Látszattevékenység a banki kódex

Tóbiás József (MSZP) egyik napirend előtti felszólalásában a Fideszt hibáztatta, hogy „külföldön hamis látszatott kelt a magyar kormánynak a hitelválsággal kapcsolatos lépéseiről”. Hozzászólásában méltatta a banki magatartáskódex fontosságát. Szerinte ez a kódex hozzájárul a pénzintézetek és a hitelesek közös és arányos felelősségvállalásának kialakulásához.
Katona Tamás válaszában elmondta, hogy az ősz folyamán törvénybe szeretnék foglalni a kódex alapjait, módosítani szeretnék a hitelintézeti törvényt is. Az egészben a legrosszabb, hogy mind a felszólaló, mind pedig a választ adó saját pártja és a kormány magasztalására törekedett. A mostani vezetők nem vették, nem veszik figyelembe az ország gazdasági állapotát és elsősorban a hitelfelvevők szorult helyzetét.
A Medgyessy-kormány alatt alakult ki a bankok működésének gyakorlata. Szász Károly megverettetésével és erőszakos, törvényellenes leváltásával kezdődött meg az a folyamat, ami idáig vezetett. A PSZÁF új vezetése nagyobb szabadságot és lazább ellenőrzést biztosított a bankok számára, amit ki is használhattak. Hiába vezették be kötelezően, hogy a szerződéskötéskor a bankok kötelesek megmondani azt, a futamidő alatt melyik a legmagasabb kamatszázalék és az összes hozzá csapódó költség, ami az egész futamidőre érvényes (THM), soha sem tartották be!
A bankok szerződéseikben megfogalmazták, hogy a pénzintézet három havonként felülvizsgálhatja a szerződéseket és az aktuális gazdasági helyzet alapján módosíthatják a havi törlesztőrészletet. Abban az időben még a forint, az euró és svájci frank árfolyama stabilnak volt mondható, de ennek ellenére az első három hónap után a bankok nagy többsége – a felvett hitel nagyságától függően – több ezer forinttal megemelte a törlesztőrészletet, úgy, hogy nem kellett azt megindokolniuk. Ez az emelési gyakorlat a mai napig érvényben van, csak mértéke az inflációnál nagyobb arányban nőtt.
Nagy sikernek könyvelik el a pénzügyi válság megkönnyítésére alapított egyszeri vissza nem térítendő segítségnyújtásra alakított segélyezést. A maximálisan negyvenezer forintos segély sok esetben az egyhavi törlesztőrészletet sem fedezi. Akkor, amikor valaki hatvanezer forint körüli összeget fizetett a válság előtt, és azonnal megemelték a részleteket húsz-harmincezer forinttal, akkor ez az összeg semmit sem segít az adóson! Nem beszélve arról a tényről, hogy a forint–euró árfolyamának változása nem tükrözi a magyar fizetőeszköz erősödését. Összefoglalva ez azt jelenti, hogy sokkal kisebb mértékben, vagy semennyire sem (!) csökkentek a törlesztőrészletek, mint ahogy a forint erősödött.
Másik nagy sikertörténet, megalkották a banki magatartáskódexet. A szocialistáknak nagy teljesítményt jelent, hogy sikerült egy olyan kódexet létrehozni, ami semmit nem tesz helyére, de még nagyobb hatalmat ad a bankok kezébe, mint előtte volt. Azok a bankok is, akik aláírták a kódexet, a hitelfelvevőiknek küldtek egy levelet, amiben felsorolják két oldalon, mely esetekben van lehetősége a pénzintézetnek a törlesztőrészletek módosítására (emelésére), és ezt a hitelfelvevőnek aláírásával tudomásul kell vennie. Ellenkező esetben a bank felmondhatja a szerződést, azonnal a teljes tartozás kiegyenlítését követelve.
Itt jön a képbe a 22-es csapdája! A bank felmondja szerződést, követeli vissza a kamatos hitelkihelyezés összegét, és felszámolja még az előtörlesztés költségeit is, ami a befizetendő összeg három százaléka, de maximum 250 ezer forint általában. Érthetetlen számomra, ha a bank mondja fel a szerződést, akkor miért kell az előtörlesztési díjat megfizetni? Mindehhez az állam adja a hitelességet.
Megmagyarázhatatlan számomra, hogy sem a lakosság, sem az állam érdekeit nem képviselő kormánynak mi a szándéka, mit szeretne elérni ebben a gazdasági helyzetben, mit tesz a hitelesek ügyében, mert ez a kódex nem a hitelesek érdekeit szolgálja. Ez a kódex nem szól másról, mint egy látszattevékenységről, ami eltereli a bankokról és azok hatalmas profitjáról a figyelmet.
Nem értem a pénzügyi tárca és a kormány politikáját sem, hogy miért nem törekszenek arra, hogy erősebb fizetőeszköz legyen a forint. Egy erős forint mellett sokkal kevesebb eurót vagy dollárt kell visszafizetni az államnak a felvett hitelekért. A megmaradt forintösszeget vissza lehet forgatni a gazdaságba, a szociális ellátásba, új munkahelyek megteremtésére és a felemelkedés megkezdésére. A forint–euró árfolyam lebegtetésével csak a bankok járnak jól, sem a hitelfelvevők, sem pedig az állam nem profitál belőle pozitívan.
Hulinay András
e-mail