A boldogság felmutatása hiányzik

Oberfrank Pál színművész vezeti február eleje óta a veszprémi Petőfi Színházat; a megyei közgyűlés 2015. január 31-ig adott megbízatást a teátrum új vezetőjének. Oberfrank Pál Eperjes Károly művészeti vezetővel közösen, a nemrégiben elhunyt Bujtor István munkáját tiszteletben tartva, új lendülettel kíván dolgozni.

Színházi vetélkedő. Nagy sikerrel futott a közszolgálati televízió irodalmi játéka, a Nyugat című folyóirat százéves évfordulójának alkalmából készített Nyugat 100. Talán a műsor hatására életre kel Magyarország legismertebb internetes stratégiai kvízjátéka, a Honfoglaló. Színházigazgatók, színészek, dramaturgok és a háttérfeladatokat ellátó munkatársak szállnak szembe egymással a budapesti Trafóban, Scherer Péter koordinálásával. A február 28-án kezdődő elődöntők alatt kilenc-kilenc színházból delegált, sorsolással kiválasztott, háromfős csapatok mérik össze tudásukat. Lőrinczy Attila dramaturg, Hegedűs D. Géza és Fesztbaum Béla a Vígszínház színésze, Galambos Zoltán, a Körúti színház igazgatója, Koltai Róbert és Kautzky Armand, a majdnem teljes Momentán Társulat, a Szputnyik Hajózási Társaság dramaturgjai és a Dumaszínház megmondóemberei biztos nevezőnek számítanak. A végső mérkőzést júniusban, a Pécsi Országos Színházi Találkozón tartják meg. A nyertes csapat a jövő évad költségvetését többmilliós médiamegjelenéssel egészítheti ki.

Eperjes Károly kérésére adta be a pályázatot a veszprémi teátrum igazgatói posztjára. Mi motiválta, amikor úgy határozott, hogy megpróbálja?
– Szeretem az embereket, és adni akarok magamból, ha tudok. Tenni akarok a magyar színjátszásért, a színészekért, a közönségért. Remélem, hiteles tudok maradni, és öröm lesz a veszprémi teátrumba látogatni.
– Igazgatóként milyen színházban gondolkodik?
– Nem szeretnék kísérletezni a nézőkkel, a társulattal. A nagyszínpadra koncentrálva olyan sorsokat fogunk bemutatni, amelyek mélyen megszólítják a nézőket, róluk is vallanak. A színház a közönségért van. Kiszolgáltatott világban élünk, nem mindegy mit kap az ember az élettől. Különösen fontos, hogy mennyire „vallomásos” egy színház: milyen mélyen fogalmazza meg az emberek problémáit, az élet nagy kérdéseire milyen válaszokat kínál. Reményt mutató történeteket kell átnyújtanunk a nézőknek, hogy tudatosodjon bennük, érdemes küzdeni, érdemes végigjárni az utat, amely kiszabatott. Nem szabad az élet értelmetlenségét, a vegetációt és a nihilt hangsúlyozni. A boldogság felmutatása hiányzik a színházakból – az a feladatunk, hogy ezt az utat kialakítsuk. Mivel ez az évad már kész van, csak apró, eddig szokatlan eseményekkel tudjuk jelezni, hogy mi mozgat bennünket. Gondolok itt irodalmi estekre, nyílt napra, bálokra, tavaszváró közös estekre.
– Nyárig milyen darabok várhatók a színházban?
– Február 19-én mutatjuk be Sternheim A bugyogó című polgári vígjátékát Valló Péter rendezésében, majd a Benedek Elek meséiből összeállított A rózsátnevető királykisasszony című mesejátékot, amelyet Zsurzs Kati alkalmaz színpadra. Az évadot a Csárdáskirálynő zárja Kautzky Armand és Pápai Erika főszereplésével.
– Mennyire nehezíti meg a következő évad tervezését, hogy ötvenmillió forintot elvontak a színháztól?
– Költségvetési tárgyalásokat folytattunk a megyei vezetéssel, hogyan lehetne javítani a helyzeten. De nem szabad sajnáltatni magunkat: ha a kórház és az iskola sem kap annyit, mint előző évben, akkor mi miért kapnánk ugyanannyit. Most az a feladatunk, hogy a hiányzó összeget megszerezzük, szponzorokat találjunk. Bízunk benne, hogy ha becsukódik is egy ajtó, valahol feltárul egy másik. Csak lehet, hogy többet kell érte dolgozni. A költségvetés alakulása miatt még nem tudok pontosan tervezni a jövő évadra vonatkozóan. Képlékeny, hogy hány bemutatót tudunk majd tartani a 2010/11-es évben.
– Az Erzsébet híd lábánál megbúvó irodalmi kávéháznak, a Pilinszky Cafénak ön a művészeti vezetője. A 2008 augusztusában nyílt – ahogy megfogalmazta – szakrális találkozóhelyről az utóbbi időben keveset hallani. Üzemel még?
– Rendezvényteremként működik, nincs állandó nyitva tartásunk. Péntekenként táncházat tartunk, folyamatosan vannak könyvbemutatók, irodalmi estek, bálok, és a piarista diákszövetség is nálunk szokott összegyűlni.
– Most, hogy intézményvezető lett, színpadi felkéréseknek menynyire tud eleget tenni? A már repertoáron lévő darabokban láthatja még a közönség?
– A saját erőnlétemen múlik, hogy mennyi színészi feladatot tudok vállalni az igazgatói teendők mellett. Át kell látnom a színház működését, meg kell ismernem az ott dolgozókat. Új szerepeket egy ideig biztos nem vállalok, de a meglévő darabjaimat viszem tovább. Játszom a Karinthy Színházban a Büszkeség és balítéletben és a Tudós nőkben, a Vígszínházban a Képzelt betegben, Az ünnep című drámában és a Padlásban. Eperjes Károly nagyon szeretné, hogy játszszak majd Veszprémben is, de ez még a jövő zenéje. Most a színház vezetését kell szem előtt tartanom, meg kell teremteni a nyugodt, alkotáshoz méltó ihletett állapotot.