Bajnai-vizit Oroszlányban

Azt ma már egyetlen, józanságát megőrző gazdasági elemző sem vitatja, hogy az ország az elmúlt évek elfuserált kormányzása miatt került 2008 közepére államcsőd közeli állapotba. A hanyatlást, a szakadék szélére sodródást fejlődésnek nevezni nem igazán korrekt egy képzett közgazdásztól

Az elmúlt években olyan fejlődés indult el az országban, amely utólag is igazolja az elmúlt húsz év áldozatvállalását – ezt nyilatkozta Bajnai Gordon kormányfő pénteken Oroszlányban, amikor meglátogatta az uniós támogatásból felújított Ságvári Endre Általános Iskolát. Bajnai hozzáfűzte még azt is, így 2010 legelején, hogy a válságkezelés hatására külföldi elemzők szerint is három-négy százalékos növekedés indulhat be Magyarországon 2011-től. Hogy ebből mit értettek meg a Ságváriról elnevezett iskola nebulói, fogalmam sincs, de a tornateremben legalább nem fáztak. A kormányfői program azonban itt még nem ért véget, a gyerekeket kiterelték egy fél éve elkészült összekötő út átadására is, ahol a kormányfő bácsi ismét beszélt: „Nagyon sok áldozatot kellett kérnünk a nyugdíjasoktól, a közalkalmazottaktól és mindenkitől, és figyeltünk arra is, hogy ne csak a szegényektől kérjünk, mert a szolidaritás az, ami elviselhetővé tette ezt az időszakot”. Nem csoda, hogy ezt a szöveget csak az oroszlányi kisiskolások előtt merte lenyomni Bajnai.
A kormányfő gyermeteg kortesbeszédét az oroszlányi szocialista képviselőjelölt érdekében tudjuk be annak, hogy minden idők legidiótább választási kampányát folytatja az MSZP a még szabadlábon politizáló szocialista politikusai segítségével. Lám, Bajnai is talán pillanatnyi elmezavarnak köszönhetően felejtette el, hogy ő egy csúfos válságot kezelő kormány feje. És azt ma már egyetlen, józanságát megőrző gazdasági elemző sem vitatja, hogy az ország az elmúlt évek elfuserált kormányzása miatt került 2008 közepére államcsőd közeli állapotba. A hanyatlást, a szakadék szélére sodródást fejlődésnek nevezni nem igazán korrekt egy képzett közgazdásztól. A Központi Statisztikai Hivatal éppen pénteken adta ki a jelentését, miszerint az infláció az előző év januári adathoz képest 6,4 százalékkal nőtt, és a GDP viszont brutálisan csökkent, 2009-ben 6,3 százalékkal esett viszsza a magyar gazdaság. Ha ez fejlődés, akkor mondjuk holnaptól a fekete meg fehér. Ha a fejlődés ismérve, hogy egyetlen télen nyolcvanan halnak fagyhalált és tízezrével lakoltatnak ki családokat a bedőlt hitelek miatt, akkor inkább most már ne fejlődjünk jobban a Bajnai-féle recept szerint. És ebben a helyzetben mit ígérnek a szocialisták? Internet-hozzáférést Magyarország minden lakosának, mert ahogy Baja Ferenc elvtárs szombaton megmondta: „a web a társadalom modernizálásának alapja, e nélkül nem lehet Magyarország sikeres.”
Inkább talán „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek. // Ráhányni mindent, ami antik, ócska”, ahogy József Attila írta egy másik korban. Drámai a szembesülés, hogy ma ismét mennyire aktuális a költő. Ma is szép szilárd jövőt ígérnek nekünk, és közben arcukon eltorzul minden vonás, és az aluljárókban, a paplankacatokon a városi erdőségek bodegáiban, a lepattant falvak alvégeinek fűtetlen viskóiban ott honol a nyomor egykedvű, fagyos csendje. Tényleg: az ovisok kakaóbiztos számítógépe, a dedósok digitális táblája után már csupán a nagymamák webhozzáférése szükségeltetik ahhoz, hogy „lerakjuk a társadalom modernizálásának alapjait”. Digitális forradalom fenn, középkori nyomor lenn, százmilliós végkielégítés, osztalék fenn, szuperbruttósítás, zsebekben kotorászás lenn.
