Volt idő, amikor gyógyvizeink voltak az egyedüli patikaszerek egyes belgyógyászati problémák kezelésére. A hetvenes években többségük még gyógyszerlistákon szerepelt. Korábban a Vikuv, a privatizáció óta a Medaqua Kft. termeli és palackozza az ismert hazai ivógyógyvizeket (a Salvus kivételével). Az uniós csatlakozás előtt a cég komoly exportpiacokat tudhatott magáénak egyrészt a szovjet utódállamokban, másrészt az olaszoknál, a spanyoloknál, a franciáknál, a németeknél, a svédeknél, a lengyeleknél, illetve Horvátországban, továbbá Szlovákiában és Szlovéniában, de kisebb tételeket Európa minden szegletébe szállított a társaság. Bár 2004-ben véget ért az uniós export, máig naponta érkeznek megkeresések külföldi kereskedőktől és magánszemélyektől, akik forgalmazni, illetve fogyasztani szeretnék e vizeket. A piac tehát adott. Ha az export elől elhárulna az adminisztratív akadály, a cég akár már az első évben megduplázná jelenlegi félmillió palackos termelését, és közel egymilliárd forintra növelhetné árbevételét – állítja Palik Tibor ügyvezető.
*
Az abszurd helyzet, melybe az EU-csatlakozás után kerültünk, leginkább a 22-es csapdájához hasonlít – mondja keserűen az igazgató.
A gyógyvizek uniós exportja egy regisztrációs szám hiánya miatt vált lehetetlenné. A magyar szabályozás szerint a gyógyvizek – nem meglepő módon – gyógyvíznek minősülnek. Ennek megfelelően törzskönyvezi őket az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (Ogyfi), míg a többi ásványvíz ásványvízként regisztráltatik, és élelmiszerként a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz (FVM) tartozik.
Gőgös válasz a tárcától
Ezzel az ésszerű, mindent a maga helyén kezelő magyar szisztémával szemben azonban az unió szabályozása nem tesz különbséget gyógyhatású ásványvíz és ivóvízként fogyasztható közönséges ásványvíz között. Ivógyógyvizek Brüsszel szerint nem léteznek. Uniós csatlakozásunk előtt például a Hunyadi János keserűvizet is ásványvízként regisztrálták az EU-ban, mégpedig Olaszországon keresztül. Magyarország csatlakozásakor azonban kikerült az olasz listából, mert az a szabály, hogy annak az uniós tagállamnak az ásványvízlistájában kell szerepelnie, amelyik területén a víznyerő hely található. A bonyodalom pedig itt kezdődik.
Az ásványvizeket regisztráló FVM nem hajlandó a példánkban szereplő Hunyadit (sem) az ásványvizek közé átsorolni, mondván, hazánkban 1933 óta gyógyvízként ismert ez a termék. Az ásványvíz élelmiszernek minősül, élelmiszer pedig nem tartalmazhat gyógyhatású összetevőt – hangzik az érvelés. Shakespeare után szabadon: van ebben logika, mégis „őrült beszéd”, tekintve, hogy éppenséggel a magyar szabályozás nincs szinkronban az EU irányelveivel. Csapdahelyzet, amely diszkriminatív módon sérti az áruk szabad áramlásának uniós alapelvét.
A lapunk birtokába került levelezések ismeretében azonban úgy tűnik, az FVM illetékesei az elmúlt öt évben nem különösebben izgatták magukat e százmilliókban is kifejezhető jogsérelem miatt. Gőgös Zoltán államtitkár a probléma megoldása helyett érdemben csak annyit válaszolt a Medaqua Kft. ügyvezetőjének: „Sok sikert kívánok a további munkájához!” Szerettük volna közvetlenül is megismerni a szaktárca álláspontját, azonban a sajtóosztály másfél hét alatt sem talált nyilatkozatképes illetékest a minisztériumban.
A Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács elnöke, Fehér Tibor szerint egyszerűen nincs arra elfogadható magyarázat, hogy öt év alatt az illetékesek nem orvosolták ezt a nyilvánvaló jogi ellentmondást.
Pedig akár négyféle megoldás is felmerülhet – elviekben. Az első: elérni, hogy az unió képezzen az ásványvizek között alkategóriát a gyógyvizek számára. Ez a lehetőség sajnos a brüsszeli bürokrácia tehetetlenségét és Magyarország gyenge érdekérvényesítő képességét figyelembe véve gyakorlatilag reménytelen. A második: Magyarország vegye át a rossz uniós szabályokat, azaz minősítse ásványvízzé a gyógyvizeket is. Ez könynyebb út, viszont egyúttal a fogyasztók tömeges megtévesztéséhez vezet, ugyanis létezik egy olyan EU-jogszabály is, hogy az ásványvizeken tilos feltüntetni bárminemű egészségügyi hatást.
Fából készített vaskarika
A harmadik megoldást Vojnik Mária, az egészségügyi tárca akkori politikai államtitkára javasolta 2005. november 18-án kelt levelében: regisztráltassák át „gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítménnyé” a gyógyvizeket! Csakhogy az államtitkár asszony figyelmét elkerülte, hogy a pár nappal korábban (2005. október 30-án) hatályba lépett, a gyógyszerekről szóló törvény módosítása, ami éppen a gyógyhatású készítmények nyilvántartásba vételét függeszti fel, sőt 2011 tavaszára ez a kategória meg is szűnik az EU-ban.
A negyedik lehetőség, hogy minősítsék egyenesen gyógyszernek a gyógyvizeket, hiszen például Oroszországban és Ukrajnában máig annak számítanak, és gyógyszerként az unióban is forgalmazhatók lennének. Ennek azonban több akadálya van. Az egyik, hogy a gyógyszerré minősítés évekig tart. A másik, hogy az eljárás árát ezek a termékek soha nem tudnák kitermelni. A harmadik, hogy a gyógyszerek összetételének állandónak kell lennie, míg egy földből felszínre kerülő víz esetében ez nem szavatolható. Valószínűleg már csak azért sem kapnának a gyógyvizek a gyógyszer minősítést, mert az Ogyfi álláspontja egyértelmű: „A Hunyadi János gyógyvíz a hatályos magyar jogszabályok szerint nem gyógyszer, hanem természetes gyógytényező.”
A trükk sem jött be
Palik Tiborék, látva, hogy senkire sem számíthatnak, egy magyarosan fifikás megoldást ötlöttek ki. A Mira gyógyvíz kútjának közelében megnyitották a régen lezárt Tiszajenő SK–24-es kutat, ami lényegében ugyanolyan vizet ad, mint a Miráé. Ennek ellenére azt kérték az engedélyező hatóságtól, hogy az innen származó vizet minősítse ásványvízzé. Gondolták, legfeljebb nem Mira, hanem Mira keserű ásványvíz néven fogják exportálni. A hatóság azonban a rendkívül magas oldott ásványianyag-tartalomra hivatkozva elutasította a kérelmet. Szerintük ez gyógyvíz – ami mellesleg igaz is, csak épp az EU ezt nem tudja.
origo.hu
„Még 3,65 millió forint hiányzik” – kilométerek örökbefogadásával segíthetsz te is az agydaganatos Hannának
