Dubaj

Vácott tartottam előadást még a karácsonyi ünnepek előtt Diáksóder címmel, s véletlenül belepillantottam az egyik diák jegyzetébe. Némi meglepődésemre abban ez állt: Diákshowder. Nyilvánvaló az írásmód eredete, ki gondolná, hogy egy szórakoztató műsornak helyesírási hatása is van. Helyesírási neologizmusnak is nevezhetjük az effajta formát. Egyébként a népszerű showman (most már legyünk stílusosak) időnként ortográfiai kérdésekről is meditál a nagyközönség előtt. Az egyik alkalommal például ekképpen: „Dubajban van ilyen pénzügyi válság, és az újságok legkülönbözőbben írják, van, aki j-vel, de Hawaiit sem írjuk úgy, hogy Hawaj.”
Kétségtelen, eleddig – ha nem túl gyakran is – Dubaj neve a gazdagsággal, a fényűzéssel és az extra nyaralással kapcsolódott össze, azonban a válság és a nevezetes felhőkarcoló miatt az utóbbi időben egyre többet írják le. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodának (www.manyszi.hu) is többször feltették a név írásmódjára vonatkozó kérdést. Sem A magyar helyesírás szabályaiban, sem az ezen alapuló Helyesírás (Osiris Kiadó) című kötetben nem található a név. Dubaj az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városa, amelynek hivatalos nyelve az arab, az arab pedig nem latin írású nyelv. Különbözőképpen írják át a latin betűkkel: Dubai, Dubayy, sőt: Dubay, illetve Dubaj. A helyzetet bonyolítja, hogy ugyanaz a forrás több írásváltozatot is feltüntet, például a Cartographia atlaszában: Dubai, Dubayy (Dubaj).
Ma a leggyakoribb forma a magyar nyelvű szövegekben a Dubai (például a Google keresőben, illetve a Magyar Nemzeti Szövegtár adatbázisában). Azonban mégsem ez a helyes írásmód. E névalakot a szabályzat 220. pontjában említett „Keleti nevek magyar helyesírása” (Budapest, 1981) tartalmazza a 127. és 653. oldalán, sőt a Földrajzinév-bizottság 1993-as határozata is említi. Mindkettő egyaránt j-vel írva, így ezt a formát tekinthetjük hivatalosnak a magyarban. Így az -i melléknévképzős alak is egyértelmű: dubaji.
Visszatérve a helyesírási neologizmusokhoz, elmondható, hogy elsősorban a szépirodalomban, másodsorban az internetes szlengben, harmadsorban pedig az együttesnevekben találkozhatunk velük. Az elsőre példa Nagy Zsuka mégismarionett című kötete: nyilvánvaló, hogy a kis kezdőbetű és az egybeírás nem tudáshiányból fakad, hanem szándékos, és egyedítő stiláris hatása van. A csetnyelvben a legjellemzőbb az, amikor a gsz és a ksz hangkapcsolatot x-szel jelölik: emléxel (emlékszel), lax (laksz), mexólalt (megszólalt), mexoktuk (megszokuk), kötexik (kötekszik). A dsz és a tsz betűkapcsolat hosszú vagy rövid c-vel írása: rencergazda (rendszergazda), álmosocc (álmosodsz), jáccom (játszom), teccik (tetszik). Az együttesnevekre példa: Uccai Egyetem (Utcai Egyetem), Akkezdet Phiai (A Kezdet Fiai).