„Az elmúlt években olyan fejlődés indult el az országban, amely utólag is igazolja az elmúlt húsz év áldozatvállalását” – mondta Bajnai, csak azt nem tette hozzá, hogy mennyi áldozatra lenne még szükségünk, hogy elérjük az 1989-es életszínvonalat. Mára a nemzeti vagyonunk túlnyomó többsége elveszett: elprivatizálták, vagy csak szőrén-szálán eltűnt. Viszont Magyarország bruttó államadóssága tavaly november végén 20 421 milliárd forint volt, azaz 20 421 000 000 000 forint, a GDP 79,4 százaléka. Évente több mint 1550 milliárd forintot fizetünk hiteltörlesztésre. Ezt pedig az IMF–Világbank–EU által nyújtott hitel mellé ránk erőltetett, úgynevezett strukturális reformkötelezettség miatti népnyúzó kormányzati politika mellett képtelenség törleszteni. Emlékezzünk vissza arra, hogy a 2006-os őszi tüntetéshullámot eredetileg a Gyurcsány Ferenc által a konvergenciaprogram miatt bevezetett megszorítócsomag váltotta ki, amire ráfejeltek az őszödi beszéd kiszivárogtatásával, és emiatt fajult zavargássá Budapesten a tiltakozás. Az a Gyurcsány-csomag nem jelentett 200 milliárdnál nagyobb megtakarítást, mint ahogy a mostani brutálisnak nevezett Bajnai-csomag sem eredményez többet.
Ráadásul már a csontjainkon feszül a nadrágszíj, nincs tovább, nem lehet többet kipréselni az emberekből, akik nagy része minimálbérből, alacsony nyugdíjból tengődik, már ha van egyáltalán munkája. Az orvosok, tanárok, családok, közalkalmazottak nagy része egyik hónapról a másikra él, nincs több tartalék abban a társadalmi rétegben, akikre eddig a megszorítások terheit rakta az állam. Be kellene látni mindenkinek, még az Edward lován ideérkező világbanki revizoroknak is és az állam irányítására most a választások előtt készülődő politikai erőknek is, hogy teljesen más megoldásra van szükség, mint eddig. Mert most már tényleg ott tartunk, hogy csak folyóink vannak, meg jó földjeink, amiken csak a fű kövér.
Oda kellene figyelni azokra a közgazdászokra is, akik meggyőződéssel állítják, mint például a lapunkban rendszeresen publikáló Lóránt Károly, hogy „Reális számítások szerint, Magyarországon és az új tagállamok többségében a beindult eladósodási folyamat megállíthatatlan, ebből előbb-utóbb tömeges fizetésképtelenség fog kialakulni, mégpedig olyan, amit sem a Valutaalap, sem az Európai Unió nem lesz képes oly módon finanszírozni, mint jelenleg. A helyzetnek tehát nincs közgazdasági megoldása, csak politikai megoldás lehetséges. Ezt Brüsszelben ezen országoknak fel kellene vetni.” Lóránt egy IMF-nél készült 2009-es tanulmányra utalva szorgalmaz egy lehetséges megoldást, ami olyan felzárkóztatási programot tart szükségesnek hazánk számára, ami részben az adósságunk egy részének elengedéséből, más részének átütemezéséből, valamint a korábban elfoglalt piaci részesedéseink visszaadásából állna.
Nagyon nagy kár, hogy mindenki beszél, tárgyal, egyeztet mindenkivel, csak a társadalommal nem akaródzik megállapodásra jutni senki egy olyan átfogó, reális, a válságot felszámoló, az országot felzárkóztató programról, amelynek végrehajtása alatt is lehet emberhez méltó módon élni mindenkinek. A külső szemlélődő számára úgy tűnik, mintha a győzelemre esélyes Fideszből harapófogóval is alig lehetne kiszedni, hogy pontosan milyen programra készül, pedig nyilvánvaló, hogy szinte napra lebontva készen van már, milyen lépéseket fognak megtenni, ha megkapják a felhatalmazást. Erről az MSZP nem is hatástalan ellenzékellenes kampánya tehet, ami most a nyugdíjasok hiszterizálásában merül ki. Közben Mesterházy Attiláék kormányzati pozícióból, állítólag manipulálatlan adatok alapján írják a programjukat, február végére készülnek el vele, érthető, ha most ez egyszer rá lesznek kényszerítve, hogy saját kútfőből merítsenek, ne csupán abból álljon a megoldási javaslatuk, hogy rálöknek néhány lapáttal az ellenzéki ajánlatokra.
Az ellenzék viselkedése, hogy tudniillik nem nagyon akarják meghányni-vetni az ország felemelkedésére kigondolt megoldási javaslataikat azokkal, akik tönkretették az országot, érthető. A kényszerzubbonyba erőltetett áldozat se árulná el fogvatartójának, miként kíván kiszabadulni a csapdából. Főleg akkor, ha a megoldás, ha létezik, a bűvészmutatványok sorába illeszkedik leginkább.