Vezet a CDU, erősödnek a kis pártok

„A néppártok egyedül már nincsenek abban a helyzetben, hogy minden ideológiai áramlatot integráljanak. Ezért mind a pártok, mind a polgárok kénytelenek hozzászokni ahhoz, hogy a politikai folyamatok kiszámíthatatlanabbak lesznek, ami a demokráciára inkább serkentően hat” – írta le a hét végi német parlamenti választások előtt kirajzolódó trendet lapunknak nyilatkozva a bonni Friedrich-Wilhelms Egyetem politikai szemináriumát vezető Wolfram Hilz professzor.

Mindössze századpontok döntöttek négy éve a szavazás kimeneteléről. Miként változtak azóta az erőviszonyok?
– Minden bizonnyal egyértelmű CDU/CSU-győzelem várható. Az SPD sokkal gyengébb lesz, mint legutóbb. Mindenekelőtt azért, mert szavazatokat vesz el tőle a megerősödött szocialista Baloldal.
– A négy évvel ezelőtt született eredmény nagykoalíciós kormányhoz vezetett. Mit hozott ez a kényszerházasság?
– Teljesítménye nem annyira negatív, mint az a kampányban gyakran elhangzik. Több olyan reformtervet sikerült tető alá hoznia, amire kizárólag nagykoalíciók alkalmasak. Gondolok az adó- és az egészségügyi reformra. Különösen fontos volt a nagykoalíció, hogy régóta várt reformokat végül megoldjon.
– A két nagy néppárt befolyása fokozatosan csökkent, fenyegeti e jelenség a parlamenti demokrácia stabilitását?
– Ez attól függ, hogy a hajdani nagy pártok miként reagálnak a szavazatveszteségekre. A tartományok példája azt mutatja, hogy igenis lehet stabil koalíciókat kialakítani. Szövetségi szinten mindeddig csak két pártra támaszkodó szövetségek alakultak. A választás utáni jelentős feladatok egyike lesz annak mérlegelése, elképzelhető-e három pártra támaszkodó koalíció. Most vagy nyer a kereszténydemokrata–szabad demokrata kombináció, vagy megmarad a nagykoalícó. A kormányfeladatok szemszögéből bármelyik variáció garantálja a stabilitást.
– Mindenekelőtt a szociáldemokraták népszerűsége zuhant a mélybe, megkoptak a szociáldemokrácia hagyományos tézisei?
– Nem hiszem, inkább az a konkurenciahelyzet érezteti hatását, amely az SPD és a Baloldal között kialakult. A Schröder-kormány megindította reformok megbontották az SPD sorait. Ebből a helyzetből a szociáldemokraták mindeddig nem találták meg a kiutat.
– A választás előterében az úgynevezett kis pártok – az FDP és a Zöldek – gondoskodtak váratlan nyugtalanságról. A liberálisok elutasították az SPD-vel kötendő koalíciónak még a gondolatát is, míg a Zöldek hasonló döntést hoztak a CDU/CSU-val szemben. Elhamarkodott lépések voltak ezek, vagy inkább fontos információk a még tanácstalan választók számára?
– A kampányidőszak végén a pártok világos pozíciókat akarnak definiálni, és ezzel a még határozatlan választókat mobilizálni. A kis pártok lehetőségei e téren biztatóbbak, ha valóban egyértelműen nyilatkoznak.
– Angela Merkel az FDP oldalán kíván tovább kormányozni, ezt a szövetséget a szociáldemokraták „szociális ridegségként” igyekszenek beállítani. Mennyiben fenyegeti a polgári blokk a szociális állam vívmányait?
– A CDU/CSU politikájának ismeretében nem kell tartani attól, hogy szociális tarvágásra kerülne sor. Ilyen célja az FDP-nek sincs.
– Helyes az a meglátás, hogy a választók nem akarnak marakodást?
– Valóban ez az alaphangulat. A pénzügyi és gazdasági válság kiváltotta bizonytalanság mellett a lakosság a politikában békésebb, kiszámítható körülményeket akar.
– Feltűnő a liberálisok előretörése, Guido Westerwelle FDP-elnök az ország legjobb szónokának számít. Mit értsünk az egyre népszerűbb „liberális” fogalom alatt?
– A liberalizmus alapvető orientálódása az állam kizárólagos irányítása ellen irányul. Ezt az irányvonalat Németországban ma kizárólag az FDP képviseli. A többi párt – a globális krízis közepette – inkább az állami vezérlést szorgalmazza. A lakosság tetemes része hajlik arra, hogy ne az állam növekvő befolyását támogassa, hanem a polgárok felelőssége mellett törjön lándzsát.
– Különös szerep jut a Baloldalnak. A tartományokban a szocialistákat elismerik koalíciós partnerként, Berlinben viszont senki sem hajlandó velük szövetségre lépni.
– Nézzük előbb az SPD hozzáállását, a szociáldemokraták igyekszenek távol tartani magukat a törtető politikai ellenlábastól. A szocialistákhoz való közeledés és a kooperáció elutasítása a pártprogram egyik fontos tételét alkotta. Kétséges viszont, hogy ez az elhatárolódás a választás eredményének ismeretében továbbra is érvényben marad-e. A szociáldemokraták – 2013-ra tekintve – már maguk is megkérdőjelezik a mereven elutasító hozzáállást. Egy esetleges fúziót azonban nem tartok lehetségesnek, mert az ellentétek túl nagyok, és az SPD elsősorban arra törekszik majd, hogy az elpártolt szavazókat visszacsalogassa magához. A Baloldal szélsőséges, marxista szárnya pedig elrettentően hat a polgári blokk pártjaira.