Azok, akiknek nem sikerült elhelyezkedniük azóta, hogy elvesztették állásukat a világválság és a hazai válság kettős szorításában, immár csak rendszeres szociális segélyt kapnak. Az, hogy nem tudtak visszailleszkedni a munkaerőpiacra, ma könynyen érthető. – De az hogy lehet – vetette fel lapunknak Czibere Károly, az Orbán-kormány Miniszterelnöki Kabinetirodájának egykori főtanácsadója, a református egyház zsinata szeretetszolgálati irodájának vezetője –, hogy az új helyzethez nem alkalmazkodik a kormánypolitika, nem veszi figyelembe, hogy olyanok kerültek ki a munka világából, akik korábban hallomásból sem ismerték a munkanélküliséget? Miért nem növeli például az állam időlegesen, azaz a gazdaság új élénküléséig az álláskeresési járadék jogosultsági idejét?
Ismert, hogy ez a korábban munkanélküli-segély néven ismert járandóság csak kilenc hónapig jár. A közgazdász, szociálpolitikus Czibere hangsúlyozta: ha egy szakképzett ember az állásvesztése után kilenc hónapnál is tovább kaphatná a korábbi keresete 60-70 százalékát, akkor megőrizhetné az új kibontakozásig a humántőkéjét, amely tulajdonképpen a nemzeti vagyon része. De ha attól kezdve már csak pár tízezret kap segélyként, évek múlva sem lesz képes visszailleszkedni a munka világába, korábban megszerzett tudása pedig lassanként elenyészik. Czibere Károly rámutatott: ez történt a kilencvenes évek elején tömegesen állás nélkül maradókkal. A súlyos következmény meg is látszik az egészségügyi és nyugdíj-ellátórendszer forráshiányában. Vagyis – vonta le a következtetést – a munkaerőpiacból hosszú ideje kikerülteket és az utóbb munkanélkülivé váltakat másként kellene segélyezni.
Elégséges-e az Út a munkához program a jelen társadalmi gondok megoldására? Czibere Károly – akinek a Magyar Református Szeretetszolgálat vezetőjeként számtalan egyéni-családi válsághelyzet, tragédia kerül a látókörébe – határozott nemmel felelt. Szerinte az új típusú problémákat – idesorolandó a hitelbedőlés miatti hajlékvesztés is – csak új módszerekkel lehet kezelni. Szerinte sürgősen fel kellene térképezni, valamint elemezni, ösztönözni kellene azokat a jól működő karitatív megoldási kísérleteket, modelleket, melyeket az egyházak és a civilek alkalmaznak helyben, települési, települési közösségi szinteken. Az Orbán-kormány kabinetirodájának egykori főtanácsadója kinyilvánította: az uniós pénzeket nagymértékben ezekhez a kezdeményezésekhez kellene rendelni, nem pedig olyan állami „jóléti” struktúrákhoz, melyek nem látnak el az elnyomorodó emberekig. Egy jellemző egyházi séma a növekvő szociális bajok megoldására: az egyházi segélyszervezet elkezdi valahol helyben a programját, de ugyanott kiképez helyi gyülekezeti tagokat, önkénteseket is a program folytatásához. Utóbbiak helyben felkutatják a rászorulókat, és abban is segítenek, hogy visszailleszkedjenek azokba a közösségekbe, melyekbe válsághelyzetük előtt még tartoztak, illetve elsegítik az egyház erőterébe is. A Magyar Református Szeretetszolgálat most futó programjai közül a vezető megemlítette a Nyilas Misi-programot, amely a hívek egy-egy doboznyi karácsonyi adománya szegény gyermekek és felnőttek számára. Szólt a Majd ha fagy elnevezésű akcióról is, amely helyi önkéntesekkel a környék hajléktalanjainak szállít ki teát, zsíros kenyeret, felkeresve még az agglomerációs erdőkben tengődő fedélteleneket is. A Van remény református program néhány tízezres alkalmi segélyt ad például olyanoknak, akiknek lakásában kikapcsolnák a villanyt rezsitartozás miatt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
