Lélekmosdatás dzsesszel

Egymás után két este olyan programmal áll elő a főváros egyik dzsesszközpontjának számító Budapest Jazz Club, hogy gyakorlatilag kár is egyebet tervezni, már ha az ember egy kis míves dzsesszre vágyik így a vénnyári utózöngében. Ma és holnap este belpesti dzsessz Dreschtől László Attilán át Bábelig.

Vegyük csak a ma esti Dresch Quartet koncertjét. Aki eligazodást keres, merre is halad manapság a magyar dzsessz, elég, ha elcsípi Dresch „Dudás” Mihályt élőben. Szabados György szuverén zenei világnak és Dresch munkásságának olyasféle jelentőséget tulajdonít a külföldi kritika, amilyen a komolyzenében Bartókot illeti.
A nevükkel fémjelzett etnodzsessz irányzat bartóki mélységgel és érzékenységgel ötvözi a magyar népzenei hagyományt és a dzsesszt, miközben nyoma sincs benne a fúziós divatzenék kényszeredettségéből. Leginkább a magyar kultúrára egyébként is fogékony franciák keresik és kedvelik, de nincs olyan nívós európai fesztivál, ahová Dresch ne kapott volna már meghívást. És ami legalább ennyire fontos: Dresch aligha cserélné bármire a Káli-medencét, szeret itthon, s a szakma és a közönség viszontszereti. Örökké kereső, nyugtalan, a zenéjéből mégis végtelen béke árad. Drescht hallgatni minden körülmények között gyógyzene. Lemossa a rozsdát, a port, a koszt, amit az ember itt-ott járva szed magára, s hordoz aztán, vonszol napokon, hónapokon (egy életen) át, ha ugyan meg nem áll néha megmosdatni a lelkét. Szuverén zene, annak minden erejével és hitelességével. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Lajkó Félix zsenije sem teljesedhetett volna ki a kezdeti néhány év nélkül, amikor még ismeretlen vajdasági hegedűsként Dresch Mihály Budapestre hozta, maga mellé vette, és bedobta a mélyvízbe. Lehet fejtegetni, elemezni a titkát, de alighanem felesleges. El kell menni, megtisztulni.
Szombaton a magyar dzsessz egyik legelismertebb gitárosa, László Attila lemezbemutatójával pedig akár lehet is folytatni. László Attila a kilencvenes ével elején alapított önálló együttest, azóta is következetesen képviseli a nemes egyszerűséggel kortárs dzsessznek nevezett irányzatot az egyre színesebb palettán, amelyen tökéletesen megfér a mainstream,és minden, ami csak a gyökereknél dzsessz, de leginkább valami más. A nemrég megjelent Babel című album címéhez híven többnek ígérkezik a szombati alkalom, mint egy őszi estéhez simuló koncert: László Attila mellett eljön néhány barátja is (Harcsa Veronika, Oláh Kálmán, Borlai Gergő, Lattmann Béla, Csányi Zoltán és Emilio), egy-egy önálló hang, más-más zenei irány, és együtt adják bizonyságát, hogy a sok különbözőség összhangzattá simítható – a dzsesszben mindenképp.
A belváros legfiatalabb állandó dzsesszműhelyében hétről hétre megrendezett ingyenes jam session most sem marad el; ma és holnap este tizenegytől Oláh Tzumó Árpád, Bolla Gábor és Balázs József vezetésével örömzene követi a koncerteket hajnalig.