Felelős lehet a tanár és a szülő is

Olvasónktól
2009. 12. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tragikus esemény történt a pécsi egyetemen. Lövöldözni kezdett egy fiú, aki megölte az egyik diáktársát, és még megsebesített három személyt. Mi viszi rá ilyen szörnyű tettre a fiatalokat? Sokszor lehet hallani ilyen szörnyű híreket fiatalokról a híradókban egy-egy csatornán, de sosem gondoltam volna, hogy hasonló egyszer hazánkban is megtörténhet.
Megelőzni ezt biztosan nem lehetett volna, mindig van és lesz váratlan esemény, tragédia az országban, amire nehéz előre felkészülnünk, szinte kivédhetetlen. Mindenhol nem lehet kamera, sorompó, biztonsági őr, rács, és ezek se adnak kellő védelmet, hiszen ma minden kijátszható. Ma az utcák a nagyvárosokban sokszor kamerásak, ez talán biztonságos. Az emberek ma egyre feszültebbek, sérülékenyebbek, és nem csak a filmek, a híradások ábrázolják az agressziót, mi is agresszívvá válhatunk.
Elég a rosszul sikerült gyermekkor, ehhez még hozzájön a szigorú anya, aki bünteti a gyerekét, kiabál vele folyton. És így lesz felnőtt valakiből, aki még mindig a szülőkkel él, mert nem tud szabadulni anyjától, aki szinte uralkodik rajta, mondjuk még 31 évesen is. S ha még munkanélküli is az a valaki, hát nem csoda, hogy szorongóvá vált az évtizedek alatt. A sok kínlódás belül bárkit nyomaszthat, az ember felőrlődik, még alvászavarai is lehetnek. Bizony, élhetett rossz körülmények közt a szegény pécsi fiú is, holott bűnös. Az utolsó előtti két mondat az én életemről szól, szemléltetőnek írtam, fontos, mert ha az emberek, a fiatalok nem önthetik ki bajaikat, gondjaikat, csak őrlődnek egyfolytában. Lássa más is, hogy a sok sérelem nem jó az ember életében, és a sikertelenség, a sorozatos kudarc akár az életkedvet is elveheti. Ha folyton bántanak valakit. Engem gyermekkoromban társaim bántottak, sokat csúfoltak, állandóan félre kellett állnom, így éltem, anyámtól szintén félni kellett a rossz jegyek miatt. Úgy büntetett, hogy térdepelni kellett a lépcsőház kövén fél órát vagy egy órát, szinte naponta térdepeltem. Még a kutyámmal sem bántam volna így, milyen felnőtté válik így valaki?
Később pszichológushoz vittek Budapestre anyámék, a tanulási nehézségek végett, ami nem is csoda. Ehhez jött később az alvászavarom, ami máig megvan. (Gyógyszerrel csökkent némileg.) Egy fiatalt így lehet tönkretenni, és felelősök bizony vannak. Felelős lehet a tanár és a szülő is.
Kovács Krisztián, Tarnalelesz

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.