„Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni” – így kezdődik Illyés Gyula Haza, a magasban című híres verse. Akkor, az 1930-as évek végén, a világháborúba rohanó Európában ez éppúgy igaz volt, mint ma, amikor új világháború felé sodródik az EU. Amelynek valóságfóbiás, vágyvezérelt, marionettbábu vezetői nem emlékeznek, és amit terveznek, az sem bátorságra, hanem vakmerő, ostoba, öngyilkos „tettrekészségre” vall.
Mi, magyarok azonban bátrak vagyunk emlékezni – és tervezni is.
Mi emlékezünk arra, hogy az első és a második világháborúba is a nagyhatalmak rángatták bele Magyarországot, és végül velünk fizettették meg a legnagyobb árat. Mi és egész Közép-Európa századok óta csak egy sakktábla voltunk a nagyhatalmak asztalán, de többé nem szeretnénk gyalogáldozat lenni az ő piszkos háborúikban.
Mint Szabó Zoltán írta a Magyar Nemzetben öt nappal a második világháború kitörése előtt: amikor Európa a történetének legveszélyesebb órái előtt áll, a nálunk nagyobb népek a saját nemzeti érdekeiket követik, ezért nekünk, magyaroknak is ezt kell tennünk. Tanuljuk meg Zrínyitől, hogy
Európa sohase áldozta magát a mi ügyünkért, tehát valóban fölösleges lenne nekünk az ő bűneikért áldoznunk magunkat.
Országunk, nemzetünk csak akkor marad meg, ha a reálpolitikát követjük, és függetlenek leszünk mindattól, ami a válságot Európára hozta…
Hogy ezekben a zűrzavaros, válságos, háborús időkben tervezni is bátrak vagyunk, a legfrissebb példa, hogy kedden az Országgyűlés elfogadta a Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről szóló törvényt. Akkor, amikor a 2025-ös évnek még a fele sem telt el, és amikor – hacsak nem kérjük ki Delphoiban Püthia jósnő tanácsát – nem tudhatjuk, mit hoz a jövő év. Vagy a következő hónap, sőt a holnap, annyira bizonytalanná, kiszámíthatatlanná vált világunk. Ha valamikor, most igazán találó Niels Bohr egykori bölcs mondása, mely szerint jósolni nagyon nehéz, különösen ha a jövőről van szó.
Ha nem tudhatjuk, mit hoz a jövő év – a háború folytatódását (netán újabb háborúkat) vagy békét, szankciókat, embargókat vagy normális, kiszámítható, gyümölcsöző gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat –, akkor mégis nem túlzott merészség és kockázatvállalás már most tervet készíteni az ország jövő évi működéséről? A kérdés jogos, ugyanakkor megszokhattuk, hogy tíz éve – a múlt év kivételével – mindig nyáron volt a költségvetés parlamenti zárószavazása.
Tavaly azért csak az év végén, mert a kormány megvárta a novemberi amerikai elnökválasztást, és Donald Trump győzelme nyomán nyújtotta be a parlamentnek a béke költségvetését, abban a reményben, hogy 2025-ben végre belátható közelségbe kerül az orosz–ukrán háború lezárása.
A remény nem volt alaptalan, de nem vált valóra. És ez idő szerint reálisan nem lehet számolni azzal, hogy a háború belátható időn belül véget ér. Bár Trump elnök nagyon szerette volna húsvétig tető alá hozni a tűzszünetet az oroszokkal és az ukránokkal, a háború még pusztítóbb, mint korábban volt. A háborús pszichózisban szenvedő elvakult európai vezetők pedig továbbra sem hajlandók tárgyalni az oroszokkal, hanem még több pénzt, paripát, fegyvert küldenének az ukránoknak. Több mint három éve ugyanazt teszik újra és újra, mégis azt várják, hogy az eredmény más legyen: hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot. Pedig ami nem sikerült az Egyesült Államok korábbi hatalmas katonai és pénzügyi támogatásával sem, anélkül végképp nem fog.
Az Orbán-kormány a régi szokásához híven – reméld a legjobbat, de készülj el a legrosszabbra! – készítette el a 2026. évi, háborúellenesnek nevezett költségvetést. Vagyis egyfelől arra számít, hogy még 2026-ban is folyik majd a háború, másfelől kőbe véste, hogy –
mint Orbán Viktor írta a közösségi oldalán – „Brüsszellel ellentétben mi nem akarjuk Ukrajnába küldeni a magyarok pénzét. A magyarok pénzének a magyar családoknál van a helye.” Ezért olyan költségvetést állítottak össze, amely kivédi a háború káros hatásait.
Vagyis a büdzsé a gyermeket nevelő családok támogatását, a fiatalok életkezdésének segítését és a nyugdíjasok védelmét helyezi a középpontba. A kormány Európa legnagyobb családi adócsökkentési programját valósítja meg, így például a gyermekek után járó családi adókedvezmény a jelenlegi mérték duplájára nő, s élethosszig tartó adómentességet adnak a két- és háromgyermekes édesanyáknak.
Az Országgyűlés kétharmados szavazattöbbségével elfogadott költségvetés világos üzenet a jövő heti EU-csúcs állam- és kormányfőinek és a brüsszeli bürokratáknak egyaránt. És
bár egy jeles amerikai tábornok szerint a remény nem stratégia, az is igaz, hogy remény nélkül nem lehet stratégiát alkotni, sem országot vezetni, a közjót szolgálni.
Ahhoz, hogy 2026 a remény éve legyen a magyar társadalom számára, a keddi döntés biztosítja a szükséges pénzügyi alapot. Hogy ez elégséges is lesz-e, nem rajtunk múlik.
