Klasszikus bizánci technika

Lehet-e gyógyfüves javasasszonyként eladni Lucrezia Borgiát? Még a digitális tömegtájékoztatás korában is keresztülvihetetlen. Az MSZP mégis újra és újra nekiszalad, hogy azoktól vásárolják a népek az orvosságot, akik miatt az ágyat nyomják. Mintha azokat, akik kirabolták a lakásunkat, megbíznánk, keressék már meg az elkövetőket. A szocik úgy hidalnák át a problémát, hogy megkísérlik a politikai riválisokra rásütni: valójában ők akarják megmérgezni az embereket. Ez a klasszikus bizánci technika.
Ha bármikor belenézünk a parlamenti ülésbe, megismerkedhetünk a hibátlan emberek kormányával. Akik nem csupán a kritikát utasítják vissza felháborodottan, már a puszta felvetést is. Azt is egyértelművé teszik, hogy a Fidesz az a bosszantó tényező, amely ha nem lenne, kacagó tarka tavasz lenne az élet és még az őszi falevelek is vidámabban hullanának így novemberben. A partitúra hétről hétre ugyanaz. Katona Tamás kikéri magának az esetleges problémáknak még a megpendítését is. Dühödten védelmez minden kormányzati intézkedést. Mindig megtudhatjuk az államtitkártól, hogy a Fidesz szokott trükközni. Ki tudja, talán még a gazdasági adatokat is manipulálják az ellenzék padsoraiból? Holott a munkanélküliségi ráta nem rosszabb, mint másutt a világon, a 13. havi nyugdíjat csak átmenetileg szüntették meg, s különben is, a nyugdíjasok megértőbbek, mint az ellenzék, amely még a napfényes órák számának csökkenéséért is a kormányt hibáztatja. Amúgy meg igenis vannak gazdasági eredmények – bár mibenlétükre és fellelhetőségi helyükre sosem tér ki. Nála hetvenezer munkahelyet sikerült megtartani, a nyugdíjak megőrizték a reálértéküket, a reálkeresetek nagyon jelentősen nőttek, a gazdasági növekedésben is megindult egy kedvező trend. A szoci deszantos a kottát majdnem egy lélegzetre hadarja el. Jól odapörköl a rémhírterjesztőknek, zavarkeltőknek, s szerinte az ellenzék is felelős. Mi az hogy, nagyon is. Kizárólag a polgári oldal számlájára írandó minden rossz, amely képes arra a bravúrra, hogy akkor is kormányozzon, ha nincsen kormányon. A kabinet már nem is tart igényt arra, hogy amit mond, az hasonlítson az igazságra. Semmi sem úgy van, ahogy önök mondják – sziszegte nemrégiben Korózs Lajos munkaügyi államtitkár. Tagadja, hogy a romák felzárkóztatására szánt pénzeket leállították. Úgy vágott vissza: valóban történt zárolás, aminek a feloldása most folyamatban van. A vezér házon kívül van és különben is, még mindig nem tudta meginni a kávéját – ahogy a korlátolt titkárnő mondaná. Nem jobb eset a közlekedési miniszter sem. Hónig Péter állandóan nyűgös, hogy feleslegesen kérdezgetik vasútügyben. Röstellje el magát mindenki, aki brutális leépítésnek látja az innovációt. Azt ismételgeti: az utasok lábbal szavaznak. Igen, mivel járat híján mehetnek gyalog. A miniszter nyilván úgy véli: az is közlekedés. Az elszánt kormánypárti idillből látható: oly egyszerű lenne az élet, mint a kétszer kettő, ha nem kekeckedne a felelőtlen ellenzék és vagy hét-nyolc millió ember.
Az utódpártiakat csak hagyni kell beszélni. Hovatovább olyan komoly a hitelvesztésük, hogy ők lépnek elő a leghatékonyabb fideszes kampányemberekké. Akit ők szidalmaznak, az iránt megnő a lakossági bizalom. A polgárok inkább abból ítélnek, mit látnak maguk körül.
Hol az igazi baj az MSZP kommunikációs stratégiájával? Valami alapvető rendszerhiba húzódik meg a háttérben. Maradva a nyitó hasonlatnál: hiába buzdítják Lucrezia Borgiát, hogy kivételesen ne mérget, hanem gyógyteát főzzön, nem bír átállni az ellenkező hatású receptre. Pedig váltani kellene.