Gulácsi Péter mesterhármasával

Ki tudná kapásból megmondani, hogy magyar labdarúgó-válogatott a keddi éjszakát megelőzően mikor nyert legutóbb mérkőzést a világbajnokság egyenes kieséses szakaszában? Nem mostanában: 1954. június 30-án, a svájci vb elődöntőjében, amikor hosszabbítás után 4-2-re verte a címvédő Uruguayt. Az természetesen felnőtt vb volt, és nem ment el a józan eszünk, meg sem próbáljuk tétjében, jelentőségében, hatásában a mostani, csehek feletti, 2-2-es döntetlen után büntetőpárbajban kivívott sikerhez mérni, mint ahogyan U20-as játékosainkat sem vetnénk össze egy gondolatfoszlány erejéig sem Puskással vagy Bozsikkal. A párhuzam puszta tény, méghozzá sokkoló tény.

Hiszen 1954-et követően nagyválogatottunk még két ki-ki meccset vívhatott vb-n – az 1962-es negyeddöntőben Csehszlovákia 1-0-ra, az 1966-osban a Szovjetunió 2-1-re bizonyult jobbnak –, a húsz éven aluliak pedig még soha nem léptek tovább a csoportkörből. Most azonban igen, sőt a nyolcaddöntőből is, így ezúttal felesleges vitatkozni Kisteleki Istvánnal, a hazai szövetség elnökével, aki az MLSZ honlapján úgy fogalmazott: „A magyar labdarúgás elmúlt évtizedeinek legnagyobb sikerét könyvelhetjük el.”
Szó se róla, régen elfeledett érzésekkel, ingerekkel ismerkedünk, több okból is. A mieink nem szoktak a csehek, illetve a csehszlovákok ellen kulcsfontosságú győzelmet aratni; nem szoktak büntetőrúgások során felülkerekedni; nem szoktak a hosszabbításban, vesztett helyzetből egyenlíteni; nem szoktak világversenyen, lidérces rajt után feltámadni (a kivételért 1966-ig kell visszamenni); nem szokták náluk fizikálisan nyilvánvalóan erősebb riválissal szemben százhúsz percen át állni a sarat. De legfőképpen nem szokták éles helyzetben lehetőségeik, képességeik maximumát vagy annál is többet nyújtani.
Egyiptomban mindez máris megtörtént. A Hondurastól elszenvedett 3-0-s verés után csapatunk előbb 4-0-ra a Dél-afrikai Köztársaság, majd 2-0-ra az Egyesült Arab Emírségek alakulatát győzte le, így csoportelsőként Csehországgal vívta a keddi nyolcaddöntőt. A találkozó 15. percében Kiss Máté harmincméteres, iszonyatos pipagóllal szerezte meg a vezetést, ám a 26. percben esett egyenlítés után a csehek a kétszer tizenöt perces hoszszabbítás legelején fordítottak. A 99. percben aztán Koman Vladimir húszméteres szabadrúgásból egalizált, majd következtek a tizenegyesek. Mindkét fél hatot rúgott belőlük, Gulácsi Péter pedig három labdát is megfogott. Második védése után, az ötödik sorozatban már Németh Krisztián lábában volt a továbbjutás, de rontott – nehéz eldönteni, hogy pökhendi vagy félénk megoldást választott –, így kapusunk mesterhármast mutatott be, Balajti Ádám pedig ezzel az eséllyel már élt.
A magyar futballválogatott, igaz, az U20-as, bejutott a világbajnokság, azaz a világ legjobb nyolc csapata közé! Még Egervári Sándor szövetségi kapitány is hitetlenkedve fogadta a bravúrt, de álmélkodásra ezúttal nincs idő. A csapat tegnap délelőtt buszra szállt, és megindult az olaszok elleni, pénteki negyeddöntő felé. Gulácsi Péter gondolatban már ott is járt, amikor legalábbis elértük telefonon, sokkal inkább a közeljövőre, mintsem a közelmúltra terelte a szót.
– Nem történt csoda, én sem lettem más ember – szögezte le, majd azzal folytatta: – Természetesen nem mindig fog meg egy kapus három tizenegyest, de ez is benne van a fociban, és egyébként sem fair dolog egy valakit kiemelni, mert a továbbjutás igazi csapatmunka volt. Százhúsz perc kellett ahhoz, hogy eljussunk a tizenegyesekig, és a többiek nélkül ez természetesen nem ment volna.
– Igaz, de a kapus mégis olyan, mint az egyéni sportoló, a három büntetőt egyes-egyedül ön védte ki. Minek köszönhetően?
– Erre is megvan a magyarázat. Például jó irányba kell elindulni.
– Hol jobbra, hol balra, azután felfelé. A határ most már a csillagos ég, vagy éppen ilyenkor kell, akár komoly önfegyelem árán is földközelben maradni?
– Csak akkor juthatunk még magasabbra, ha gyorsan lezárjuk magunkban a cseh meccset, mert pénteken már az olaszokkal játszunk. Szenzációs hangulatú, nagyon kemény mérkőzést nyertünk meg, de ez már csak arra jó, hogy a negyeddöntőre erőt merítsünk belőle. Többet hiba lenne vele foglalkozni.
– Még egy kérdés erejéig mégis erre kérem: el tudja képzelni, hogy harminc, negyven év múlva, a ki az a Gulácsi Péter felvetés kapcsán úgy szóljon a válasz: ő volt az a srác, aki 2009-ben Alexandriában kivédett három büntetőt?
– Remélem, elsősorban nem emiatt fognak emlékezni rám. Mert nemhogy a pályafutásomnak, de a vb-nek sincs még vége.
Nincs bizony. Holnap máris jönnek az olaszok, akik a tavalyi, csehországi U19-es Eb elődöntőjében, borotvaéles meccsen 1-0-ra verték válogatottunkat. A mieink akkor a 90. percben, dörgő kapufával lőtték el az utolsó puskaporukat, de most újratölthetnek. És az Egyiptomban látottak alapján nem kizárt, hogy a labda befelé pattan.

Brazilok, Arabok. A tegnapi nyolcaddöntőkben: Brazília– Uruguay 3-1, Egyesült Arab Emírségek–Venezuela 2-1, Németország–Nigéria lapzárta után.