Hatóságként viselkedik a jegyellenőr

Mostanában mindenki fel van háborodva, mert kiderült (ami eddig nagyon is rejtve volt előttünk), hogy költségvetésből gazdálkodó nagyvállalatok (BKV, MÁV) vezetői enyhén szólva tisztességtelenül herdálják a pénzt. Nem vagyunk felháborodva viszont azon, ami nyíltan és leplezetlenül történik (törvénytelenül) a BKV-nál. Sőt, mi, utasok napról napra együttműködünk, miközben szemérmesen hallgat a média.
Konkrétan: a BKV Zrt. hatóságként működteti ellenőreit. Bizonyíték erre, hogy a metrómegállók kijáratánál is ellenőriznek. Erre a több évtizedes gyakorlatra egyébként egy másfél éve keletkezett fővárosi közgyűlési rendelet hatalmazza fel őket (83/2007. XII. 28.). Ez a rendelet mondja ki, hogy a kijáratnál is utasok vagyunk. Akár önkényesnek is nevezhetnénk ezt a fajta szokatlan fogalombővítést, de ennek igazából nincs (nem lehetne) jelentősége, hiszen ez a meglehetősen alacsony szintű jogszabály semmiképpen nem írhat felül alkotmányos jogokat. Az ellenőrök persze erről látszólag mit sem tudnak, s a zrt. erre a jogbizonytalan helyzetre építi fel ellenőrzési rendszerét.
A metró megállóiban naponta atrocitások történnek, hangosbemondón felszólítanak, kordonokkal terelnek bennünket többnyire nem kellően képzett ellenőrök sorfala elé. Megállítanak, inzultálnak, feltartóztatnak bennünket. Sohasem utazom jegy nélkül, tehát nem tartozom a célcsoporthoz, a megaláztatás mégis engem ér, amenynyiben szégyellem magam, egyrészt mert ezt megtehetik velem, azért, ahogyan honfitársaim buzgón nyújtogatják jegyüket, bérletüket, még akkor is, ha az ellenőr történetesen rájuk sem hederít. Kétségtelen, hogy szeretjük igazolni magunkat (nem vagyunk sem hajléktalanok, se bliccelők, de rászorulók sem, akik időnként bliccelésre kényszerülnek).
Tény, hogy a BKV hatóságként működteti ellenőreit. A megkeresésre arrogáns válaszokat kaptam az ügyfélszolgálatuktól. Pedig jogi, szakmai véleményre és a rendőrség állásfoglalására is hivatkoztam. De nem csak én jártam így. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (dr. Szabó Máté) megkeresésemre megküldte számomra ez irányú vizsgálódásainak jelentését, és ebből kiderül, hogy vele sem bánnak sokkal különbül. Megkérte például a biztos a panaszok alapján folytatott belső vizsgálatok jegyzőkönyveit, de csak a panaszleveleket és az azokra adott válaszokat kapta kézhez. Megállapítja: „A BKV Zrt. panaszkezelési gyakorlata … az utasok tisztességes eljáráshoz való jogát sérti.” Érdemes volna talán utánanézni, hogy hány esetben s miként változott (változhatott) egy egyszerű (s talán egyszeri) bliccelés, ami az Alkotmánybíróság határozata értelmében még szabálysértésnek sem tekinthető, egy eljárás folyamán bűncselekménnyé (általában garázdasággá). Érdemes volna talán odahatni, hogy a vállalat egyszer s mindenkorra hagyjon fel az utasok megfélemlítésére, a meghunyászkodásra és az agresszióra egyaránt építő ellenőrzési gyakorlatával, ami a dolog pedagógiai (nemzetnevelési) részét illeti. És hagyjon fel a jogbizonytalan helyzetek kiélezésére építő ellenőrzési technikával, ami a dolog jogi vetületét illeti. Erre az ombudsman is felszólította a BKV-t, de úgy tűnik, semmi sem változott az azóta eltelt időszakban.
Kasza Béla,
Budapest