Megvalósítani a lehetetlent

Új felállásának első hivatalos lemezbemutatóját a Költészet vásárán tartotta a Kosbor együttes. A zenekar nem kisebb vállalkozásba fogott, mint hogy a középkori dallamvilágba ágyazva teszik hangzóvá Pilinszky János költői művét, s így látják el új értelmezési horizontokkal – mesebeli hangszerek kíséretével.

Több mint húsz éve, 1987-ben alakult az együttes. Két éve zenélnek hárman, azelőtt a változó felállású Kosbor volt még héttagú zenekar is. Saját zenéjüket „Wor*d Music”-nak titulálják, ami az ő szóhasználatukban versalapú etno-kamarazenét jelent. Eddig egy kazettával és három lemezzel büszkélkedhetnek. Kevés alkalommal lépnek fel, és nem sorolják magukat az ismert zenészek közé, hiszen tudják: az énekelt vers nem igazán tömegműfaj. Azelőtt sem voltak magukat jól menedzselő zenészek, s közben a világ is változott.
– A kis klubokban „föld alatti” zenélés kora, amelyben a Kosbor is született, véget ért azzal, hogy a nagy múltú helyek és a sok kis underground hely megszűnt (és csak kevés olyan született, mint például a Nyitott Műhely). A nyári fesztiválok idejét éljük, de ezeken a fesztiválokon – kevés kivételtől eltekintve – általában mindenki csak jól akarja érezni magát, így a versmegzenésítéseket előadó zenekaroknak kevés helyük van – mondja el Tamás Benedek, a trió énekese és dalszerzője.
A bevett versmegzenésítéstől mindig is próbálták távol tartani magukat. – Versek dallá alakításakor akaratlanul is azon kapja magát az ember, hogy a Kalákához hasonlóan énekel, vagy egy Sebő dallam ugrik be. Ez nem jó, mert tőlünk ez nem hiteles, ezért nagy elődök útja helyett a saját ösvényeinket keressük, és más módokon nyúlunk a költeményekhez – mondja.
A Kosbor tagjai tudták, hogy a lehetetlenre vállalkoznak, mikor zenészekként Pilinszky verseiből kívántak dalokat alkotni. – Egyrészről igen szikárak és jellegzetesek ezek a művek témájukban – így Tamás Benedek –, másrészt igen erősen él a verskedvelőkben Pilinszky saját felolvasásának atmoszférája. Ráadásul a költő személyiségéről is határozott képük van az embereknek.
– Ha már a lehetetlent kívánjuk megvalósítani, akkor miért ne nyúlnánk különleges, szinte „nem is létező” hangszerekhez? Miért ne próbáljunk ki kevésbé ismert hangzásokat? – mondja mosolyogva az énekes egyedi instrumentumaikra célozva. Először a hangszereket válogatták össze, mikor eldöntötték, hogy Pilinszky költeményeit adják elő. Így például a Gyulai Csaba megszólaltatta udut – amely egy afrikai hangszer, hasonló a cigányok kannájához. Tamás Benedek megépíttette lantgitárját, amelynek hathúros változata vándormadárlantként is ismeretes, és elsősorban Németországban volt népszerű a romantika idején; most új nyakat, dupla húrozást és egyéni hangolást kapott. Nemes János fuvolája se mindennapi: az egyszerre selymes és reszelős hangú kaval nevű bolgár hangszer hangjait utánozandó kavalfejet szereltek rá, s így megszületett a kavola. Játszanak még dafon, gadulkán és szaxofonon. A dallamvilág tulajdonképp részben kölcsönzött – vallják be a tagok. – A XII. századi Bölcs Alfonz kasztíliai király Cantigas de Sancta Maria című énekgyűjteményének gyönyörű darabjai segítségével keltünk életre sokszor egy-egy szöveget. Érezzük, hogy ezek nem múzeumi tárgyak, ezek működnek!
Így egyszerre tartják elevenen a középkori zenét és juttatják el a verseket a nyitott közönségnek.