjtött és az Európai Bizottságnak megküldött több mint harminchétezer, nyelvtörvény ellen tiltakozó aláírással bizonyította: a megújulásé és a tetteké a jövő. Nem aratott viszont osztatlan sikert az a pár bőrkabátos jelenlévő, akikben többen a fokozottan érdeklődő szlovák állami hatóságok képviselőit vélték felismerni. Kilétüket és véleményüket nem lehetett megtudni, mivel a szünetben távoztak.
origo.hu
Menczer Tamás: Ez történik! - videó
