Derszu Uzala nyomában

Ilyennek képzeltem el a világ végét. Ameddig a szem ellát, csak az érintetlen természet. Alattam hömpölyög a Léna, a part a messzeségbe tűnik, körös-körül a végtelen tajga. A mobiltelefon már két napja néma. Nincs jel. Lassan búcsúzik a nyár, amely három rövid hónapjával sem tudja feledtetni a kilenc hónapos kemény telet. Hiába, Jakutföldön, az örök fagy birodalmában járunk. Ember sehol. S ha mégis beleakadunk valakibe, úgy néz ránk, mintha a Marsról jöttünk volna.